HAZA KULTÚRA A mindenkor helytálló értékteremtő

A mindenkor helytálló értékteremtő

901
hirdetés

Aki ismeri Farkas Veronika művészettörténészt, a komáromi Limes Galéria alapító igazgatóját, jelképesen kalapot emel a sokrétű kurátori, szakírói, pedagógusi, hitoktatói tevékenysége előtt. A Magyar Kultúra Lovagja kerek születésnapja után is folytatja munkáját, nívós kiállításokat és nyári gyermektábort szervez, önkénteskedik a Mária Rádió Mirjamnál, és felkérésre részt vesz a Magyarság Háza által tervezett Krisztus-kiállítás képzőművészeti tanácsadó testületének munkájában.

hirdetés

A Losoncról származó Farkas Veronika az utolsó diákok egyike volt az 1961-ben megszűnt Rozsnyói Pedagógiai Iskolában, ahol nagyszerű tanárok oktatták. Kezdő tanítóként az osztott évfolyammal működő csábi, majd a füleki alapiskolában helyezkedett el, később a Csemadok Központi Bizottságának színházi szakelőadója lett. Az ELTE-n szerzett művészettörtész diplomát, s bár állásajánlatot kapott a Magyar Nemzeti Galéria kortárs művészeti osztályáról, úgy gondolta, hogy neki a szülőföldjén kell kamatoztatnia tudását, ezért hazatért a Felvidékre.

A sokrétű gyűjteménnyel rendelkező, rimaszombati Gömöri Múzeumban kezdett, majd 1978-tól 1984-ig a Duna Menti Múzeumban dolgozott művészettörténészként. Sok nagyszabású kiállítást rendezett, s elérte, hogy a hazai magyar képzőművészek válogatott műveit a Budapest Galériában is bemutassák.

A múzeumi munkájának egy több műtéttel együtt járó, súlyos mozgásszervi betegség vetett vége. Felépülése után előbb esztétikát, majd hittant tanított a mai Selye János Gimnáziumban és a Nádor utcai bencés rendházban.

Örömteli galériaalapítások, tárlatrendezések

1999-ig a bencés rendház tágas folyosóján létrehozott Nádor Utcai Galériában rendezett emlékezetes ikon-installációt és további nívós kiállításokat. Miután azonban a galéria az épület felújítása miatt megszűnt, többedmagával megalapította a Pro Arte Danubii Polgári Társulást, és Pásztor István volt polgármester támogatásával 2001-ben igazgatóként működtetni kezdte a volt katonatemplomban létrehozott Limes Galériát.

– Eddig mintegy 340 kiállításunk volt, törekedtünk a műfaji változatosságra és a megnyitókon helyet adtunk a társművészeteknek a még nagyobb összművészeti hatás érvényesülése érdekében. Irodalmi esteket, könyvbemutatókat, koncerteket is rendeztem. Korábban felkaroltam az 1987-ben mindössze 38 évesen tragikusan elhunyt Dúdor István festőművészt, a „földre zuhant gömöri Ikaroszt”, majd a Limes Galériában róla neveztük el az emeleti kamaratermet, így neve és munkássága nem merül feledésbe – magyarázta Farkas Veronika hozzáfűzve, hogy a határon túli értékteremtés sajátos helyzetben van, s a szép kivitelezésű alkotásokat minden tőle telhető módon igyekszik megismertetni a közönséggel.

Rendkívül fontosnak tartja, hogy a jóisten által számára kijelölt feladatokat mindig örömmel végezze, mert az kifelé is sugárzik, s meglátszik a végeredményen, ami másokat is örömmel tölt el.

„Hiszem és vallom, hogy bármilyen körülmények között, életkortól függetlenül meg kell tennem azt, ami az elrendelt feladatom, s mindig helyt kell állnom. Pedagógusként ugyanez volt a hitvallásom.

A Limesben pedig a Covid alatt is – a járványügyi előírásokat betartva – rendeztem kiállításokat, hiszen kulturális élményszerzésre akkoriban felettébb nagy szükség volt – jegyezte meg.

Csaknem egy évtizede a Mária Rádió Mirjam számára készített műsorokban is népszerűsíti a képzőművészetet, illetve a keresztény tematikát és ábrázolási módot.

„A rádió meghívását, bármilyen témában, szívesen veszem. Volt, hogy elmagyaráztam, a templomokban az ünnepek alkalmából milyen képek, szobrok vannak jelen és azoknak mi az üzenetük. Máskor arról beszéltem, hogy a komáromi Szentháromság-szobor mikor és miért épült. Korábban pedig a jelenlegi Szent András-bazilika műkincsgyűjteményét is feldolgoztam”

– tért ki eddigi munkássága további szeletére.

Folytatódik az áldozatkész szolgálat

Farkas Veronika túl a 80. életévén is igyekszik az összmagyar, s azon belül a felvidéki magyar kultúráért munkálkodni, amíg egészsége és ereje engedi.

– Mi tagadás, gyakran sziszifuszi küzdelmek árán veszem ki a részemet az értékteremtésből, ahogy sokan mások is. Mégis örömmel töltenek el az újabb és újabb felkérések, kihívások. Egy ideje a felvidéki magyar képzőművészetet digitalizáló Szabó Bodó Renáta művészettörténésznek is segítek jótanácsokkal és azzal is, hogy sok érdekességet közlök vele a témakörrel, például a Dúdor-életművel kapcsolatban. Nemrég pedig Budapestről érkezett egy felkérés, hogy felvidéki szakértőként vegyek részt a Magyarság Háza által tervezett Krisztus-kiállítás képzőművészeti tanácsadó testületének munkájában, amit nagy megtiszteltetésnek tartok. Ezt a vándorkiállítást minden külhoni magyar közösségben bemutatják majd.

Végül szóljunk egy aktualitásról is, július 31-től a Limes Galériában egyhetes képzőművészeti tábort tart húsz, 8-16 év közötti vakációzó diák számára.

– Ők majd kiváló művésztanárok, Lőrincz Zsuzsa grafikus- és szobrászművész, továbbá Kutak Adrienn és Goda Gabriella keramikusművészek irányításával alkotnak. Az alapanyagokkal és vésőkkel érkező Zsuzsa linóleummetszésre és -festésre, valamint a szobrok drótvázának az elkészítésére és további műveletekre tanítja majd a táborozókat. Az ipolysági Adrika a gyerekek által készített kerámiákat a saját kemencéjében fogja kiégetni, majd színezésre visszahozza őket. Gabikával pedig gipszmásolatokat készíthetnek a több helyszínről érkező résztvevők. A gyerekeket mielőbb meg kell ismertetni az alkotás örömével, miáltal harmonikusabb, teljesebb életet élhetnek. Talán éppen közülük kerülnek ki a Szabó Gyulához, Nagy Jánoshoz, Dolán Györgyhöz, Dúdor Istvánhoz hasonló nagy művészegyéniségeink.

Megjelent a Magyar7 2023/30.számában.

Nagy-Miskó Ildikó

hirdetés