Jelentés a párkányi régióból
Jut eszembe így beíratás idején, meg mindig. Mert köztük élek, s velük élünk, ők meg velünk a falubéliekkel. Lehet, ez ma már maradinak tűnő gondolkozás, nosztalgia. Ha a mondandóm mélyére nézek, talán lesz amiben igazat adnak. Mint ismeretes, a kisiskolák leépítése, legalább harminc éve folyik, vagyis azóta mióta a mindent központosító, egyesítő rendszer beindult.
Mára már nemcsak a rendszer, de a demográfia problémák is elősegítik a kisiskolák beőrlését, a fejkóta rendszer előnyeit igazoló összevonásokat .
Az érsekújvári járásban van talán a legkevesebb kisiskola mindössze három településen: Nánán, Kisújfalun, és Zsitvabesenyőn tanítanak 1-4 évfolyamban összevont osztályokban, alig 1-2 tanítóval. A többi helyen utaztatják a gyerekeket a szülők a tömegközlekedési eszközökkel, van ahol 15-20 km távolságra is. A jobbik helyzet, ahol egy központi iskolának az iskola buszával közlekedhet naponta a kisgyerek. S ami még ennél is tragikusabb két olyan több mint ezer lakosú falu is van (Ebed, és Bény), ahol a régi vagy százéves, de felújított iskolát lebontották, s építettek helyébe parkot, JEDNOTA üzletet. Figyelembe sem véve egy jövőbeli lehetőséget. S ezek a falvak még nem is tudják, hogy nekik soha nem lesznek lokálpatrióta ifjaik, vagy felnőttjeik, akiknek van helyi közösségük.
S hogy az érsekújvári járás déli részén maradjak, ill. szülőfalumnál Nánánál, amellyel a múltban már mindent elkövettek. Harminc évig a két km-re lévő Párkánnyal élt kényszerházasságban (ahonnan a járást is elvitték), s Ebedet, Nánát is akkor ítélték megsemmisülésre. S mit ad Isten, éppen azok harcolták ki újra a község önállóságát, akik egykor nemcsak itt születtek, jártak alapiskolába, templomba, stb., és sport-, Csemadok, és egyéb civil szervezetet éltettek. Mindebből a Csemadok a „legöregebb”, folyamatosan 75 éve nagyon intenzíven működik, s együttműködik a helyi kisiskolával.
A Nánai Alapiskola 1-4 évfolyamával a község önállósulása után (1991-ben) nyitotta meg újra kapuit, a régi iskola épületében (szerencsére senki nem rombolta le), 32 diákkal. Nagyon nehéz volt a szülőket meggyőzni a kis létszámú osztályok előnyéről, a 2 km-re lévő jó hírű nagy iskola mellett.
Azóta több mint harminc év telt el, igaz nagyban csökkent a tanulók létszáma, ill. évente változik, most éppen 16 kisdiák, van a közben átköltözött újabb emeletes óvoda épületében kialakított osztályban. Tágas udvarral, pályázaton elért játékokkal, bent az épületben kis számítógép teremmel, szinte minden megvan számukra. Az angol oktatás is biztosított számukra. Tanulási eredményeikkel megállják a helyüket a nagy iskolákban, sőt nem egy fiatal került ki az itt megalapozott tudással, a távolabb végzett középiskolákból.
A napi kötelező órák után a napköziben itt tanulják meg a másnapi feladatokat. Az iskolán kívüli munkájuk pedig olyan sokrétű, hogy felsorolni is nehéz. A kicsik és nagyok együttléte egy nagyon komoly közösséggé kovácsolja, és szinte biztos, hogy lokálpatriótákká neveli őket. Hisz már most ismerik a falu történetét, emlékhelyeit, a templomot, az utcákat, melyeket gyakran járják.
A szórakozás, művelődés, szabadidő eltöltés is igen sokrétű számukra. Állandó látogatói a párkányi könyvtárnak (sajnos Nánán becsukták), a Jókai Színház gyermekelőadásainak, turisztikai, és természetjáró napokon ismerkednek a régió nevezetes helyeivel, az esztergomi nevezetességekkel, a Bazilikával, a közeli szakrális, és történelmi helyekkel. S ami a legszebb és legfontosabb a község lakosainak is, hogy minden rendezvényen szerepelnek, a Csemadok állandó szereplői a nemzeti ünnepeken, de valamennyien templomba járók, sőt legtöbbje ministráns is. A Mária Rádió Mirjam élő adásában a rózsafűzér imát élő közvetítésben imádkozták. Versenyeken is gyakran díjakkal térnek haza, sőt két évvel ezelőtt Budapesten egy kitüntetést részesei is voltak.
Mindez köszönhető a három pedagógusnak Szúnyogh Anita igazgatónő vezetésével,
akik időt, és fáradtságot nem kímélve, hétvégeken, nyáron (tábort szervezve), ha kell közreműködnek gyermekeikkel. Dicséretet érdemel az önkormányzat, amely szintén a legnagyobb nehézségek ellenére fenntartja és ragaszkodik a kisiskola lététhez. Reméljük ez így marad továbbra is.
Hasonló a helyzet a Párkánytól alig húsz km-re lévő kis faluban Kisújfalun, ahol szintén alacsony létszámmal, de fenntartják az iskolát, a polgármesternő Geri Valéria szavát idézve: „semmi áron nem adják fel”. A templomot és az iskolát.
Adja Isten, hogy mindig legyenek őrzők, és megtartók a kis-, és nagy iskoláinknak!
Dániel Erzsébet, dunataj.sk
fotók: Nánai Alapiskola facebook oldala
