A budapesti Erkel Színházban kerek életjubileuma és pályafutása 40. évfordulója alkalmából, több ezer rajongója előtt decemberben megtartott és a Papp László Budapest Sportarénába jövőre tervezett, nagyszabású koncertje között, március 2-án este a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központban varázsolta el itteni hallgatóságát az eMeRTon- és Máté Péter-díjas énekes, színházi és filmszínész, televízióműsor-vezető, Szulák Andrea. Csodálatos hangjával, szintén tehetséges zenésztársaival együtt és nívós produkciójával dupla állótapsot érdemelt ki a közelgő nagyböjt előtt lelkünket valós érzelmekkel megtöltő, sokoldalú „pacsirta“.
Az 1994-es év énekesnője, akit 2013-ban Az év musical színésznőjének választottak, 2022-ben pedig megkapta a legmagasabb, magyar állami könnyűzenei elismerésnek számító Máté Péter-díjat, másfél órás összeállításában az általa évtizedek óta kiemelt figyelmet szentelt Máté Péter – életmű néhány örökzöldje, így a francia nyelven, Nicolas címen, Sylvie Vartan által világsikerre vitt Elmegyek és az életünk során elkövetett hibáink következményeire figyelmeztető Most élsz is helyet kapott. Akárcsak Cserháti Zsuzsa és Demjén Ferenc több szívmelengető dala, amelyeket több nemzedék képviselői hallgatnak szívesen. Felidézte, hogy az 1994-ben kiadott Darabok a szívemből című, második szólólemezét a mindössze 37 évesen elhunyt, tehetséges énekes, zeneszerző, zongorista, Máté Péter emlékére készítette.
Aztán elárulta: mindig megtiszteltetésnek tartotta azt, hogy a magához meghitt közelségbe kevés embert engedett Cserháti Zsuzsával bizalmas kapcsolatba kerülhetett. Köztudott, hogy Zsuzsát hosszú éveken át kínozta a depresszió, amit a mellőzöttség érzése és a súlyproblémája okozott. Andi a komáromi koncert nyitányának választott Boldogság, gyere haza című opuszon kívül az ő további melankolikus dalait is nagyszerűen adta elő. Pedig legendás elődje dalaihoz a nagy hangterjedelmen kívül a lélek mélyén fészkelő, olyan nagy érzelmek (igaz szerelem, remény, anyai büszkeség és szeretet, elhunyt szerettünk hiánya miatt érzett fájdalmunk…) valós átélésére is felettébb szükség van, melyek könnyeket csaltak a szemünkbe.
Akárcsak a 78 éves „Rózsi” szerzeményeinek (pl.: a Gyertyák) méltó tolmácsolásához, hiszen kiben ne tépne fel sebeket a „Mindenkiért egy-egy gyertya égjen” dalsor? A dal, amely a jelenlegi háborús időkben a fegyveres erőszakot elítélve azt is hangsúlyozva, hogy minden fegyvert fogó kézre örök bilincset kellene tenni.
„Engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni…” – búcsúzott a művésznő egy további nagy kedvencével. Közben mosolyogva idézett fel egy tőle évtizedekkel fiatalabb fellépőkkel közös koncertet, ahol az életkora miatt először furcsállották a jelenlétét, ám miután kiengedte a hangját, és vastapsban részesült, az egyik ifjonc zenész megjegyezte: „Azért a lenyugvó Napnak is van ereje…”.
Nos, a közönség vasárnap este nem engedte „lenyugodni a Napot”, hanem egymás után kétszer, hosszasan tartó állótapssal kérte a ráadást. Szulák Andrea hálásan köszönte meg az általa meg is énekeltetett hallgatóság részéről felé áradó szeretetet, s reményét fejezte ki, hogy majd még többször felléphet Komáromban. Végül dalban kérdezte meg: „Zene nélkül mit érek én…?”. A sok kérészéletű, mai sztárocska által hablatyolt dalocskáktól nagy mértékben különböztek a hallott fajsúlyos mondanivalójú és fülbemászó örökzöldek, amelyekért ezúton is hálás köszönet!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
