„Egyetlen batyunk, botunk, fegyverünk az anyanyelv.”
Mi is lehetett volna méltóbb lezárása a magyar nyelv ünnepének itt, Felvidéken, mint a legrangosabb magyar verseny országos győztesét és 3. helyezettjét ünnepelni? Ez történt április utolsó hetében, Kassán, ahol a Selye János Gimnázium két tanulója mérettette meg magát a Szép Magyar Beszéd országos fordulójában. Lénárt Dóra és Szalay Mátyás a kerületi forduló legjobbjaiként jutottak el Kazinczy városába. Kiböjtölték diákjaink rendesen a versenyzés lehetőségét, hiszen az elmúlt két évben a kimondott szó, az élő megnyilatkozás nem kaphatott terepet az ismert okok miatt. Ki voltunk éhezve már mindannyian erre, és ha a szándék, az akarat ilyen sikerrel párosul, az öröm mindent fölülmúl. Ez történt diákjainkkal, melyről Lénárt Dóra, a verseny országos győztese így vall:
,,A kassai országos forduló minden egyes alkalommal maradandó élmény. Szerencsére nem először volt alkalmam részt venni ezen a rangos eseményen, és remélem, nem is utoljára.
A hosszú vonatútért kárpótolt a gyönyörű óváros a Szent Erzsébet- dómmal és a családias légkör, melyet a Márai Sándor Gimnázium szervezői teremtenek meg évről évre.
A harmadik kategóriában (az érettségivel végződő középiskolások kategóriája) idén tizenkét diák mérte össze tudását, tehetségét, de legfőképp a kitartását és koncentrációját. A verseny reggel nyolckor kezdődött az ünnepélyes megnyitóval, és délután négykor ért véget a szakmai értékeléssel. Ennek ellenére a megmérettetés egyes szakaszai lendületesen zajlottak, szigorú felügyelet mellett, nagyon jó hangulatban, hála a sok kivételes tehetségű kortársnak, az új és régi ismerősöknek.
A verseny harmadik részében, az önálló szövegalkotásnál kellemes meglepetésként ért a zsűri által összeállított választható témák listája. A már megszokott, az anyanyelv problematikájával foglalkozó és irodalmi jellegű témakörökön kívül találhattunk az elmúlt két év pandiémiájára kitérő, vagy akár kissé filozofikusabb, saját véleményt igénylő témákat is. Meglepett, hogy kevés műfaj jelent meg a követelmények között: egy szónoki beszéden kívül elmélkedésekből, fejtegetésekből és értekezésekből választhattak a versenyzők. Ez valószínűleg fejtörést okozott az elbeszélések írásában erős diákoknak.
Volt szerencsém meghallgatni versenytársaim gondolatait a szövegalkotási szakaszban, és ezúton is szeretném kifejezni gratulációmat és elismerésemet. Gyönyörűen szerepeltek! A mezőny kiegyenlített volt, mindenki megtett minden tőle telhetőt. Az igazi izgalmat mégis a pénteki eredményhirdetés okozta.
Hogy én lennék az, aki a Felvidéken legszebben beszél magyarul ebben a korosztályban? Nem mondanám… A versenyen, de idehaza is sokszor irigykedve hallgattam palóc barátaim tájszólását, évfolyamtársaim eszmefuttatásait, gimnazista társaim önálló rádióműsorait. Mégis nagy megtiszteltetésként és hatalmas elismerésként éltem meg, hogy a tisztelt zsűri engem talált legalkalmasabbnak a győzelemre, köszönöm becsületes és áldozatos munkájukat! Tanárnőmnek, Farkas Adriannának pedig a felkészítést és a bíztató szavakat!“
Dóri mellett Szalay Mátyás végzős diákunk (felkészítője Spátay Adriana tanárnő) 3. helyezéssel zárta az országos döntőt, és tudva, hogy az orvosi pályára készül, a legnagyobb elismeréssel értékelhető teljesítménye. Őt ismerve nyugodtak lehetünk, hiszen az a fajta „diákpalánta”, aki az orvosi hivatás mellett sem fogja elfelejteni honnan jött, mit jelent a magyar szó értéke a mai világban.
Drága Diákjaink! Amint Dórit méltattam a győzelem után, valójában mindkettőtökre igaz. Hiszen a Kányádi-idézetben szereplő batyut Ti édes teherként viszitek majd tovább magatokkal. Botként azért lesz Veletek, mert életetek végéig támaszkodhattok rá. Fegyverként pedig egy békés őrző lesz az életetekben! Ily módon viszitek majd tovább hírvivőként az emberi lét legszebb kincsét, az anyanyelvet!
Dóri, Matyi, szívből gratulálunk!
Farkas Adrianna, felkészítő tanár
