Nincs az szó, vagy megfogalmazás, amely kellő szemléletességgel tudná közvetíteni annak kapcsán 
érzett dühömet, hogy az állam és annak politikai vezetése, vagyis kormánya, ismét körmönfont módon próbálja egy szlovákiai magyar település többségében magyar önkormányzatával lenyeletni azt, hogy magyar tannyelvű speciális iskoláját „ideiglenesen” bezárassa, vagy a város költségén átköltöztesse a település által esetlegesen felajánlott épületbe. Mindezt azért, mert saját állami oktatási intézményének az épület felújítására, vagy új épületbe való átköltöztetésére nem ad pénzt.
Tudniillik a higiéniai ellenőrzés során az egyébként már hosszú ideje statikai problémákkal is küzdő iskola nem kapott tovább engedélyt a jelenlegi épületben való működéshez. Tehát az állami higiéniai szervek egy állami intézménynek nem adtak engedélyt a további működésére abban az épületben, amely sem a higiéniai alapkövetelményeknek, sem az épületbiztonsági előírásoknak immáron sok éve nem felel meg! A helyi városi vezetés megpróbált mindent az évek során. A Kerületi Iskolaügyi Hivatalnak felajánlották, hogy vegyék meg Gútán az alig kihasznált gyermekotthon épületét, amelynek megmaradt személyzete és gyermekcsoportjai fokozatosan amúgy is családi házakba költöznek. A város közvetítésével az állami hivatalok sajnos egymás között (és ez itt a fontos) nem tudtak megegyezni, vagy nem is akartak. Tavaly egy esetleges sikeres pályázat révén a kerületi hivatal és Gúta városa megegyezett arról, hogy hol építenék föl a magyar tannyelvű speciális iskolát. Nemrég kiderült azonban, hogy mégsem valósul meg a projekt, ugyanis a kerületi hivatal tolmácsolta az önkormányzatnak, hogy az állam nem teszi lehetővé számukra, hogy pályázhassanak a speciális iskolákkal kapcsolatosan! Tehát az állami intézmények nem pályázhatnak az államtól! Csak halkan teszem fel a kérdést, akkor kitől pályázhatnak? Szóval a legutóbbi testületi ülésen a város önkormányzatának képviselőit lehetetlen helyzet elé állította az állam, vagyis a jelenlegi kormány. A képviselőkkel akarta bezáratni a magyar tanítási nyelvű speciális iskolát. Még ha állítólag ideiglenesen is, ami tudjuk mit jelent: ha valamit kiveszünk egyszer a rendszerből, akkor ebben az országban annak annyi! Sajnos néhány képviselő, főként a függetlenek közül, nem rosszhiszeműen, de az önkormányzat által fenntartott magyar tanítási nyelvű iskolák épületébe szerette volna áthelyezni a speciális iskola osztályait, ami megint csak szakmai, társadalmi és a magyar közösség szempontjából sem lett volna (lenne) bölcs megoldás. Hiszen a viselkedési zavarokkal, mentálhigiéniai problémákkal küzdő gyermekek más hozzáállást és környezetet igényelnek. Ráadásul az egy térben való elhelyezés azt is eredményezné, hogy annak az iskolának egy csomó technikai, személyzeti, és szakmai intézkedést kéne foganatosítania az új helyzet kapcsán. S mivel a diákok kölcsönösen hatnak egymásra, a tehetségesebb, vagy jobb képességű diákokra sem lenne ez jó hatással, előbb vagy utóbb akár konfliktushelyzeteket is eredményezne, oda-vissza alapon. Mindez megmutatkozna akár a későbbi a beiratkozásnál, hiszen a speciális iskola diákjainak nagyobb része egy másik etnikum – közösség tagja, és a helyzet az, hogy a magyar szülők vélt, vagy valós előítéletek miatt nem szívesen járatják gyermekeiket az integrálódni képtelen, vagy erősen problémás tanulókkal egy helyre. Viszont szerintem ezt az állam és kormányunk is nagyon jól tudja! Márciusig megmarad Gútán a magyar tanítási nyelvű speciális iskola, amely a város által fenntartott szabadidőközpontba költözött. Így a többi magyar tanítási nyelvű iskolák is „megúszták”. Köszönhetően az MKP-s képviselőknek és a polgármester kiállásának, valamint a független képviselői csoportok közül azoknak, akik szintén a folyamatok, vagyis a történések mögé láttak. Kérdés: március után mi lesz? Reméljük, lesz erős érdekképviselet ezeknek a problémáknak a megoldására!
Samu István
DUNATÁJ HETILAP 38/2015
