Tavaly sokat voltunk kénytelenek foglalkozni a városi cégek állapotával, kilátásaival és azok menedzselésével. Nagy sajnálatunkra semmi jót nem írhattunk, mégpedig azért, mert szinte mindegyik gazdaságtalanul működik, főleg ha összevetjük eredményeiket más városokban működő vállalatokkal. Ebben a sorban előkelő helyet foglalt el a CALOR Kft., amely a csőd szélére került és újra kétségbeesetten kérte a város segítségét, amit végül meg is kapott. Ez lényegében 19000 eurót jelent, amit a város az elmaradt bérleti díj tőkésítése formájában nyújtott. Ezen kívül 80000 eurós támogatást kapott a cég egy új kazán megvásárlására is. Sok vállalkozó megirigyelhetné a cég helyzetét, mármint azt a tényt, hogy mindegy, hogy vállalkozunk, ha baj van, a tulajdonos majd kihúzza a cég szekerét a kátyúból, kerül amibe kerül. Ezzel a „semmi sem drága” felfogással csak az a baj, hogy a képviselők úgy bánnak a közpénzzel, mintha az övék lenne. Pardon, úgy mintha nem az övék lenne, mert a sajátjukat bizonyára nem dobálnák ki az ablakon, jelen esetben a kéményen.
Írásainkban rámutattunk arra is, hogy azon kívül, hogy a cégnek nincs helye a nap alatt, még külön terheli az a tény is, hogy a képviselők úgy gondolják, ha kisajátítják maguknak a felügyelő bizottsági helyeket, akkor ezzel jót tesznek a cégnek. Az egyik FB tag például sokáig tetszelgett igazi szakértő szerepében, amíg végül írásaink rákényszerítették arra, hogy bevallja, abszolúte nem ért az energetikához /sem/. Jelen esetben Less Károly úrról van szó, aki viszont annyira elszánt és elvakult, hogy ennek ellenére messiásként harcol a CALOR cég általa feltételezett érdekeiért. A testület tavaly decemberi ülésén még levélben is összefoglalta az érveit, hogy miért is kell mindenáron támogatni a CALOR Kft-t és kifejezte azon, kétségkívül szakmailag is megalapozott véleményét, hogy ha a város rábízza az óvodái illetve iskolái fűtését az általa oly lelkesen felügyelt cégre, az jövőre haszonnal zárja az évet. Szakmai érvelésében hasonlóságot lát a csernobili katasztrófa, az eperjesi gázrobbanás és a komáromi helyzet között. Nagy igyekezetében még Kóňa mérnök nevét is magyarosította, hacsak nem maradtunk le valamiről és a mérnök úr már így írja a nevét.
Egyébként az, amit a képviselő úr annyira vehemensen szorgalmaz, merő ellentében van azzal az Andruskó Imre nevével fémjelzett felfogással, hogy a városnak le kell kötnie intézményeit a központi hőforrásról, mert a lokális kazánházak sokkal gazdaságosabbak. Ez a nyilvánvaló ellentmondás egyébként annak a szomorú ténynek az eredménye, hogy városunknak a mai napig nincs elfogadott energetikai koncepiója (legalább is ennek nyomát sem találtunk), amit viszont a törvény egyenesen megkövetel. Így aztán szabad a terep mindeféle szerencselovagok számára, akik pillanatnyi érdeiknek megfelelően állhatnak elő a legkülönbözőbb és egymásnak is ellentmondó ötleteikkel. Nem mintha minket zavarna a Less úréhoz hasonló lelkesedéstől átitatott ötletekdiszkrét bája mindaddig, míg azok nem válnak kemény valósággá.
Ez így van most a CALOR esetében, ahol is a város újabb tízezreket ölt bele egy olyan cégbe, ahol például a környezetvédelemről még csak nem is hallottak. Egy új gázkazán üzembe helyezése ugyanis nem számít megújuló energia forrásnak és így a cég egy euro támogatásra sem számíthat olyan kiírásokból, melyekből uniós pénzeket lehetne lehívni. Ez az antiekologikus hozzállás azért is furcsa, mert a városvezetés különböző fórumokon szívesen tetszeleg zöld színben. Persze sokkal egyszerűbb öt és fél méter kerékpárutat átadni, vagy ötven kerékpártárolóval kérkedni, mint egy energetikai céget környezetbarát módon működtetni…
DUNATÁJ HETILA 3/2021
Kép: pixabay
