Világszerte egyre ismerősebben cseng a dél-komáromi Zichó Viktor szikla- és hegymászó, kerékpáros utazó, kalandfotós és videós neve, aki tavaly nyáron az észak-komáromi RÉV – Magyar Kultúra Házában tartott élménybeszámolót arról, hogy fekvőbiciklivel és gyalogszerrel miként járta végig Kőrösi Csoma Sándor útját. Április 12-én pedig a Szabadság Vándorai Túrakerékpáros Egyesület meghívásának tett eleget, hogy a Zichy-pontban idézze fel a lévai származású Kittenberger Kálmán Afrika-kutató emlékére megvalósított és az Európa legészakibb pontját megcélzó expedícióját. Végül a Himalájába tervezett, élete nagy utazását is megemlítette.
Miután Bujna Zoltán, a házigazda egyesület elnöke köszöntötte az ő bicajos teljesítményét „vastagon felülmúló“, s emiatt a példaképének tartott, jeles vendéget és az újabb képes beszámolója iránt érdeklődőket, átadta a szót Zichó Viktornak. „Szenvedélyem a sziklamászás, a hegymászás, a kerékpáros utazás, a fotózás és videózás. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ezeket a tevékenységeket remekül össze lehet kapcsolni. 2018-ban egy radikális döntést hoztam az életemben, mely során a kaland került előtérbe, és azóta is úgy élem az életem, hogy a lehető legnagyobb mértékben a szenvedélyeimnek hódolok. A kalandjaim alacsony költségvetésűek, tele vannak adrenalinnal, és általában teljesen saját szervezésűek. Szerintem utazni nagyon is pazarló dolog, s egy óriási luxusigényt elégítünk ki vele. Én a lehető legtöbb alkalommal igyekszem az ilyen luxusigényeimet a környezetre kevésbé káros módokon kielégíteni: bringázom, stoppolok, gyalogolok. Az utaim során igyekszem úgy dokumentálni a történéseket, hogy az abból összeállított videó- és képanyag másokat is inspiráljon a valódi kaland megismerésére” – mondta el a Zichy-pontba bebicajozó Viktor, aki 2019/2020-ban a magyarság őshazáját kutató Kőrösi Csoma Sándor útját tette meg, Komáromból Csomakőrös, a nagy előd szülőfaluja érintésével Dardzsilingbe. A sírjához magyar nemzeti színű szalagokat és diót is vitt a Csoma Sándor szülőháza kertjében levő diófáról. Arról a 11 országon áthaladó, 13 ezer kilométeres, 11 hónapos útjáról a példakép indulásának 200. évfordulója alkalmából jelent meg a Csoma útján két keréken című regényes útleírása, majd a Csoma útján képekben című albuma, amelyeket a rendezvény végén szívesen dedikált a vásárlóknak.
Kedden előbb az afrikai Mombasa és a Kilimandzsáró 5895 méter magas csúcsa között megtett, újabb bringás útját ecsetelte, képek és rövid videófelvételek levetítésével színesítve az elmondottakat. Hangsúlyozta: „A túráim során, amelyeket szenvedéllyel csinálok, a fenntartható, környezetbarát közlekedési formát – a kerékpározást és az energiatakarékos életmódot is népszerűsítem, s adni akarok másoknak“. A Kittenberger Kálmán 1903-beli útját a bringájával megismétlő expedícióra svájci hegyvidéken, gleccserek és szakadékok között készült fel, majd irány az elefántok, a majomkenyérfák, az egzotikus vadrezervátumok és nemzeti parkok világa! Nem tagadta, teljes mértékben nem volt tisztában az ottani kockázatokkal, amelyekre a helyi lakosok hívták fel a figyelmét. Bár többnyire csuromvizesen tekerte a pedált, dacolt az oxigénhiányos, magashegyi levegővel, a fejfájással és az ujjfagyasztó hideg széllel, illetve többször defektet kapott, hasfájás gyötörte, de ha eszébe jutottak a jeles elődje maláriás kínjai, úgy érezte, hogy mindez kibírható, s 17 kilós pakkot cipelve, folytatta az útját. Az utolsó 500 métert a bicaját tolva tette meg, s testközelből, örömittasan pillantotta meg a Kilimandzsáró csúcsát ékesítő, ősi gleccsert. „A folyamatos lefelé gurulásnak már minden pillanatát imádtam, egész életre szóló élményt jelentett. Majd a túravezetőm, David otthonában vendégeskedtem, s a 11 órás alvás közben az életem legszebb álmát álmodtam, hiszen az újabb nagy célom is teljesült“ – szögezte le Viktor, aki a kerékpárját az abba beleszerető, David kisfiának ajándékozta, ekképp is népszerűsítve a környezetbarát bicajozást Afrikában.
Majd a másik expedíciójáról mesélt, amely Norvégiába, Európa legészakibb pontjára, az Északi-fokra irányult. Szemgyönyörködtetőnek tartotta az éppen beköszöntött, szikrázó hóval, meseszép zúzmarával érkező skandináv telet, ám a viharos oldalszéllel, a havas latyakban való nehéz pedálozással alaposan meg kellett küzdenie. Bár teljesült az egyik nagy álma, hogy láthassa a sarki fényt, amit „hihetetlen túlvilági jelenségnek“ nevezett, de a kitűzött útvonalat kissé megrövidítette az, hogy egy árokba csúszott, s nyakcsigolyatörést szenvedett. Mentőkocsi hiányában taxival, „potom 450 euróért“ jutott el a legközelebbi kórházba, ahol megnyugtatták, hogy szerencsére, nem szenvedett maradandó károsodást, azonban haza kell térnie. Ezért annak ellenére, hogy eredetileg nem így tervezte, az általa legszebbnek nevezett karácsonyát, ami nem az ajándékosztásról, hanem a meghitt együttlétről szólt, már családi körben töltötte. Elárulta: még e hónapban kikerül a nyomdából az újabb élményeit megörökítő Az egyenlítőn és sarkkörön túl című könyve, amelyre a helyszínen is fel lehetett iratkozni, s ez a www.zicho.hu oldalon is megtehető.
A könyvei dedikálása előtt röviden az élete nagy utazásaként tervezett Himalája traverz, vagyis a Föld legmagasabb hegyvonulata legnyugatibb pontjától a legkeleteibb pontjáig, motoros járművek igénybevétele nélkül, teljesen saját ellátással, folyamatos kíséret, teherhordók nélkül megvalósuló expedícióról is szólt. Június 20-án indul a Himaláját világelsőként, fél év alatt csúcskategóriás Koba-hegyibringával átszelő, National Geographic által támogatott túrára, amelyről dokumentumfilm is készül. A tervek szerint a film a vágás után, több TV-csatornán 2024-ben lesz látható. Ezzel az úttal hármas célt tűzött ki maga elé. Az egyik a bolygónk egészségét védő kerékpározás hirdetése nemzetközi szinten, hiszen „a kerékpárod oda visz, ahová csak szeretnéd, nincsenek korlátok”. A másik az ökoturizmus hirdetése a „kerékpár + túrázás” utazási stílussal, ezzel lassítva, fékezve a társadalmunk katasztrófa felé való rohanását. A harmadik pedig a Himalája nagyon nehéz körülmények között élő népeinek bemutatása. „A béke fehér zászlaját fogom végig vinni az úton, jelképezve az ott élő nemzetek közötti egységet, békét“ – fogalmazta meg saját szándékát Zichó Viktor, akiről még bizonyára nagyon sokat fogunk hallani, miközben a magyarság és Komárom régi jó hírnevét sajátos módon öregbíti a nagyvilágban. A folytatáshoz az olvasóink nevében is sok sikert és kitartást kívánunk!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
