A kifejezés – újévi hangverseny – hallatán az ún. komolyzene iránt is érdeklődő, a televízió jóvoltából, bizonyára a több évtizede Bécsből közvetített, a valójában csodálatra méltó újévi hangversenyekre asszociál.
A Komáromi Városi Művelődési Központ, a Művészeti Alapiskola és a Komáromi Kamarazenekar polgári társulás, 2014. január 4-én rendezte meg a zenekar Újévi Hangversenyét. A Komáromi Kamarazenekar művészeti vezetőjével, Medveczky Szabolcssal az élen a „bécsi hagyománytól” teljesen eltérő műsorral lepte meg hűséges közönségét.
Már a hangversenyt nyitó mű, J. S. Bach, d-moll verseny két hegedűre c. kompozíciója, a két kiváló szólista, Medveczky-Horváth Györgyi és Mátesz Éva kidolgozott, mesteri játéka által ünnepi hangulatot teremtett. A folytatás – a hangversenyek műsorán talán a legtöbbször felcsendülő Bach mű – az Overture {Suite} Nr. 2, azaz a mester h-moll szvitje volt. Ebben (a régi táncokat felölelő) szinte a farsangi vidámságot előrevetítő tánctételsorozatban, a contiunóval ellátott vonósegyüttes élére szólófuvolát rendelt a szerző. A zenekar élére álló Vagyon István bravúros fuvolajátékát a publikum állótapssal jutalmazta; aki viszonzásul a Badinerie tételt megismételte.
Míg az elhangzott két Bach mű, a közönségre a ráismerés örömével, az elkövetkező két zenekari kompozíció – S. Barber (amerikai zeneszerző) Adagio for Strings Op. 11, valamint a morva L. Janáček, Suite, azaz Szvit vonószenekarra – a teljesen más, a nagy kontraszt erejével hatott. A zenekar, Medveczky Szabolcs vezényletével, úgy kísérőként, mint előlépve főszereplőként is kiegyensúlyozott, szép teljesítményt nyújtott. A Barber-mű, az együttes plasztikus játéka által kidomborítva annak jellegzetes líraiságát, vált a hallgató számára kimondottan élvezetéssé. A Janáček-mű, amelyre (mint a szerző legkorábbi szerzeményeinek egyikére) még az európai romantika és a népzenei hagyomány hatott, Medveczky Szabolcs avatott keze alatt szintén stílusosan szólalt meg; joggal aratott nagy tetszést: a közönség kétszer visszatapsolta a zenekart. Bravo!
A 47. évét taposó – nagy örömünkre jócskán megfiatalodott, a régió kiválóan képzett muzsikusaiból verbuválódó – zenekarunk hangversenyét hallgatva jutott ez eszembe számtalan gondolat, ilyenek:
– nagy tisztelettel kell adóznunk a neves zenész elődöknek: Egressy Béni, id. Lehár Ferenc – a város zenei élete megalapozóinak; Krizsán József, Schmidt Viktor egykori zenetanároknak, a klasszikus kamaramuzsika Komáromban való meghonosítóinak; Dobi Gézának, aki a 20. század 60-as éveiben vállalta a folytatást, a jelenlegi zenekar elődjének, a Csemadok Városi Szervezete és a Művészeti Népiskola Kamarazenekarának megalapítását, művészeti vezetését;
– milyen öröm látni, tudni, hogy ma is van kinek átadni a stafétabotot, s hogy lassan állandósul a Komáromi Kamarazenekar tagsága;
– öröm tapasztalni, hogy Komáromban van igény az élő zenére, s hogy a nemesebb zenének is van közönsége, mi több: a zenekar általában telt ház előtt muzsikál;
– milyen jó lenne, ha Észak- és Dél Komárom mindenkori elöljárói tudatosítanák: nem sok kisváros büszkélkedhet a valódi zenekultúrát olyan szinten művelő saját együttessel, mint a Komáromi Kamarazenekar;
– milyen nemes cselekedet lenne a városatyák részéről, ha a zenekar működését továbbra is biztosítanák, támogatását erkölcsi kötelességüknek tartanák.
Stirber Lajos/Felvidék.ma
