Kolozsváron, Erdélyország egyik legszebb városában most ünneplik a XV. Kolozsvári Magyar Napokat. Ennek kezdő programjában került sor gróf Esterházy János mártírhalált halt felvidéki politikus emléktáblájának felavatására. Ezt megelőzően pedig augusztus 18-án, az ünnepi szentmise is az ő boldoggá avatásáért volt felajánlva a Szent Mihály Székesegyházban.
A misét László Attila főesperes plébános celebrálta. A szentmisén közreműködött a komáromi CONCORDIA vegyeskórus, és a kolozsvári Szent Cecília kórus és zenekar. A közös fellépésben csodálatos művekkel kísérték végig a szentmisét.
László Attila főesperes-plébános homíliájában előbb röviden ismertette a mártírhalált halt felvidéki hívő politikus életét, majd így folytatta: 1957. március 8-án a szentség jegyében halt mártírhalált a morvaországi Mírov börtönében. Holtában is jel maradt: testét nem adták ki családjának. Temetésére csak halála után 60 évvel kerülhetett sor, végakaratának megfelelően, szülőföldjén, a Zobor alján, Alsóbodokon.
Szavait idézem: „Szívünk, lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem. Ápoljuk, őrizzük ezt, mert ez az egyetlen pozitív érték, amelyet senki el nem vehet, és amelynek varázslatos ereje átsegít a legnehezebb megpróbáltatásokon is”.
„Legjobban attól féltem, hogy szent gyónás és szent áldozás nélkül kell meghaljak. És ezért Szent Terézkéhez és Kaszap Istvánhoz azért imádkoztam minden nap, hogy eszközöljék ki az Úr Jézusnál, hogy halálom előtt meggyónhassak és szent áldozáshoz járulhassak …ha nem gyónhatnék és nem áldozhatnék halálom előtt, akkor eszközöljék ki, hogy utolsó pillanatomig öntudatomnál legyek, hogy az Ő segítségükkel utolsó percemig tudjak ájtatosan imádkozni és a bűneimet bánni, hogy üdvözülhessek.”
Hazatérte után testvérének: „Kapkodva írok, mert túl nagy a boldogságom, mert tegnap egyetemes gyónást végeztem és megáldoztam, több, mint négy év után először és ma reggel szt. misén voltam és ugyancsak szt. áldozáshoz járultam. Az egész négy év alatt egyszer sem sírtam, de amikor feloldozott a pap, no és még mikor magamhoz vettem Jézus Urunk legszentségesebb testét, hát bizony sűrűn hullottak könnyeim.”
Bigott volt? Múlt századi? Eszement? Így politikus? – Vagy ember, aki komolyan vette istengyermekségét, népéhez, Egyházához tartozását, szent hitét, Jézusnak a mai ev.-ban hallott szavait! nem veszítette el emberi, lelki tartását, méltóságát azzal, hogy éveket kellett a börtönrács mögött töltenie. E belső tartásban és méltóságban az ő mély hite tartotta őt meg. Ő lelkileg győzni tudott.”
Ünneplő Testvérek! Szentek háza népe és örökösei vagyunk. Új korban, szentistváni hűséggel példájukat kövessük, közbenjárásukat kérjük, hogy a mi életünk is Isten szíve, terve szerint alakuljon és teljesedjen.
Ehhez miénk az Élet Kenyere, a folytatás rajtunk áll. Így erősödjön ma hitünk, ebben segítsen összetartozásunk.
Ehhez kérek áldást családjaink és a világ krisztusivá formálásához, mártírjaink, hitvallóink közbenjárásával:
az Atya, † a Fiú
és a Szentlélek nevében. Ámen.
László Attila”
A szentmise után került sor, az emléktábla avatásra az egykori Központi Szálló aulájában , melyet Kolozsi Tibor Munkácsy Mihály-díjas kolozsvári szobrászművész készített. Az avatáson köszöntőt mondott Oláh Emese Kolozsvár alpolgármestere, Szenkovics Dezső, a Sapientia Tudományegyetem dékánja, Grezsa Csaba kolozsvári főkonzul, Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes főtanácsadója. Szász Jenő miniszteri biztos, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke tartott ünnepi beszédet.
A délután házigazda moderátora Gubík László volt, aki a Szövetség a Közös Célokért elnöke, illetve az Esterházy Akadémia alapító igazgatója. Az ünnepségen részt vett egy felvidéki kis zarándok csoport Dr. Molnár Imre vezetésével.
A kórus tagjai még a további programok résztvevői voltak.
Dániel Erzsébet, dunataj.sk
képek: Csonka Ákos , Berényi Kornélia
