Szlovák politikai elemzők egy része kifogásolja azt a jobboldalon gyakran hangoztatott kijelentést, hogy az államfőválasztást Andrej Kiska személyében a civil társadalom, a polgári jelölt nyerte. Ehelyett sokkal inkább a jövendő elnök mögötti tőke erejét hangoztatják. Az amerikai álom, hogy bárkiből lehet köztársasági elnök, szlovák módra így hangzik: politikai erő támogatása nélkül is lehetsz államfő, ha elég pénz van mögötted.Igazuk lehet azoknak, akik azt állítják, hogy a szlovák társadalom jottányit sem mozdult előre. Évek óta csapdahelyzetben van. Ahogy Robert Fico álszociális politikájával lépre tudta csalni a választók többséget, ugyanúgy bedőlt most az emberek nagy része egy szinte ismeretlen, apolitikusként megjelenő önjelöltnek.(ám félő, hogy végül az ellenkezője derül ki). A gond az, hogy a polgári jelöltet nem a civil társadalom termelte ki magából, emelte fel, hanem a halmozódó tőke. Marketingszakemberek állítják, hogy Kiska feltehetőleg a többszörösét költötte kampányára, mint amennyit beismert, s a morálison túl itt már felvetődik az a kérdés is: Győzte ezt egyedül, vagy valakik besegítettek neki? Ha igen, kik és miért?
A politikából való kiábrándultság, amely látszólag két éve a Gorilla-ügy kirobbanásával ért el a csúcsot, egyes vélemények szerint most még tovább fokozódott. Ezért Kiska győzelme senkit ne tévesszen meg, továbbra is a társadalmi apátiáról, rezignáltságról árulkodik. Sokat beszélhetnénk arról, hogy az itt élőknek nincsenek túlzott elvárásai, illetve paradox módon túlzottak az elvárások: nem is annyira demokratikus megoldásokra, mint inkább valamiféle megváltóra várnak. Ahogy a kevésbé szalonképesnek tartott elemző, Eduard Chmelár fogalmaz találóan, nem az igazságot, hanem az illúziót keresik. Aki képes elbűvölni a többséget, az a nyerő. Tegyük gyorsan hozzá, ez nem kizárólag szlovákiai jelenség. Hogy mennyire lehet ez veszélyes egy fiatal demokráciára, arról megoszlanak a vélemények. Az viszont, hogy a politikai megoldásokat a politikán kívülről várják, már jóval nagyobb veszélyeket rejt magában. Ez maga a fából vaskarika, ugyanis apolitikus politika nincs. A klasszikus demokráciák működési elve, hogy ideológiai alapon szerveződő tömörülések értékrendek mentén megvalósuló vitáinak következtében alakul ki a egyfajta hierarchia. Pár éve vált gyakorivá tájainkon is a pártokrácia kifejezés használata, mondván nálunk demokrácia helyett ez működik. A pártokrácia (pártok uralma) megléte azonban nem jelentheti a politikai pártok elleni küzdelmet, mert mint utaltunk rá, politika pártok nélkül nincs. Politikára pedig az érdekérvényesítés miatt, tetszik nem tetszik, szükség van. Mert nézzük csak, e helyett mit kínált az ún. civil oldal kiválasztottja: jól csengő frázisokat, ígéretnek álcázott reklámszlogeneket. Nem a társadalmat változtatja meg, annak gyengéire épít. Ezért is fogalmaz több publicista és politikus is kissé sarkítottan: Andrej Kiska a nagy ismeretlen, ezért nem is okozhat csalódást, mert a tömegeknek nincsenek vele szemben elvárásai. Ha nem keveri össze a pápákat vagy országokat, máris túlhaladta elődjét. Egy elvárás azonban magyar térfélről már megfogalmazódott a héten. Berényi József MKP-elnök ugyanis úgy nyilatkozott, nagyon bízik benne, hogy a magyar szavazatokért cserében Kiska szót emel a vasúti kétnyelvűség ügyében, és nyomást gyakorol a kormányra.
Andrej Kiska népszerűségre is nagyon gyorsan szert tehet elég, ha első elnöki fizetését látványosan átadja egy rászorult családnak, miközben a csehországi pénzügyi szolgáltatókban tovább üzletel.
Barta, Felvidék.ma
