A Jókai Mór-emlékév komáromi rendezvénysorozatának február 18-i nyitóműsora keretében a Duna Menti Múzeum Zichy – palotabeli részlegén nyílt meg A Jókai-kultusz és az író emlékezete a szülővárosban című kiállítás. Az érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt térben egyedi relikviákat is megtekinthettek az írófejedelemre születésének bicentenáriuma alkalmából, közösen emlékezők.
A rendezvény elején Paterka Pál magiszter, a Duna Menti Múzeum – DMM igazgatója üdvözölte a jeles vendégek között dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadót és a Nemzetpolitikai Államtitkárságot képviselő Tóth Lászlót, valamint a tárlatnyitókon ritkán látott sokaságot. Köszönetet mondott a kiállítás létrehozásában az alkotón kívül nagy segítséget nyújtott Keszegh Margitnak, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület (JKME) elnökének és Szabó Csekei Tímea múzeumi művészettörténésznek, a kiállítás kurátorának.
Majd dr. Keszegh Margit köszöntőjét hallhattuk, aki megjegyezte: örömmel fogadták, hogy a DMM szintén méltóképpen szeretett volna megemlékezni Jókai Mór születésének 200. évfordulójáról. Arról is szólt, hogy a „nagy mesemondó” műveiben gyakran megörökítette a hajdani komáromi hangulatot, történéseket és annak karaktereit, így A kőszívű ember fiai című regényében az 1848-as magyar szabadságharc magyar és velük harcoló, más nemzetiségű hőseit, továbbá az Anglia parkban sétáló „aranyembert” és önmagát is kamaszkorában, amikor egy tánciskolában megismerkedett a „tengerszemű hölggyel”.
„Komárom utcái lelket kapnak a művei olvasása során. Mivel Jókainak közel száz regénye íródott, és több Komáromhoz is kötődik, úgy tűnhet, hogy ez egy soha véget nem érő történet. Elolvasni is sokáig tart, nem még megírni. Köszönetet mondhatunk ezért a Mindenhatónak, hogy Jókai Móricot kétszáz éve éppen Komáromnak adta” – hangsúlyozta a JKME elnöke.
Azután Szabó Cseke Tímea ismertette, hogy a kiállítás első része a Komáromban kialakult Jókai-kultuszt és az 1881 – 1937 közti időszak Jókai-emlékezetének jelentősebb eseményeit mutatja be. Hozzátette: a történelmi és a képzőművészeti gyűjteményből származó, kiállított műalkotások, fényképek, kisnyomtatványok, eredeti kéziratok, régi plakátok… közül többet most először szemrevételezhet a nagyközönség. Azok nemcsak az íróhoz és a hozzá köthető személyekhez, hanem azokhoz is kapcsolódnak, akik tevékenységükkel hozzájárultak emléke éltetéséhez. Ugyanis azt a múlt században is hatalmas tisztelet övezte szülővárosában, ahol akkoriban is fontosnak tartották az értékes Jókai-örökség megőrzését. Jókai személyes tárgyai közül egy úti toll- és tintatartóját, valamint a saját maga faragta sétapálcáját lehet megtekinteni.
„A szülővárosban a Jókai-kultusz első nagyszabású megnyilvánulása az 1881 augusztusában megrendezett Jókai-ünnepség volt. Ekkor választották Komárom díszpolgárává Jókai Mórt, és az ünnep keretén belül nevezték át az utcát, ahol a gyermekéveit töltötte, Jókai utcának. Emellett emléktáblával jelölték meg a szülőháznak és annak a háznak a helyét, ahol felnevelkedett…Jókai az ünnepségen nem vett részt, a szervezők szeptemberben meglátogatták, majd 1882-ben egy tulipános ládával lepték meg, melynek tartalmából néhány dokumentuma a vitrinben megtekinthető” – hangzott el.
A tárgyakat kiegészíti az író barátja, Samarjay Károly, komáromi születésű ügyvéd és költő 1879-es évi útinaplója, amely a múzeum Jókai-gyűjteményének legújabb, ajándékba kapott darabja. Ő és Jókai akkoriban közösen járták be a felső-magyarországi tájakat. A tárlatnyitóra Pozsonyból érkezett a rokona, Samarjay Zoltán mérnök, aki több ajándéktárgyat adott át a múzeumnak.
Érdekességeket hallhattunk a városban és a teremben található, Jókaival kapcsolatos szobrok, emlékhelyek és relikviák történetéről, valamint a kétnapos centenáriumi emlékünnepségről is, amikor a kivilágított ablakoknak köszönhetően fényárban úszott a város. Annak pontos leírása, műsora is elolvasható a kiállításon.
„A Jókai Egyesület Erdélyi Pál irodalomtörténészt (Erdélyi Zsuzsanna, Kossuth-díjas néprajzkutató édesapját) bízta meg az író életrajzának megírásával, a könyv azonban csak 1939-ben jelent meg. Belelapozhatnak” – tudtuk meg a továbbiakban. Ahogy azt is, hogy „Jókai szobra nemcsak Komárom, hanem egész Szlovenszkó ügye is” volt. Országszerte adakoztak a szobor javára, adományok érkeztek Kassáról, Láváról, Rimaszombatból, Eperjesről és Pöstyénből, sőt, a határon túlról is. A pozsonyi Toldy Kör és a kassai Kazionczy Társaság szintén támogatta a szobor ügyét”. Milan Hodža miniszterelnök karácsonyi ajándékként 10 ezer koronát ajándékozott a Jókai-szoborra.
A szoborbizottság 1937 januárjában nyílt pályázatot hirdetett a szobor elkészítésére, amire több városból (még Prágából is
!) 16 pályamű érkezett. A bírálóbizottság a szobor kivitelezésére egyhangúlag Berecz Gyulát javasolta. Az alapkőletételre júniusban került sor, az eseményt Milan Hodža is megtisztelte jelenlétével. A szobor leleplezésére három évtizednyi várakozás után, 1937. november 28-án került sor… Minderről a kávézót megidéző sarokban olvashatnak a tárlatlátogatók, akik a korabeli Komáromi Lapok aktuális számaiba is belelapozhatnak.
A továbbiakban személyesen Porpáczy Zoltán tervezőgrafikus mutatta be a tárlat második részét képező saját plakátkiállítását. Örömmel nyugtázta, hogy Komáromban immár harmadik alkalommal van lehetősége kiállítani a munkáit. A bicentenárium alkalmából tíz új plakátot is magával hozott. Elárulta: az évek alatt a stílusa kissé megváltozott: rajzosabb, illusztratívabb és érzékenyebb lett jelenkorunk eseményei miatt. A teremben látható 33 művén Jókai Mór örök érvényű mondatait helyezte időszerű vagy játékosan átértelmezett kontextusba, némi fanyar humorral fűszerezve azt. Eközben igyekezett lényegre törő, figyelemfelkeltő és tömör lenni.
„Ez a plakát nyelve, amivel vizuális párbeszédet kezdeményeztem a XIX. századi íróval, és bízom benne, hogy a kiállítás látogatóival is” – fejtette ki az alkotó. Azt is megjegyezte, hogy eredetileg Jókai Mór is képzőművész szeretett volna lenni, de végül az írást választotta. „A munkáim láttán talán ő is felkapná a fejét…” — jegyezte meg végül, tartalmas szórakozást kívánva a tárlatlátogatóknak. Kiállítása január 16-ig látható a Zichy-palota emeletén.
A megnyitó ünnepélyes hangulatát fokozta a Komáromi Művészeti Alapiskola három tanárának, Sýkora Évának (fuvola), Pálinkás Zsuzsannának (zongora) és Pastorek Ferdinándnak (hegedű) a nívós fellépése.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
