Már a tavalyi tanévben elkezdtünk a koszorúcska gondolatával játszani, hogy milyen jó lenne, ha a mi osztályunk is részt tudna venni ebben a hagyományban, amelyet gimnáziumunk régóta követ. Osztályunk minden tanulója úgy döntött, hogy részt vesz ebben a kihívásban. A szervezés elején egy kisebb problémába ütköztünk, hiszen osztályunkba csak 4 fiú jár, de szerencsére az osztályfőnökünk, Szabó Erika tanárnő segítségével gyorsan találtunk lelkes fiúkat, akik szívesen bevállalták a nehéz feladatot. A szülők segítségével pedig egy remek tánctanárt is fogadtunk, Hallman Csilla személyében.
Izgatottan, néhányan félve vártuk a legelső próbánkat, melyre szeptember első szerdáján került sor. Voltak akadályok, amiket könnyen vettünk, de voltak olyan tánclépések is, amelyeket nehezebben tanultunk meg. A próbák jó hangulatban, sok nevetéssel teltek. Miközben mi a táncokat tanultuk, addig a szüleink szorgosan szervezték a bálunkat. Meglepetéssel is készültek, az emlékek készítésével a fotóson kívül megbízták a SelfieCam-et is.
A koszorúcska napja hamar eljött. A karszalagok felkötése és a bokréták feltűzése után elkezdődött a bemutató. Két körben táncoltunk, így biztatni is tudtuk egymást. Ez sokat segített abban, hogy gyorsan feloldódjunk. A tanárainknak készültünk egy meglepetéstánccal, amely bemutatásával elkezdődött a báli mulatság. Ez a része az estének is nagyon emlékezetesre sikerült, hiszen még a mai napig is emlegetjük. Mindenki nagyon jól érezte magát és sokat szórakozott. Úgy érezzük, hogy a tánciskola és a maga a koszorúcska is közelebb hozott minket egymáshoz.
Nagyon köszönjük Hallman Csillának, hogy minden nehézség ellenére is türelmesen vezetett be minket a társastánc rejtelmeibe. Köszönettel tartozunk a vendégfiúknak, akik önzetlen módon kisegítették osztályunkat. Köszönjük a szülőknek a csodás szervezést és köszönjük az igazgató úrnak, igazgatóhelyetteseknek, tanárainknak, hogy megnézték a bemutatónkat.
Biztos vagyok benne, hogy mindannyian sok élménnyel gazdagodtunk. Bízunk benne, hogy ezt a tánctudásunkat nem felejtjük el és életünk során majd megmutathatjuk, hogy mit tanultunk.
Csáki Réka, III.D
