Október 20-án nekünk, a Selye János Gimnázium II.D osztályos tanulóinak, lehetőségünk nyílt részt venni egy Erőd-túrán, ami a komáromi ,,bevehetetlen” erőd bemutatásáról szólt.
Reggel kissé még álmosan, de annál boldogabban (talán az elmaradt óráink miatt) álltunk a Lipót-kapu előtt, ami az erőd főbejárata. Rajtunk kívül még két iskolai csoport vett részt a túrán, azonban büszkén jelenthetem ki, hogy selyésként mi voltunk a legaktívabbak. Itt találkoztunk a túravezetőnkkel, Sebő Beátával, aki rögtön egy kis gyorstalpalóval kezdte a vár történetéről.
Ahogy egyre beljebb értünk a várudvarban több érdekes dolgot fedezhettünk fel. Érdekes és talán kissé hátborzongató volt azokon a folyosókon sétálni, ahol régen több ezer katona élt. Beleshettünk a volt hálószobáikba, s ha kicsit élénk volt a fantáziánk, láthattuk magunk előtt a katonákat, ahogy ott éltek. Persze a katakombák sem maradtak felfedezetlenül, lámpákkal felszerelve egyes részeit végig járhattuk. Mindenki izgatottan világított be a zugokba, hátha valamilyen szörnyet látnak, vagy netán csontvázat. Ez azonban nem jött össze, sajnos vagy sem. Lelkesen sétálgattunk, csodáltuk a szinte már ősréginek számító falakat, és sokat nevettünk. Hiszen ha már régen a katonák harcolni mentek oda, s félelemmel teli közegben éltek, mi, az utókor egy kis életet vittünk a helybe és jeleztük, hogy nem felejtünk.
A program egyik legizgalmasabb része a vaklabirintus volt. Teljes sötétségben kellett haladnunk, néhol éles kanyarokkal, néhol pedig ijesztő alakokkal a sarokban. A falat kitapogatva, egymásba karolva próbáltunk haladni. Az izgalom azonban akkor hágott a tetőfokára, amikor valaki elöl elsikította magát, majd mindenki sikoltozni kezdett, néha magunk sem értve miért. Be kell, hogy valljam nem volt egyszerű végig járni, minden tiszteletem azoké, akik így élik az életüket és mégis mosollyal az arcukon ébrednek.
Végül Galo Vilmos előadását hallgathattuk meg, ami egyrészt az 1848-as szabadságharcról szólt és az erőd akkori szerepéről, másrészt Klapka György életéről és a várban végzett munkásságáról kaphattunk képet. Majd Ozimy Andrej mesélt nekünk az erőd szerepéről, amit régi képekkel is illusztrált. A túrát pedig azzal zártuk, hogy a II.D katonákat megszégyenítően lebombázta az ötleteivel az előadókat, hogy mégis mire lehetne még kihasználni az erődöt. Hiszen ki ne akarna egy kissé kísérteties hangulattal meghintett, régimódi bálra menni az erődbe? Vagy esetleg halloweeni kísértetházként felfedezni azt, de akár egy ifjúsági nyári tábort megélni a vár ódon falai között? Sok ötletünk volt és csak remélni tudjuk, hogy a jövőben meg is valósul belőlük valami. Abban mindenképpen megegyeztünk, hogy mindent meg kell tenni e jelentős történelmi hagyaték méltó felújításáért. Köszönjük Deák Irén tanárnőnek, hogy elvitt minket és részt vehettünk ezen a programon! Szerintem mindannyian élveztük és sok újat tanultunk a komáromi erődrendszerről.
Motajcsek Flóra II.D
