Húsvétot ünneplünk. Mit gerjeszt elménkben húsvét fogalma? Mivel hozható összefüggésbe? Takarítással? Bevásárlással? Vendégvárással? Kirándulással? Nyuszi simogatássa? A felsorolt cselekmények még sok keresztény családban is fedik húsvét ünneplésének tényét. Nem baj, ha megtörténnek, de azért nem árt, ha kiegészítődnek a lényeggel, vagyis húsvét titkának megünneplésével. A húsvéti misztériumnak pedig két összetevője van: Krisztus a halálával megszabadít bennünket a bűntől, föltámadásával pedig megnyitja utunkat az új életre. (vö. KEK, 654.) XVI. Benedek pápa a szeretet legradikálisabb formájának nevezi Krisztus megváltó halálát. „Isten nem karddal váltotta meg a világot, hanem szeretettel. A haldokló Jézus kiterjeszti karjait. Ez mindenekelőtt a passió mozdulata, így engedte magát értünk keresztre szögezni, hogy életét adja értünk. De a kitárt kar ugyanakkor imádkozó testtartás is. (…) Jézus a szenvedését és halálát imádsággá alakította, az Isten és ember iránti szeretet cselekedetévé változtatta. Ezért a Megfeszített kitárt karjai végül is az ölelését fejezik ki, amellyel magához vonz és szerető kezébe akar venni minket. Így képe ő az élő Istennek, maga Isten, akire rábízhatjuk magunkat.” (XVI. Benedek, Isten velünk van minden nap, 115. old.)
Az első összetevő elsősorban a megigazulás. Ez ugyanis visszahelyez bennünket Isten kegyelmébe, hogy miként Krisztus, aki föltámadott a halálból, úgy mi is az új életben élhessünk (vö. Róm 6,4). A másik összetevő a fogadott fiúság megvalósulása. Ez pedig annyit jelent, hogy az emberek Krisztus testvéreivé válnak (vö. Mt 28,10). Testvérekké, de nem a természet alapján, s ez a fogadott fiúság részesedést jelent az egyetlen Fiú életében, ami teljességgel az ő föltámadásában nyilvánult meg. (vö. KEK 654.) „Hatalmas erővel csendülnek föl ma a szavak, amelyek bámulatba ejtették az asszonyokat, akik a szombat utáni első napon a sírhoz mentek, ahová Jézusnak a keresztről sietve levett holttestét helyezték. Mesterük elvesztése miatt bánkódva vigasztalhatatlanul szomorúan érkeztek oda. A nagy követ a sír bejárata előtt elhengerítve találták. A sírba belépve látták, hogy a teste már nincs ott. Amint megzavarodva és ijedten álltak ott, egyszerre két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában, és így szólt: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, föltámadt” (Lk 24,5-6). (…) Az óta a reggel óta nem hallgatnak el ezek a szavak, s a mindenségben fölcsendülve hirdetik az örömöt. Ezt az örömhírt változatlanul hirdetik évszázadról évszázadra, mely véget nem érően mindig újabb visszhangra talál.” (XVI. Benedek, Isten velünk van minden nap, 117. old.) Húsvétot ünneplünk. Mit gerjeszt elménkben húsvét fogalma? Mivel hozható összefüggésbe? A fentiekben kifejtett gondolatsor bizonyára segítséget nyújt a helyes válasz megadására a keresztény/keresztyén ember szemszögéből. Viszont az sem elhanyagolandó, hogy a józan gondolkodású, kereső embernek is elindíthatja gondolatmenetét a transzcendens hittel való elfogadása irányába.
Áldott és békés HÚSVÉTI
ÜNNEPEKET kívánok
a DUNATÁJ minden
kedves olvasójának!
Elek László, révkomáromi esperes-plébános
