Kétezerhétszáz ember indult Komáromból az ismeretlen felé. Nagymamák, nagyapák, édesanyák, testvérek, beteg és öreg emberek. A fiatalabb férfiak muszkaföldön ásták a tankcsapdákat. Azt mondták, munkára viszik őket is. Több, mint kétharmaduk soha sem jött vissza, a koncentrációs táborok gázkamráiban végezték. Vasárnap rájuk emlékezett a komáromi zsidóság – őseikre, hőseikre. Egyre kevesebben vannak, akik végigjárták a poklok poklát, de mindannyian tudjuk, hogy egy valamit nem szabad: Felejteni! A vasárnapi, zsidó temetőben megtartott megemlékezés után – amelyen részt vett Stubendek László és Basternák Ildikó, Komárom és Ógyalla polgármesterei, Fazekas László református püspök és más vendégek – a Duna partján leleplezték az emlékezés kövét. Hetvenhárom évvel ezelőtt itt zavarták a Dunába a meztelenre vetkőztetett áldozataikat, majd lőtték a jég alá az akkori pribékek. Karácsony szentestéjén további 14 embert lőttek az Apáli holtág jege alá a nyilasok, közöttük azt a katonatisztet is, aki rájuk szólt, hogy „a fronton legyetek nagyfiúk”…
DUNATÁJ HETILAP 24/2017