Az elmúlt hónapokban többízben érte támadás az MKP gútai helyi szervezetét. Az utolsó ilyen körképes írás július 31-én látott napvilágot. Fontosnak tartom, hogy a mi álláspontunk is nyilvánosságra kerüljön, ezért rászántam magam a reakcióra, annak ellenére, hogy az ilyen egyoldalú, durván félresiklott médium írásaira kár időt pazarolni, de mégis, röviden reagálni szeretnék a történtekre. Annak ellenére, hogy az említett portál szerkesztője sosem volt kíváncsi a másik fél, ez esetben a gútai MKP-és városvezetés, illetve a helyi MKP-elnökség véleményére. Írásaival és szándékosan rosszindulatú, bántóan egyoldalú konklúzióival a Körkép szolgamód kiszolgálja a pártból kizárt Samu Istvánt és a vele szimpatizáló néhány személyt, akiknek immár szinte életcélja ártani a pártnak és szítani a személyes ellentéteket. A portál pedig adja alájuk a lovat, hiszen ez a cél lebeg a sértett főszerkesztő szeme előtt is. Bántani, ártani és minél nagyobb eszmei kárt okozni az MKP-nak helyi és országos szinten olyan írásokat közölve, amelyek igyekeznek aláásni a gútai párt hitelét és vezetőit rossz fényben feltüntetni, ezzel saját politikai szekerüket próbálják kitolni a mély és kellemetlen szagú dagonyából. Ráadásul, hogy érvényesüljön a két legyet egy csapásra elv, állandó, durva és megalázó stílusban írnak rendszeresen a párt országos elnökéről is, aki heroikusan tűri a becstelen és alaptalan vádaskodásukat. De az ókor óta tudjuk, a sas nem vadászik légyre… Helyi elnökként elmondhatom, hogy a közölt hírrel ellentétesen a mai napig egyetlen helyi szervezeti tag sem jutatta el kilépési nyilatkozatát az alapszabályban meghatározott módon. Végül annyi, hogy a gútai helyi szervezet vezetősége és a helyi elnökség is nyitott az együttműkődésre az alapszervezet minden tagjával, aki a helyi egységet keresi és nem egy új utat tapos magának és a szakadárok vezetőjének, egy “új egység” hajszolása formájában, ami nem más, mint hangos önjelölt politikai kalandorok értelmezhetetlen tévútja.
A szalámipolitika,a megosztottság és gyűlölködés a csőd szélére juttatta a magyar pártokat felbátorítva a magukat civilnek vagy függetlennek mondó, számon nem kérhető percembereket. Szükség van tehát a kiegyezésre, egymás elfogadására és a politikai léthez szükséges minimális empátiára a vetélytársakkal szemben, mert a másnak ásott verembe gyakran a készítője pottyan bele.
Dr. Viola Miklós
