A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete – MAMSzE a komáromi Limes Galéria hajójában október 7 – 31. között ad helyet a Fővárosi Festő Stúdió és barátai Üzenet című csoportos kiállításának. A hétfői ünnepségen Sipos Endre magyarországi festőművész, művészetfilozófus mutatta be a húsz művész alkotásaiból a két kurátor: Balla Rita felvidéki művészeti menedzser és Héder Mária Gabriella budapesti festőművész által összeállított, változatos tárlatanyagot. Pfeiferlik Tamás komáromi opera- és operetténekes egyebek mellett a János Vitéz című daljátékból adott elő részleteket, emelve a megnyitó nívóját.
Miután a két kurátor üdvözölte a kiállító művészeket és a galéria látogatóit, Sipos Endre dicsérő szavakkal illette a sajátos légkörű templomteret, amelyben a képek nagyszerűen illeszkednek az ódon falak síkjába, illetve a freskótöredékek közé. Az általános filozófiai bevezetőjében a képeket üzenetek hordozóinak nevezte, erre utal a kiállítás címe is.
Mint mondta: más meghatározás szerint a kép a teljesség megragadásának lehetősége, illetve ajtó, amely más ajtóhoz vezet. Hiszi és vallja, hogy a tárlatlátogatónak rezonálnia kell a képekkel, el kell mélyülnie a mondanivalójukban, s tovább kell gondolnia az azok által közvetített üzeneteket, rejtőzködő igazságokat. Majd röviden valamennyi kiállító művész egy-egy alkotását méltatta, végül mindnyájuknak kellő lelki és szellemi mélységet, valamint alázatot kívánt a további munkásságához.
Mivel mindez Sipos Endre beszéde során nem hangzott el, portálunknak elmondta: „A Fővárosi Festő Stúdiót emelt szintű tanfolyamként, 1983-ban Budapesti Rajztanárok Festőstúdiója néven, a losonci születésű festőművésszel, a 2002-ben elhunyt Fischer Ernővel és a 2016-ban szintén eltávozott Bakonyi Mihállyal együtt, az időközben megszűnt Fővárosi Pedagógiai Intézet keretén belül alapítottuk. Oda kezdetben elsősorban festeni is szerető rajztanárokat vártunk, s miután a belépést már nem kötöttük a tanári diplomához, hozzávetőleg százra nőtt a taglétszámunk. Olyan alkotók érkeztek közénk, akik nem csupán élmény-örömfestők voltak, hanem minőségi alkotómunkára vágytak, s vállalták a megmérettetést és a fejlődésükhöz szükséges kritikát. Meghívunk magunk közé kimagasló kortárs művészeket, műterem-szemléket és nyári táborokat tartunk, művésztelepeket és kiállításokat rendezünk“.
Örvendetesnek tartja, hogy immár 41 éve folyamatosan, mintegy 40 fős törzsgárdával működik a stúdiójuk.
„Egy művészeti iskolában rendszeresen havonta találkozunk, s ott közösen festünk, elemezzük egymás képeit. Héder Mária Gabriella fogja össze a csapatot, és több hozzám hasonló szakmai vezető is volt-van köztünk. Persze, a régi tagok közül már többen elhunytak, de szerencsére, van fiatal utánpótlás, például a volt tanítványaim közül. Nálunk több nemzedék képviselői nagyon jól tudnak együtt alkotni és eszmecserét folytatni. Például ezen kiállításunk felvidéki kurátorát, Balla Ritát is az egyik nyári táborunkból ismerjük“ – magyarázta.
Azt is elárulta, hogy a műveiket korábban a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában is kiállították.
„Komáromban eddig még sosem mutatkozhattunk be, s örülünk annak, hogy erre most ebben a nagyszerű templomtérben kerülhetett sor. A tagjainkon kívül pár művészbarátunkat is meghívtunk, hogy legyen részese ennek a csoportos kiállításunknak. Érdekes azt látni, hogy a műveik miként viszonyulnak egymáshoz, és hogyan illenek be e sajátos sugallatú, szakrális térbe, vagy „ugranak ki“ abból. Sőt, olyan alkotók is akadtak, akik kimondottan e helyszínre készítettek műveket! A finom szürke árnyalatú képek beilleszkednek a falak síkjába, a színesek megint másként hatnak, a nagyon érdekes metafizikus képek pedig a templom eszmeiségéhez is különösképpen kötődnek. Erre a tárlatanyagra a változatosság jellemző, s műveivel minden alkotó a maga teljességét próbálja megragadni“ – fejtette ki a továbbiakban.
Bár amatőr művészeti csoportként indultak, de már hivatásos művészek. „Az egyik tagunk, Incze Mózes európai hírű, Munkácsy-díjas festőművész, akinek a méretes munkája a galéria fő falát díszíti. Rajta kívül a stúdió volt vezetői közül Székács Zoltánt, a szintén Munkácsy-díjas képzőművészt, Kovács Péter Balázst, az ifjabb nemzedék tehetséges tagjai közül pedig Madarassy Andrást említeném. Megemlítendő a festőművészek között „kakukktojásnak“ számító Varga Edina, Ferenczy Noémi-díjas textilművész, Incze Mózes felesége. Az itt kiállított, érdekes textilszobraiban lendület van, azok kissé felosztják a teret…“ – mondta el.
Mivel a látvány befogadását éppen olyan izgalmasnak tartja, mint az alkotást, ezért e kiállítási anyag megtekintését több korosztályhoz tartozó érdeklődőknek ajánlja.
„Először a műveket együtt szemrevételezzék, mert ez a sokféleség nagyon jó hatású! Majd időzzenek egy-egy kép előtt, s az esztétikai élménykeresésen kívül gondolkozzanak el azok címén és a látottakon! Itt múlt, jelen és jövő üzeneteivel találkozhatnak. Ráadásul az emberek éppen a megnyitónk napján világszerte imádkoztak a békéért, tudatosítva, hogy nagyon közel van hozzánk az atomháború. A feszültség e vizuális szimbólumoknak minősülő művekben is megtalálható…“ – jegyezte meg Sipos Endre.
Az ismertetett kiállítás október 31-ig, újabban keddtől péntekig 14-16 óra között, valamint egyéni bejelentkezés alapján tekinthető meg. A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének elérhetőségei: www.mamsze.sk, e-mail: mamsze.mamsze@gmail.com, Facebook: https://www.facebook.com/MAMSzE.official.
Kiállító művészek: Adorján Ildikó festőművész, B. Gömbös Ilona festőművész, Bárány Terézia festőművész, Fülöp Zoltán festőművész, Héder Mária Gabriella festőművész, Incze Mózes Munkácsy-díjas festőművész, Koppány Attila festőművész, Kovács Péter Balázs Munkácsy-díjas képzőművész, Laukó Pál festőművész, Lencsés Ida Ferenczy Noémi-díjas textilművész, Madarassy András festőművész, Mollo Éva festőművész, Németh Géza festőművész, Réti Ágnes festőművész, Sipos Endre festőművész, művészeti író, Székács Zoltán festőművész, Varga Edina Ferenczy Noémi-díjas textilművész, Varga Melinda szobrászművész, Vincze Angéla festőművész, Vörös Valéria festőművész.
Nagy-Miskó ILdikó, ma7.sk