A XX. század a történelem legvéresebb időszaka volt, a két világháború és a népírtások több millió ember halálát okozták. A magyar történelem legszomorúbb és legtragikusabb hadi eseménye pedig a doni katasztrófa volt, ahol több mint százezer magyar katona veszett oda. A 2. Magyar Hadseregben komáromi és környékbeli katonák is harcoltak.
A II. világháborúba Magyarország azután lépett be, hogy ismeretlen repülőgépek bombázták Kassát és környékét 1941. júniusában, az első időben csak kisebb katonai egységek vettek részt a harcokban, de 1942-ben Hitler egyre nagyobb katonai részvételt követelt meg a szövetségeseitől, ezért Magyarországon is megkezdődött a mozgósítás. A 2. magyar hadtestbe az egész akkori Magyarország területén toborozták a katonákat.
Gútaiak a 2. magyar hadseregben
A gútaiakat a mozgósítás során elsősorban a 22. komáromi honvéd gyalogezred kötelékébe osztották be, majd onnan a keleti frontra vezényelték őket. Konkrétan aStommMarcell parancsnoksága alatt álló III. hadtest kötelékébe volt beosztva a 22. komáromi honvéd gyalogezred, amelybe a mozgósítás során behívott gútai katonák döntő többségét sorozták.
A hadsereg 1942 áprilisában indult az orosz frontra, és több hónapos harcok árán érték el a Dont. A német parancsnokság alatt álló 2. magyar hadseregnek a Sztálingrádnál harcoló német csapatok északi szárnyának védelmét kellett ellátnia, mintegy 200 kilométeres szakaszon. A rosszul felfegyverzett seregfeladatát nehezítette, hogy a Donnak ezen az oldalán még mindig voltak orosz hídfőállások és az orosz télben a járművek és a magyar puskák használhatatlanok voltak.
Mivel a doni katasztrófakor a hős Vörös Hadsereg ellen harcoltak a magyar katonák, évtizedekig nem szabadott megemlékezni az ott elesettekről, az 1990-es években azonban egyre több helyen kezdtek el róla beszélni, emlékműveket állítottak és megemlékezéseket szerveztek. A II. világháborúban elesett gútai katonák emlékére állított emléktáblákon összesen 194 hősi halott neve szerepel.
Komáromiak a 2 magyar hadseregben
Komáromban a Monostori-erődben képezték ki a magyar katonákat, akik a 2. magyar hadsereg kötelékéhez tartoztak, a szombathelyi 3. hadtesthez tartozó 6. komáromi könnyűhadosztály, valamint a 22. és 52. komáromi gyalogezred katonáit.
A második világháború kitörése után Komárom ismét katonaváros lett. Az északi oldalon az Öregvár, a Tiszti Pavilon, a Nádorvonal erődjei, délen a huszárlaktanya a Monostori erőd és az árkásztábor szolgált a különféle alakulatok elhelyezésére. Miután Magyarország 1941-ben belépett a háborúba Komárom bevonulási központ lett. Mivel a laktanyák megteltek, középületekben és gazdasági épületekben is helyt kellett adni a katonáknak.
1942-ben a Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alá helyezett 207 ezer fős 2. magyar hadsereg a Magyar Királyi Honvédség akkori lehetőségeihez mérten a legjobban felszerelt hadseregét küldte ki a keleti hadszíntérre.
A 6. komáromi gyalogdandárt eredetileg a 2. magyar hadsereghez tartozó II. székesfehérvári hadtest kötelékében állították fel még 1940-ben. Az oroszországi hadművelethez a 2. hadsereget átszervezték, a komáromiak pedig átkerültek a III. hadtest kötelékébe.
A csapatok kiszállítása 1942 áprilisában kezdődött meg.A III. hadtest kötelékébe tartozó 6. komáromi könnyűhadosztály az elsők között érkezett a frontra, és szinte azonnal harcolniuk kellett a partizánok ellen aBrjanszk városa környéki erdőkben.
A csapatok kiérkezése és a Kurszk térségében történő összevonás után 1942. június végén megkezdődött az előrenyomulás a Don irányába, július közepére érték el a Don vonalát és kezdték kialakítani a védőkörleteket, védelmi létesítményeket. A III. hadtest északon Voronyezs és Sztorozsevoje hídfőállások között foglal állást. A 22. komáromi gyalogezred a III. és a IV. hadosztályok sávhatárán állt. Szeptember 16. és január 12. között hadműveleti szünet következett, melynek a hídfőharcok mellett a logisztikai utánpótlás jelentette a legnagyobb nehézségét.
Január 12-én az urivi hídfőnél a szovjetek támadást indítottak, melynek következtében a 200 kilométer hosszan elterülő magyar hadsereget kettévágták.
A III. hadtest 22. gyalogezredét január 14-én érte támadás délről, 15-ére teljesen elvágták őket a parancsnokságtól és az ellátóbázistól, ezért a németek irányítása alá kerültek, január 25-ig folyamatos utóvédharcot folytattak. A 22. gyalogezred Ivanovka védelmét látta el, 26-án megkezdték a visszavonulást folyamatos tüzérségi tűz alatt, a szovjetek azonban elzárták és bekerítették őket. Ekkor a német vezetéstől Stomm Marcel altábornagy, a III. hadtest parancsnoka az áttörésre kapott parancsot, ámStomm a lehetetlennek tűnő áttörést megtagadta és feloszlatta a hadtestét, ezzel ezrek életét mentette meg.
A 2. hadsereg 207 ezer katonájából 40 ezren meghaltak, 35 ezren megsebesültek és 60 ezren fogságba estek. A felszerelés és fegyverzet 80%-a szintén odaveszett. A visszavonulás az odaúthoz hasonlóan gyalogmenetben történt, részben ennek is köszönhető a nagy veszteség.
A Fiatalok a Nemzetért Alapítvány a Don-kanyar magyar áldozatainak emlékére tartott megemlékezésekről, gyertyagyújtásokról várja a fényképeket, amelyek világháborús emlékhelyeknél valósulnak meg, január 12-én. A megemlékezésről készített fotót legkésőbb január 14-ig lehet elküldeni az info@fiatalokanemzetert.hu e-mail címre.
(Forrás: Komáromi Klapka György Múzeum, Angyal Béla: A 750 éves Gúta)
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
