Az elkövetkező időkben változáson megy majd keresztül a Csemadok, hiszen egy új elnök, új elképzelésekkel érkezik, új lendületet adhat egy szervezetnek. A jelenlegi elnök Bárdos Gyula búcsúzik a szervezet éléről, első alkalommal lehet női elnöke a több, mint 75 éves szervezetnek, Kiss Beáta személyében. Vele beszélgettünk elképzeléseiről.
Kiss Beáta jelenleg a Selye János Egyetemen dolgozik, tanársegéd, dolgozott alapiskolai tanárként, és gimnáziumi igazgatóként is. A Csemadok országos elnökségének tagja, ahol a szórványprogram irányítását bízták rá. Beszélgetésünkkor kitértünk arra is, hogy került a Csemadokba, amibe saját bevallása szerint: bele nőtt, hiszen: amióta vissza tudok a gyerekkoromra emlékezni, édesanyámmal jártam a lévai Csemadok rendezvényeire,már a hetvenes évek végétől. A lévai alapszervezetnek voltam a tagja, Nyírágóra menten férjhez, azóta ott vagyok alapszervezeti tag, illetve az előző elnöknő elhunyta után átvettem a Csemadok elnökséget, a Lévai Területi Választmánynak is alelnöke vagyok, közel 20 éve. Az országos elnökségbenaszórványért felelős elnökségi tag vagyok, már a 2. választási ciklusban. Gyakorlatilag az életem egésze a Csemadokhoz kötődik, annyira szerves része az életemnek, hogy nem is tudom róla leválasztani, az, hogy csemadokos vagyok, az életem része
Évek óta vagy a Csemadok országos elnökségének szórványért felelős tagja. Miért fontos, hogy a szórványért külön elnökségi tag feleljen a Csemadokban?
Annak idején, amikor az országos elnökségben ez az ötlet megszületett, hogy legyen a szórványokért felelős elnökségi tag,akkor arra gondoltunk, hogy a felvidéki magyarságnak a peremvidéken élők közösségét erősebben meg kell támogatni, vagy olyan programokat létrehozni, amivel ráirányítjuk a figyelmet ezekre a közösségekre, illetve az ő munkájukra. Különösen nagy figyelmet kell fordítani arra is, hogy a szórványban és a tömbben élők közötti kapcsolat legyen erősebb, mindezt a kultúra eszközeivel tudjuk a leginkább segíteni. Nyilvánvaló az, hogy a szórványosodás folyamatát csemadokos munkával megállítani nem lehet, viszont: az anyanyelv őrzése és ápolása abban a régióban,ahol egyébként már nagyon-nagyon fogyatkozóban vagyunk, hatványozottan fontos az anyanyelvünknek ésa kultúránknak a művelése is, ezért alakult ki ez a tisztség.
Tudom, nem lehet olyan látványos eredményeket elérni, mint pl. az ifjúsági programban, merta különböző rendezvények, amelyek a fiatalokat szólítják meg, jól láthatók. Ez egy kicsit a felszín alatt zajló munka, de ennek ellenére sikerült olyan rendezvényeket létrehozni, amelyek bekerültek a köztudatba, akár a szórványtalálkozók, akár a magyar kultúra napjához, a magyar nyelv illetve a magyar kultúrához kötődő esszéíró verseny. Fontosak a kapcsolatteremtésekkülönböző régiók művészeti csoportjai között is.
Mennyivel másabb a szórványban őrizni a magyar kultúrát, népi hagyományokat, mint a tömbben?
Ez régiónként eltérő. Például Zoboralja jobban el van vágva, hiszen nyelvsziget,azonban egy kompakt egységet alkot a nagy szlovák tengerben,ők egészen más helyzetben vannak, míg a lévai körzetben a magyarokfoszlány szórványban élnek, ahol a szlovákságban élnek elszórtan a magyarok. Ha a 2 régiót összehasonlítjuk, akkor az előbbiben a népi kultúra erőteljesen élő kultúra a mai napig, míg a Garam mentén már a tizenkilencedik században volt egy erős polgárosodási folyamat, tehát az archaikus népi kultúra gyakorlatilag már sokkal régebb óta nem érződik. Kodályék is jóval kevesebbet gyűjtöttek, ha a Léva környéki falvakat vesszük, mint Zoboralján, ahol óriási a népdal kincs, ami megtartó erő. Mindenhol más típusú a szórvány, a nagyvárosokban is egészen más gondokkal küzdenek, és ezek mind specifikus odafigyelést igényelnek és nagyon nehezen oldhatók.
Ősszel elnökválasztás lesz a Csemadokban, milyen vízióval, elképzeléssel készülsz?
Ezt a kérdést elég sok szempontból kell megközelíteni. Az első pontban mondanám azt, hogy újra meg kell erősíteni a csemadokos és nem csemadokosközösségnek a hitét abban, hogy 75 év után is van létjogosultsága a szervezetnek, annak ellenére, hogy nagyon sok szervezet, polgári társulás professzionálisés félprofesszionális intézmény foglalkozik az anyanyelvi kultúrával. De még mindig vannak olyan települések és régiók, ahol a Csemadok az egyetlen kapocs a magyar nyelvű kultúra műveléséhez, ráadásul a legkisebb településeken is van rá mód, és az önkéntes munka, aminek van egy erőteljes közösségépítő szerepe és a mozgalmi jelleg, ennek a hitét újra meg kell erősíteni ott, ahol erre szükség van.
A másik pont, amit kiemelnék: a szervezeti kérdés. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult a Csemadoknak egy olyan szervezeti felépítése, ami tulajdonképpen ideálisnak mondható, tehát nem tartom lényegesnek ebbe új elemeket beépíteni. De fontos, hogy ezeket a szervezeti elemeket újra működőképessé kell tenni, mert eléggé nagyok a különbségek országszerte. Nagyon sok helyen alapszervezeti szinttől, egészen a regionális szintekig egy, vagy 1-2 emberes a működés, vagy adott helyeken csak a titkárok végzik a munkát, van ahol területi választmányok nem is jönnek össze, vagy alapszervezeteknél nincs munka. Most csak néhány példát mondtam, nem konkretizálva a helyszíneket. Szeretném, ha az alapszervezetek vezetői, a területi választmányok, az országos elnökség csapatként működjön, ez nagyon fontos elem lenne a munkámban, tartalommal megtölteni a meglévő struktúrát. Ebben a struktúrában nemcsak névleg lennének az emberek 1-1 intézménynek vagy szervezetnek tagjai, hanem a szó jó értelmében számon kérhető felelősségük is legyen, egy-egy működési területért. Kiemelném: a hiteles kommunikációt, legyen párbeszéd az emberek között, hogy a meglévő feszültségeket lehessen ezzel tompítani.
Aktuális és mindig visszatérő kérdés a fiatalítás, milyenek ezen a téren a terveid?
Célzottan kell kinevelni az utánpótlást az alapszervezeti szintektől, egészen országos szintig, nem csak egyszerűen bevonni a fiatalokat a tevékenységbe, hanem tudatosan nevelni, hogy legyen kinek átadni, legyen folytonosság. De ehhez akarat kell, akarat átadni, és akart átvenni, az idősebb nemzedék és a fiatalabb nemzedék a kölcsönös tisztelet mellett tudjon egy folytonosságot biztosítani egymás számára.
Céljaim közt szerepel egy szakmai támogató rendszer kialakítása,ugyanis a 75 év alatt a kulturális, öntevékeny csoportok vagy művészeti csoportok tagjai felnőttek. Újabb és újabb generációkmentek bele a munkába és fokozatosan, csúnya szóval „felélték” azt a tudást, amit arról a területről tudtak, és akiket kineveltek, nagyon sokan továbbléptek, a professzionális kultúra irányába. Egyre élesebbé válik a különbség az öntevékeny és aprofesszionális kultúra között, sokszor panaszkodnak a csoportok, hogy nem tudnak kihez szakmai tanácsért fordulni. Ezért szükségesnek látok kiépíteni egy mentor hálózatot, ezt elég régóta szorgalmazom az országos elnökségben.
Nagy figyelmet kéne fordítani a kapcsolattartásra is, a kommunikáció modernebb formáját kell használni, ami láthatóbbá tennéa szervezeti munkát, akár a közösségi média, elektronikus hírlevelek, elektronikus sajtó, sokkal élénkebben, mint ahogy jelenleg folyik a tájékoztatás. Ehhez kapcsolódóan képzéseket is szerveznék, az előbb említett szakmai művészeti kérdésekhez, munkához is, titkároknak,művészeti csoportoknak, tehát mindenkinek, aki aktívan dolgozik és nemcsak fogyasztója a Csemadok kultúrának, hanem alakítója is.
Az utolsó fontos programpontom a társadalmi felelősségvállalásnak a kérdése. Sok mindent túléltünk az elmúlt években, ennek ellenére a felvidéki magyar közösség eléggéatomizálódik, nagyon sok feszültség, vélt és valós sérelmek, gondok,problémák feszítik szét magát az egész közösséget, úgy gondolom, nem direktbe politizálva, de a felvidéki magyar közösségért felelősséget vállalva kell nagy munkát kifejteni.
Sok sikert kívánunk a megmérettetésen és a munkában!
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
fotók: facebook
