A kertünkben termett, vagy az egész télre vásárolt burgonyát 4-7 fokon tudjuk a leghosszabb ideig eltartani a legkisebb tárolási, vagyis apadási veszteséggel. A tárolóhelyiségek páratartalmát ne engedjük 85% alá csökkenni, mert a túl száraz környezet fokozza a burgonya párolgási veszteségét. A helyiség fűtésére és párájának szabályozására a tároló hőmérsékleténél 2-3 fokkal hidegebb és páradús levegő a legjobb. A városi központi fűtéses, száraz levegőjű lakások egyébként is szűk kamrái csak két hétre való burgonya tárolására alkalmasak. A nagyobb fagyokig az erkélyen is tárolhatunk burgonyát zsákban vagy ládában. A hidegtől azonban gondos takarással védjük a gumókat. A tárolás feltételei azonban a pincében a legkedvezőbbek. Fagyvédelemről itt nem kell gondoskodnunk, a páratartalom kielégítő, s a tavaszi felmelegedés sem veszélyezteti a terményt. Erre legjobb a megközelítően állandó hőmérsékletű, kellően szigetelt, a talajvíztől és a beázástól védett, jól szellőztethető pince. Ha a pince fala túlságosan nedves (izzad), gyakran szellőztessünk, vagy porrá tört égetett meszet tegyünk ki lapos tálakba. Az égetett mész erősen nedvszívó, s így mérsékeljük a magas páratartalmat. A családi házak nagy méretű éléskamrája – ha elég hűvös, de fagymentes – szintén alkalmas kisebb mennyiségű burgonya eltartására. Az ablakára szerelt ventillátorral a hőmérsékletét és a páratartalmát is jól tudjuk szabályozni.
A túl nedves környezetben tárolt burgonyát könnyebben megtámadja leggyakoribb és legveszélyesebb ún. erwiniás betegsége, amely az ilyen környezetben a gumók lágyrothadását okozza. Ez a betegség már a szabad földön is előfordul, s így betakarításkor megfertőzheti a többi burgonyát. Nedves tárolási környezetben könnyen megtámadja a gumókat, amelyeken gyorsan terjedő lágy, vizenyős foltok jelennek meg, majd a szövetek lágyak, szétfolyók, büdös, erjedt szagúak lesznek. A gumók belső szövetei vizenyősekké, üregesekké válnak, a termés pedig rövid idő alatt megrothad.
A másik gyakori betegség a burgonya fuzáriumos gumórothadása, amely minden tárolásnál előfordul, illetve kárt okoz. Jelentősége azóta növekedett, amióta géppel takarítják be a termést. A fertőzött gumókon egyre nagyobb vizenyős, barna, rothadó foltok figyelhetők meg. Ezek később besüppednek, hullámos felületűek lesznek és beszáradnak. Felületükön apró, néhány milliméteres fehér, rózsaszínű vagy kékesfehér párnaszerű gombaalakulatok fejlődnek ki. A gumó szövetében világos vagy világosbarna, esetenként kékeszöld rothadás, valamint üregek láthatók. A gumók végül összetöppednek, belsejük porszerűvé válik. Védekezésként a burgonyagumót sebzáródás miatt jól szellőztethető tárolóban tároljuk öt fok alatti hőmérsékleten. A vetőburgonya gumóját a tárolás alatt csávázással védjük.
A burgonya legelterjedtebb betegsége a gumó varasodása. Terjedését elősegíti, hogy egyre többen használnak nem elismert, már fertőzött ültetőanyagot, amely egyre több bosszúságot okoz a felhasználáskor, tisztításkor. A varasodás kártétele miatt nagy lesz a burgonya hámozási vesztesége. Ha a varas foltok a burgonya fe-lületének több mint húsz százalékán megtalálhatók, akkor a fogyasztási szabványok szerint a gumók értékesítésre alkalmatlanokká válnak. A tárolóhelyiségekben feltétlenül gondoskodjunk az egerek elleni védelemről mérgezett csalétkekkel, csapdákkal. Csigák megjelenésekor is azonnal helyezzünk ki csalétket (Mesurol Alimax, Mesurol Schneckenkorn), mert rágásukkal utat nyitnak a veszélyes erwiniás (nedves) rothadás kórokozójának.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
