Csáky Pál felszólalása kezdetén hangsúlyozta, a szóban forgó számunkra rendkívül fontos témát valószínűleg abban az összefüggésben is érdekes megvizsgálni, hogy merre tart az Európai Unió, tiszteli-e a saját elveit, tiszteli-e azokat az alapértékeket, amelyeken épülni szeretne az elkövetkezőkben, vagy pedig szelektív módszereket fog alkalmazni. Beszéde további részében Csáky kitért a Beneš-dekrétumok hátterének ismertetésére kiemelve, Szlovákia mindeddig nem kért bocsánatot a magyaroktól mindazért az embertelen tettekért, amelyeket ezekben az időkben velük szemben elkövetett. „A bocsánatkérés parlamenti határozatban 1991 elején megtörtént a zsidókkal, majd 1991 októberében a kárpáti németekkel szemben is, a magyarokkal szemben azonban mindmáig nem született semmilyen politikai gesztus a kérdésben, sem pedig az ebből származó egyéb joghátrányok kezelése nem történt meg” – fogalmazott Csáky. A csehek valamivel megengedőbbek ebben a kérdésben, mondta, utalva az egyik államfőjelölt, Karel Schwarzenberg kijelentésére a csehországi államfőválasztás során, amely szerint a mai megítélés szerint is Eduard Benešnek a hágai bíróság elé kellett volna kerülnie ezekért a dokumentumokért. Csáky beszéde végén kiemelte, a témát az európai jog által kínált lehetőségek vonzáskörében lépésről lépésre kell továbbvinni.
Bagó Zoltán, volt EP-képviselő a kötet kapcsán a Beneš-dekrétumok körüli eddigi európai szintű aktivitásokat részletezte, elsősorban a Beneš-dekrétumok ügyében beadott petíciók vonatkozásában. A volt képviselő szerint rendkívül egyszerű lenne a szlovák igazságügy minisztériumnak egy ún. salátatörvényt előkészítenie, amelyben pontokba szedve kiszednék azokat a szabályokat, amelyek nem állják ki az uniós jog próbáját. „Ez nem fájna a szlovák társadalomnak, megmaradnának azok a Beneš-dekrétumok, amelyek a szlovák államiság létét képezik, ugyanakkor végre betartanák az uniós jogrendet, és egy olyan történelmi kérdésnek tudnának a végére pontot tenni, amely mind a mai napig jogérvénnyel bír és mérgezi a közép-kelet-európai politikai és közéletet” – fogalmazott a volt EP-képviselő.
„Jelenleg ott tartunk – mondta –, hogy a José Manuel Barosso vezette bizottság jogi szolgálata egy közokiratban kimondta, a beneši jogszabályok sértik az Európai Unió jogrendjét, ezek után a Petíciós Bizottság majd később az EP jogi bizottsága is kimondta, hogy a szlovák parlamentnek kötelessége lenne ezt az ügyet kezelni” – jelentette ki Bagó Zoltán.
Juhász Imre alkotmánybíró felszólalásában az Európai Parlament Petíciós Bizottságába beadott petíciókkal kapcsolatban hangsúlyozta, mivel az első – 2008-as – petíciót a bizottság azzal utasította vissza, hogy a csehek csatlakozásakor ezzel a kérdéssel már foglalkoztak, a másodiknál már megpróbáltak rámutatni azokra a különbségekre, amelyek a cseh és a szlovák jogrendszer között jelenleg is fennállnak. „A szlovák parlament 2007-es határozata, amelyben tulajdonképpen megerősítette a Beneš-dekrétumokat, és kimondta, hogy azok a változások, amelyeket a dekrétumok okoztak, megváltoztathatatlanok, érinthetetlenek, már Szlovákia uniós tagsága idején születtek, ez is bizonyítja, hogy uniós ügyről van szó” – mondta az alkotmánybíró. Véleménye szerint az, hogy a petíció nincs lezárva, reményt ad arra, hogy a továbbiakban – a szlovák társadalom és politika egyfajta megvilágosodásában is bízva – talán éppen a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének köszönhetően el lehet jutni odáig, hogy ezek a faji törvényi határokat feszegető rendelkezések valamilyen módon kikerüljenek a jogszabályok közül.
A Beneš-dekrétumok az Európai Parlamentben
Szeptember 26-án Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Csáky Pál, EP-képviselő jelenlétében került sor annak a könyvnek a tanácskozással összekötött bemutatójára, amely idén jelent meg Horváth Attila és Korom Ágoston szerkesztésében: A Beneš-dekrétumok az Európai Parlamentben címmel. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem a kötet megjelentetésével a maga módján ahhoz szeretett volna hozzájárulni, hogy a döntéshozók kijelentsék végre a kérdésben: tarthatatlan, hogy Európában ilyen diszkriminatív, az alanyi jogokkal ennyire ellentétes intézkedés ilyen sok évvel a második világháború után még mindig hatályban legyen.