Fortitudomea Deus – Erősségem az Isten
Iskolánk, a Selye János Gimnázium a tanév elején Bencés-emlékévet hirdetett. A sokszínű rendezvények következő állomása a magyarországi bencés monostorok meglátogatása volt.
2025. március 17-én49 selyés gimnazista, három tanár és az iskola igazgatója, Andruskó Imre kora reggel buszra szálltak, hogy az egésznapos tanulmányút folyamán a Győr-Pannonhalma-Tihany állomásokon megismerkedjenek a bencés múlttal, és képet kapjanak a monostorok jelen helyzetéről, a jövő terveiről.
Első látogatásunkat a Szent Mór Bencés Perjelség vendégeiként kezdtük. A Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium régi épületébe szinte már ismerősként, barátként érkeztünk, hiszen az elmúlt hónapokban baráti látogatáson, a bencés bálon tanáraink és diákjaink is jártak itt. Ágoston atyaszintén baráti örömmel fogadott bennünket, s vezetett el minket az iskola dísztermébe.
Vendéglátóink bőséges tízóraival vártak, mely elfogyasztása után megismerkedhettünk a győri bencés gimnázium múltjával, sőt,a két intézmény – a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium, valamint a Selye János Gimnázium – közös gyökereit, hasonló, sorsfordító eseményeit is felvázolta vendéglátónk, Tóth Konstantin atya, az intézmény igazgatója.
Adísztermi előadás után Sárai-Szabó Kelemen atya,győri bencés perjel rendkívül érdekes vezetésével megtekintettük a Szent Ignác bencés templomot. A pazar barokk templombelső teljesen lenyűgözte diákjainkat, Kelemen atya hozzáértő magyarázata kiegészítette, megerősítette tudásukat a barokk kor művészetéről. Lehetőségünk nyílt a templom kriptájába is lejutni, ahol megkoszorúztukGidró Bonifác, egykori komáromi bencés igazgató, majd tihanyi apát sírját. Az emlékezés koszorújának elhelyezésekor Hubač Dániel I. B osztályos diák elszavalta Reviczky Gyula költeményét.Utunkat a nagyközönség számára zárt részben, a bencés atyák barokk ebédlőjének megtekintésével zártuk.
Rövid, kényelmes buszozás után érkeztünk meg Pannonhalmára. A 996-ban alapított Szent Márton Főapátság már méreteivel, elhelyezkedésével is lenyűgöző látványt nyújtott.
A főapátság bejáratánálhelyi kísérőnk, Fülöp atya fogadott minket, s a viharos szél és hideg ellenére is tettünk egy rövid sétát: elhaladtunk az épületegyüttes legfiatalabb része,a gimnázium és a kollégium mellett, majd gyönyörködtünk Pannonhalma csodálatos látképében.
Ám az erős szél győzött, a Bazilika bejárati ajtajának megtekintése után jólesett a nemrég felújított, hihetetlen atmoszférát árasztó templom padsoraiban megpihenni. Nagy megtiszteltetés volt, hogy kis csoportunkat köszöntötte VárszegiAsztrikbencés szerzetes, püspök, emeritus pannonhalmifőapát. A kedves üdvözlő szavak után közvetlen módon szólt diákjainkhoz. Ezt a fiatalos stílust folytatta Fülöp atya, aki az impozánsan felújított– s ezáltal a kora gótikus stílus jellemző jegyeit tökéletesen bemutató – templombelsőről beszélgetett a diákokkal. A kezdeti visszafogott hangulat rövid időn belül feloldódott, s diákjaink válaszaiból, kérdéseiből kitűnt, hogy mennyire otthonosan mozognak a művészettörténetben is. Lehetőségünk nyílt a Pannonhalmi Bencés Főapátság bazilikájának altemplomába is lelátogatnunk, ahol egy márványlappal borított szívurnahelyet láttunk: itt helyezték el a 98 éves korában elhunyt Habsburg Ottó szívét. A bazilika hatását a főkönyvtár monumentalitása, hangulata csak fokozta, megtekintettük magyarságunk legbecsesebb nyelvemlékeit, köztük a Tihanyi Apátság Alapítólevelét.
Ennyi „lelki táplálék” után a gimnázium ebédlőjében megebédeltünk; a fiúgimnáziumban ritka pillanat lehetett diáklányaink jelenléte – elég nagy feltűnést is keltettek.
Megköszönve a tartalmas délelőttöt búcsút vettünk Pannónia Szent Hegyétől, és ismét útra keltünk, hogy napunk utolsó állomására, Tihanyba utazzunk.
Három óra körül érkeztünk meg Tihanyba, felgyalogolva az apátsághoz gyönyörködhettünk az erős széltől hullámzó Balatonban. Érdekes élmény volt az év ezen szakaszában látni a nyáron nyüzsgő, élettel teli várost. Most alig járt pár ember, turista a zegzugos kis utcácskákon.
Időközben állandó kísérőnk, Ágoston atya is megérkezett, így kezdődhetett ismerkedésünk az I. András királyunk által 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletérealapított tihanyi bencés monostorral. Az apátság múltjába Jeromos atya, tihanyi perjel élvezetes vezetésével tekinthettünk be; előbb egy kisfilmet láttunk, majd az apátsági templom megtekintése következett. Az impozáns belső tér és a falfreskók megtekintése után az apátsági templom királyi kriptájátnézhettük meg. Látogatásunk után pár nappal készültek a felújított altemplom, ill. az alapító, I. András király sírjának átadására.
Ez a hely a magyarság szent helye, mert a tihanyi királyi kripta az egyetlen, eredeti állapotában és épségben megmaradt Árpád-kori magyar királyi temetkezőhelye. Itt nyugszik az egyik első királyunk, és utolsó uralkodónk, IV. Károlyszáműzetése előtt öt napot töltött a monostorban.Ágoston atya is kiemelte a történelmi szimbólumot: a magyarság két királya, az egyik első uralkodónk és az utolsó, így találkozott össze Tihanyban.
A tihanyi monostor szerzetesi kriptájában nyugszik a komáromi születésű Király József pécsi püspök,Jókai Mór távoli rokona. A komáromi jezsuita gimnázium volt diákjaként 1814-ben létrehozta alapítványát, mely 1945-ig anyagilag támogatta gimnáziumunk rászoruló diákjait. Tiszteletünket az ő nyughelye előtt is leróttuk;a koszorút az 1992-ben újra indított Király Püspök Alapítvány első elnöke, Csenger Sándor mérnök úr és Andruskó Imre helyezték el. A szeretetről szóló Pál apostoli gondolatokat Hevesi Sámuel I. A osztályos diákunk tolmácsolta.
Ezeréves oszlopokat tapinthattunk meg, olvashattuka tihanyi apátság alapítólevelének hiteles másolatát, megnéztük az állandó történeti kiállítást, bepillanthattunk a tihanyi bencések mindennapi életébe – ennyi élmény után igazán jólesett a kiadós uzsonna, melyhez levendula- és citromfűteát kortyolhattunk.
A balatoni naplemente megtekintésétől és egy kis sétától még a zord időjárás sem tudott minket eltántorítani. Egyórányi szabad program után – az összes résztvevő nevében mondhatom – fáradtan, de rengeteg élménnyel, tudással gazdagodva haza indultunk. Ennyi látnivaló, érzelmi és fizikai inger több napra is sok lett volna – mi mindez egy nap alatt éltük át. Nem véletlen, hogy több diákunk is elhatározta, hogy a ma megtekintett helyekre még visszalátogat.
Minden kísérőnknek szívből köszönjük a felénk irányuló kedvességet, figyelmet, hogy tudásuk legjavát adva tették feledhetetlenné számunkra ezt a napot.
Iskolánk nevében szeretnék köszönetet mondani Barkó Ágoston atyának, a tanulmányút megálmodójának és megszervezőjének, aki erőt, energiát nem kímélve dolgozott azon, hogy közösségünk kis csoportja életre szóló élményekkel gazdagodjon. Ágoston atya nemcsak fizikailag, személyesen volt a kísérőnk, lelki vezetőként is végigvezetett minket a magyarországi bencés múlton;hitvallásával, emberi értékeivelbemutatta a jelent, melyből egy biztos bencés jövő körvonalazódik. Iskolánk gyökereivel ezer szállal kötődünk ehhez a múlthoz, csak rajtunk múlik, hogy a jövő alakítóinak sorában is ott legyünk.
Spátay Adriana
