Aki olvasta Heltai Jenő Kiskirályok című örökbecsű klasszikusát, annak lelki szemei előtt feldereng a nem létező balkáni ország balkáni állapotokkal, korrupt minisztereivel, sunyi hivatalnokaival, Kifosztovics pátriárkájával. A regény mintha csak kicsiny hazánkban játszódna, ahol a lakosság körében készült felmérés során kiderült, amit eddig is tudtunk.
Szlovákia lakosságát bizalmas testközelből érinti a korrupció, az apró figyelmességektől kezdve egészen a csillagászati összegekig. Csúszópénz kerül a zsebbe az orvosnál, a hivatalokban, az igazságügyben, kedvenc táptalaján, a közbeszerzéseknél, és szinte életünk minden területén. Szinte mindenki tud kapásból néhány példát mondani, ki hol, mit és mennyiért, cinkos az összekacsintás, a jelszó pedig, hogy mindenki megvehető, csak tudni kell, mennyiért. Van az a pénz, szokás mondani, van, amennyiért olajozottá válik a nehézkes ügyintézés, megnyílnak a kiskapuk. Nyílt titoknak számítanak a testre szabott feltételekkel meghirdetett pályázatok, melyek nyertesei természetesen „hálásak” lesznek jóakaróiknak, s ennek a hálának kellő nyomatékot is adnak. Áfacsalás ügyben készséggel súg az adóhivatalnok, fejben számolva örvendezve, hogy a hálapénzből jut majd új autóra, nyaralásokra, miegyébre. Mindenki tudja, miként működnek nálunk a dolgok, mégis elenyészően kevés a korrupció miatt felelősségre vontak száma. Jellemző módon Szlovákiában még egyetlen magas állami tisztségviselőt sem ítéltek el megvesztegetés miatt, de nem azért, mintha ne lett volna kit. A Gorilla-ügyből jó néhány ítélet kitellett volna, mégsem lesz még mutatóba sem. Márpedig amíg a legmagasabb szinten nem lesz változás, addig Szlovákia tovább halad a balkanizálódás kitaposott útján. Korrupció terén egyébként uniós viszonylatban jelenleg a nem éppen dicsőséges 10. helyen állunk. Esetleg megpróbálhatnánk jobb pozíciót szerezni, bár valószínűleg nem lenne olcsó…
-nkzs-
DUNATÁJ HETILAP
