Dušan Čaplovič korát meghazudtolva igyekezett a kormány legaktívabb tagjaként tevékenykedni, ám sok esetben zűrzavar és rendszertelenség jellemezte munkáját. Ténykedésének egyik legfőbb sajátossága az ún. kísérleti léggömbök feleresztése, a koncepciót nélkülöző ad hoc javaslatok előterjesztése volt, majd az érintettek reakciója, a közvélemény alakulása alapján próbálta meghozni döntéseit. Egyes esetekben (mint például a gimnáziumok felvételi kritériumaként megszabott 1,5-ös átlag) kénytelen volt meghátrálni, más ügyekben viszont hiúsága révén is véghezvitte a szerencsétlen kimenetelű döntéseket (pl. tanév közben módosította a nyolcosztályos gimnáziumok normatív támogatásának összegét).
A tárcavezető több fronton is támadást indított az önkormányzatok, valamint az egyházi és magániskolák fenntartói ellen. Egymásra épülő negatív kijelentései és a már megtett lépései alapján viszonylag egyértelmű, hogy legfőbb célja a központosítás, az állami befolyás növelése. Ugyanakkor például továbbra sem volt képes bebiztosítani az iskolák hiányzó tankönyveit, a nemzetiségi iskolák számára pedig semmi pozitívumot sem szolgáltatott. Hasonlóképpen nem ért el kézzelfogható eredményt a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés terén sem.
A miniszter egyik legnagyobb kudarca a pedagógussztrájk volt, amely után bár némileg emelkedtek a tanári fizetések, végül mégsem született megegyezés a kormány és a szakszervezet között, ami előrevetíti az újabb feszültség gócpontját, hiszen az oktatásügyben dolgozók nagyon távol vannak még a kormányprogramban ígért társadalmi megbecsüléstől.
A kulturális minisztérium is nagy tervekkel indult a választási időszaknak, ám az eltelt esztendő alatt csupán 2-3 törvénymódosításra futotta az erejéből, melyek elsősorban a műsorszórást és a szerzői jogok területét érintették. Létrehozták ugyan a Kulturális Kormánytanácsot, elkészítették a mozik digitalizálására vonatkozó, valamint a múzeumok és galériák fejlesztését célzó stratégiát, de Marek Maďarič tárcavezető jelenléte elsősorban a kereskedelmi televíziók sugárzott valóságshow-k elleni támadásban, valamint a Szlovák Rádió és Televízió, illetve a Szlovák Nemzeti Színház igazgatóválasztása kapcsán volt érzékelhető.
Sajátos helye és helyzete van a végrehajtó hatalomban a kisebbségi kormánybiztosnak, aki „ellenzéki” politikusként felügyeli a kisebbségeket érintő ügyeket a legkülönfélébb területeken. Sajnálatos módon azonban legfőképpen a kulturális támogatások összegének önkényes megváltoztatása és a késői kifizetések miatt meghiúsult rendezvények kapcsán, valamint a magyar nyelvű vasúti feliratok körüli huzavona ürügyén került be a köztudatba.
A. Szabó László,
az MKP oktatási és kulturális alelnöke
