Nem érvényes a kassai Alkotmánybíróság korábbi döntése, miszerint február 26-án hirdet eredményt a kettős állampolgárság ügyében. Január 29-én zárt ülésen egyhangúlag úgy határoztak, ismeretlen időpontig elnapolják a döntést. Mit szólnak ehhez a kettős állampolgárok?Négy év után, az Alkotmánybíróság (AB) végre január 22-én nyilvános tárgyaláson foglalkozott a kettős állampolgárság kérdésével. Gál Gábor képviselő (Most-Híd), aki a beadványt képviselőtársai nevében benyújtotta, kifejtette álláspontját, majd három alkotmánybíró tett föl kérdéseket.
A tárgyalás végén Ivetta Macejková, az AB elnöke kihirdette, február 26-án, 11 óra után fogja a taláros testület kihirdetni az eredményt. Ahogy utóbb kiderült, ez volt a szemfényvesztés! Január 30-án megváltozott a helyzet.
Már az is sokatmondó volt, hogy a bírák elutasították azt a kérelmet, mely javasolta, a döntéshozatalig függesszék föl a bírált törvényt. Most egyetlen bátor személy sem akadt, aki mert volna ellene szavazni! Ez nem fest pozitív képet a kassai testületről. Sőt! Ám amellett sem mehetünk el szó nélkül, milyen kicsinyes eljárás az, hogy a nagy nyilvánosságot megetetik azzal, hogy február végén végre eredmény születik, majd zárt ajtók mögött – szinte gyáván -, megváltoztatják határozatukat! Igazi zugügyvédhez méltó praktika!
Az alkotmány szerint, senkit sem lehet szlovák állampolgárságától akarata ellenére megfosztani (5. cikkely (2)). Az elfogadott Tt. 250/2010 sz. törvény viszont kimondja, ha valaki felveszi egy másik ország állampolgárságát, elveszíti a szlovákot (9. §-a 1. bekezdése b) valamint 16. §-a).
A törvény megfogalmazói egy kicsit nyelvészkedtek. Az alkotmány a megfosztás kifejezést használja. Ez aktív cselekvésre utal. A törvény viszont elvesztésről beszél. Az passzív esemény. A jogalkotók így akarták agyafúrtan megkerülni az alkotmányt. Ezt Gál világosan kifejtette és rámutatott, hogy a szavakkal való zsonglőrködés nem homályosíthatja el az eredményt, mely szerint az érintett személyt a valóságban a hatóságok megfosztják szlovák állampolgárságától. Tehát aktívan cselekszenek. Az állampolgárságot ugyanis nem lehet úgy elveszteni, mint egy pénztárcát vagy esernyőt.
A taláros testület által feltett kérdésekből arra lehet következtetni, hogy a döntés faramuci lehet. A kettős mérce viszont nem kedvez a kettős állampolgárságnak.
Az AB kimondhatja, a vitatott törvény nem ütközik az alkotmányba, hiszen senkit sem fosztanak meg állampolgárságától, hanem elveszítette azt. Az érintett személy tudhatta, hogy tette mivel jár s ezt hallgatólagosan tudomásul vette, mint automatikus következményt. Vagyis tettével önként lemondott szlovák állampolgárságáról. Hiszen tudatosan cselekedett – érvelhet az Alkotmánybíróság, de egyelőre ezt sem merik vállalni, de azt főképpen nem, hogy kimondják azt, amit a társadalom elvár. Törölni kell a törvényt alkotmányellenessége miatt.
Gál Gábor felháborítónak nevezte, hogy az Alkotmánybíróság meghatározatlan időre napolta el a kettős állampolgársággal kapcsolatos döntését. „Szomorú és egyben botrányos is, hogy az Alkotmánybíróság két és fél év alatt sem képes döntést hozni és most elnapolja az ügy tárgylását. Kérdéses, vajon dönt-e valaha is az Alkotmánybíróság ebben az ügyben? Az értelmetlen törvénynek köszönhetően, amely véleményünk szerint nincs összhangban a szlovák alkotmánnyal, Szlovákia minden nap újabb állampolgárokat veszíthet el és ez nagyon szomorú” – hangsúlyozta a Most-Híd képviselője.
Az újságírók kérdésére, vajon az elnapolás kapcsolatban áll-e a közelgő elnökválasztással, Gál Gábor elmondta: „Ha az elnökválasztás miatt történik, akkor ez botrányos. A szlovák alkotmánybíróság nem lehet tekintettel a politikai versengés egy konkrét pártjának érdekeire. Feladata az alkotmányosság és az emberi jogok védelmének biztosítása”.
Tamás Ilonka néni a január 22-e után kialakult helyzetet pozitív előjelnek tartotta. Most megrökönyödéssel olvasta a hírekben, és nem akart hinni a szemének, hogy a döntést „bizonytalan időre” elnapolták.
„Már 22-én nyilvánvaló volt, hogy megingott az alkotmánybírák eddigi véleménye, helyesebben szólva, a már előre elkészített döntés és indoklás szövegével nem lett volna magyarázható a Gál Gábor által felhozott, és eddig figyelembe nem vett olyan tény, aminek az Alkotmánybíróság eddig nem szentelt figyelmet. Kíváncsian várom, hogy az elkövetkező hetek folyamán milyen döntést hoznak az alkotmánybírák. Vizsgázni fognak! Jogtudományból és abból, hogy megtanultak-e olvasni. Ezt ki kell mondani, mert elképesztő, hogy ennyi okos, jogvégzett ember két év alatt képtelen eldönteni, hogy merre van az előre! Amennyiben politikai megrendelésre várnak, és azt fogják teljesíteni, összekeverve a jogot és a politikát, úgy elmondhatjuk, hogy Szlovákia nem jogállam. Akár így, akár úgy, én nem adom fel, – halálomig!” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Tamás Ilonka néni.
Dolník Erzsébet számomra az lett volna nagyobb meglepetés, ha nem így döntenek. „A helyzet abszurditásához tartozik az is, hogy az ilyen bírósági eljárás már nem is okoz különösebb felháborodást. Ezek után most már csak arra lennék kíváncsi, hogy indokolják egymásnak az alkotmánybírák, miért kellett ilyen sokáig várni arra, hogy kimondják: nem döntenek. Feltételezem, néhányan nem túl büszkék magukra” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Dolník Erzsébet.
Gubík László megkeresésünkre úgy reagált: „A biztos rossz is jobb a bizonytalanságnál. Ez esetben azonban valahogy mégis nyugodtabb vagyok, hogy nem a köztársaságielnök-választás kampányában dől el az ügy, és ahogy a januári ülés után is fogalmaztam: a döntés elnapolása pozitív fordulatot sejtet, hiszen a negatív döntés meghozatalára most kiváló alkalom kínálkozna. Mindazonáltal nincs ok az örömre. Vélhetően március és április fordulójára várhatjuk az újabb fejleményeket. Türelemmel és igazunk bizonyának tudatában nézünk az elkövetkező, lehet már kenyértörést hozó, időszak elébe” – mondta a Felvidék.ma-nak Gubík.
Boldoghy Olivér örült volna, ha végre pont kerül az ügy végére. „Ez a vákuumos lebegés a jogi semmiben ugyanis a legidegtépőbb. Ki kell azonban tartanunk, mert az idő nekünk dolgozik – hiszen ha a kárunkra akarták volna lezárni az ügyet, akkor azt már január 22-én megtették volna” – mondja. Hozzátette: „Érthető, hogy vajúdnak a dologgal, hiszen Gál Gábor remek védőbeszéde után még inkább világos lett mindenkinek, hogy tarthatatlan az ügy, és csak az Alkotmány nyilvános megerőszakolásával lehetne azt ellenünk fordítani. Ehhez pedig egy alkotmánybíró sem adja szívesen a nevét, még akkor sem, ha nem szimpatizál a küzdelmünkkel.
Az odázás talán inkább azt sugallja, hogy odabent a javunkra kezd eldőlni a dolog, és ha ez egy héttel az elnökválasztások előtt derülne ki, az rendkívül rossz helyzetbe hozná a törvény értelmi szerzőjét – Ficót. A királydráma tehát folytatódik” – vélekedik Boldoghy Olivér.
Kassai Gyula gyakran szokta idézni Gandhitól a mondást: „Először nem vesznek tudomást rólad, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened, aztán győzöl.” Mindenki döntse el, hogy a mi küzdelmünk melyik fázisba lépett – mondta. „Még nem az utolsóba, de most már világosan látja ország-világ, hogy ki jár egyenes úton. A hangsúly továbbra is a mi küzdelmünkön van. Világosan látszik, hogy egy alattomos harc folyik az alkotmányossággal és a tisztességgel szemben. Ez ellen küzdünk, kitartóan és EGYÜTT HAT-UNK!!! (Ilonka néni, István, Olivér, László, Erzsébet asszony és én) Mellettünk az Emberi Méltóság Tanácsa Lomnici Zoltánnal és Szunai Milkóssal, Ilonka néni lánya Judit asszony, Berényi József, Nagy Tibor ügyvéd, Gál Gábor ügyvéd, az állampolgársági munkacsoport Sammu Istvánnal az élen, szeretteink, barátaink, civilek, ismerősök és ismeretlenek, a média. Mekkora erő ez? Nem is sejtjük” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak.
Hozzátette: „A hatalom már érez valamit ebből az erőből és nem tud mit kezdeni az igazsággal. Csak abba gondoljunk bele, történt-e már valaha Szlovákiában, hogy két tüntetés, demonstráció is fohásszal, áldással vegye kezdetét. Áldást és erőt kértünk a Gondviselőtől mindkét kassai megmozdulás kezdetén, hogy Jerikó falai leomoljanak. A jogtalanság, a hatalom falai már omladoznak, az erősnek látszó falakon réseket ütött az igazság ura, és mi a ti erőtökkel együtt HATUNK és megyünk tovább!”
Fehér István nem tévedtett, amikor nem hitt abban, hogy lesz döntés február 26-án. „Amikor sorstársaim közül az egyik – az elodázó döntés felolvasása után – megkérdezte tőlem, miért vagyok pesszimista, azt válaszoltam, hogy nem vagyok az, hanem realista! Nos, pontosan valami ilyenre gondoltam! Eszembe jutott újfent a hírhedt „mečiari aranyköpés”: „…lebo na Slovensku je to tak!” Ezzel azt akarom mondani, hogy sajnos nincs új a Nap alatt.
A valamikori végleges döntés egyébként véleményem szerint talán már hónapok óta hever a fiók alján, csak valaki (na vajon ki is?) odaszólt Kassára, hogy most nem aktuális a mi ügyünkben kimondani az utolsót, mert valaki(k) érdeke(i) ezt kívánja-(ják)!” – vélekedik Fehér István.
Hozzáteszi: ez egy ilyen ország, mindig is ilyen volt. „El nem tudom képzelni, hogy ügyünkben Kassán pozitív döntés szülessen. A szlovák állam vezetőinek taktikája számomra egyértelmű és azt kell mondjam, Malina Hedvig sajnálatos elköltözése Magyarországra (amit emberileg teljes mértékben megértek), még meg is erősítette őket ebben: kivárni, a végsőkig húzni, majd csak feladjuk lélekben is és mi is odébb állunk…
Én személy szerint ezt a szívességet soha nem fogom megtenni, nem kell magyaráznom, miért…
A január 29-i „döntésükben” számomra egyetlen szó fáj: „egyhangúlag” (jednohlasne). Miért? Mert ennek a testületnek állítólag 2,5 magyar alkotmánybírája is van! Szomorú, hogy itt tartunk” – jegyzi meg Fehér.
Az alkotmánybírák között találjuk a rozsnyói származású Orosz Lászlót; a Galántai járásból származó Mészáros Lajost és a Békéscsabán született Horváth Györgyöt. A többi alkotmánybíráról ITT>>> olvashatnak.
Még inkább igazat kell adnunk annak a jogászi vélekedésnek, mely szerint Robert Fico kormányfő elevenen megskalpolná az Alkotmánybíróság elnök-asszonyát, ha nem neki kedvező döntést fogadtatna el. „Jó” hírünk van számára. A skalpolás így elmarad!
Felvidék.ma
Fotó: Balassa Zoltán
