A tizenkilencedik és a huszadik század tágabb értelemben vett fordulóján felcsillant a reménye annak, hogy a természeti elemek és háborúk sújtotta Komárom lassan, de biztosan felzárkózik a térség sokkal fejlettebb városaihoz. Hogy egyebet ne említsek, felépült a városi vízmű és a gázgyár, a bencés gimnázium, Kultúrpalota, Törvényszék és a Grand kávéház impozáns épülete, átadták a nagy- és a kisdunai vashídat, megindult a munka az RFT szigeti hajóüzemében és ami a pénzintézeteket illeti, 1884-ben felépült a Komáromi Első Takarékpénztár és 1902-ben a Komárom-vidéki Takarékpénztár épülete.
Szinte hihetetlen, hogy a fent felsorolt létesítmények és épületek többségének felépítésében, illetve létrejöttében elévülhetetlen
érdemeket szerzett Tuba János (1855-1921), a város országgyűlési képviselője, aki 1892 és 1918 között az 1872-ben megalakult Komárom-vidéki Takarékpénztár R.T. igazgatója volt. Nyilvánvaló, hogy ebbéli tisztségének és befolyásának volt köszönhető az is, hogy a tőkeerős pénzintézet 1902-ben végre beköltözhetett Nádor utcai új székházába és ezzel véget ért az egyik bérelt épületből a másikba való vándorlása. Ezzel Komárom egy vármegyei székvároshoz illő szecessziós stílusban felépített pompás épülettel gazdagodott. Az épületet Fischer Ferenc (1871-1921) komáromi születésű építész, a magyar stílusú szecesszió úttörőjének, Lechner Ödönnek (1845-1914) a követője tervezte. Kissé szokatlan megoldás, hogy az épület fő bejárata a Nádor utcára néző keskenyebb homlokzatán található. A nyugati, hosszabbik oldalát, amely ma a Szent István-szoborra néz, szép rizalitok és szecessziós vakolatdíszek ékesítik, az épület sarkait pedig takaros kis tornyocskák díszítik. Ugyancsak figyelemreméltó meredek ívű nyeregtetőzete, melyet színes cserepek fednek. Nem szabad figyelmetlenül elmennünk az épület további ékességei mellett sem, mint a míves kovácsoltvas munkák, amelyek közül megcsodálhatjuk az épület páratlanul szép díszes kovácsoltvas kapuját, amely Török András (1872- 1932) komáromi műlakatos alkotása. Végezetül mindössze zárójelben jegyzem meg, hogy hajdanán nála tanulta a mesterség csínját-bínját apai nagyapám, aki segédként maga is részt vett mestere számos kovácsoltvas munkájának az elkészítésében.
Németh István
DUNATÁJ HETILAP
