Múlt hét szombatján dr. Szabó Imre docens adott orgonahangversenyt Komáromban
Az orgonát a hangszerek királynőjének is nevezik. Hangja hol lágyan, nőiesen búgó, hol pedig férfiasan parancsoló. A billentyűs hangszerek közül a csemballóval egyedüliként billentése nem dinamikus, a hangszín és a hangerő változtatása csakis a művészen múlik. Kevesen tudják, hogy a jövőre 150 éves komáromi Szent András-templomi orgona egyedi akusztikai erényekkel szolgál. Tervezője, Karl Ferdinand Friedrich Buckow híres osztrák-porosz orgonaépítő utolsó alkotása ez a hatalmas hangszer, amelyen a játékot három billentyűsor (manuál) és 47 regiszter biztosítja.
Korábban is a hazai orgonazene legkiválóbbjai voltak csak képesek egy-egy hangversenyen kihasználni a hangszínkombinációk szinte kimeríthetetlen tárházát. Ferdinand Klinda, vagy Jiří Reinberger, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek orgonaművészei, megmutatták, hogy valójában miképp is tud értő kezek alatt ez a hangszer zengeni. Azóta rendszeressé váltak Komáromban az orgonahangversenyek, hazai és külföldi orgonaművészek ülnek fel a játszóasztal mögötti padra. Szombaton az esti szentmise után dr. Szabó Imre, orgonaművész, a pozsonyi Zene-, Dráma- és Filmművészeti Főiskola (VŠMU) orgonatanára, docense adott koncertet a komáromi Szent András-templom történelmi, több mint háromezerötszáz sípos orgonáján. Repertoárját a tőle megszokott gondossággal állította össze, amelyben a barokk zene óriása, J . S. Bach és fia mellett, a romantikus zenevilág képviselője, Liszt Ferenc alkotása is felhangzott Th. Dubois remekműveivel. A művész azonban élt a lehetőséggel és a francia hangzást is felvállaló orgonán a kortárs zeneszerző, Lisznyai Szabó Gábor koncertművét is előadta. Virtuozitása megkérdőjelezhetetlen, interpretációja pontos, ám ami a legnagyobb érdemként írható a javára, legyen az fúga, vagy éppen sarabande, minden esetben saját érzéseit tudja tolmácsolni. Arra különösen büszkék lehetünk, hogy a művész egy kicsit a „miénk” is, hiszen anyai ágon erősen kötődik Komáromhoz és környékéhez. A művész Érsekújvárott született, a művészeti iskola elvégzése után orgonatanulmányait Baróti Istvánnál kezdte magánúton Budapesten, majd Pozsonyban folytatta, ahol a Zene-, Dráma– és Filmművészeti Főiskolán Ferdinand Klinda tanítványaként szerzett diplomát. A főiskola elvégzése után két évig, mint a Szlovák Zenei Alap ösztöndíjasa, Ivan Sokol vezetésével tanult tovább. Több hazai és nemzetközi zenei verseny díjazottja. 1979-ben elnyerte a Prágai Tavasz Nemzetközi Orgonaverseny 3. díját, 1983-ban a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Orgonaveresenyen a kortárs zenemű legjobb előadásáért járó különdíjat. Ugyancsak 1983-ban első helyezést nyert a pőstyéni Nemzeti Orgonaversenyen valamint a trencséntyeplici Fiatal Művészek Fesztiválján a zenekritikusok díjával tüntették ki. Rendszeresen koncertezik, hazai fellépései mellett többek között Magyarországon, Csehországban, Németországban, Franciaországban (Párizs, Cathédrale Notre-Dame; Toulouse, St. Sernin), Angliában, Svédországban, Svájcban (Lausanne,Cathédrale), Ausztriában,Romániában, Lengyelországban adott hangversenyeket. Vendégszerepelt több nemzetközi orgonafesztiválon. Repertoárjában fontos helyet foglalnak el J. S. Bach, Liszt Ferenc és a francia romantikus orgonairodalom alkotásai. Számos hanglemez-, rádió- és televíziófelvételt készített. Kezdeményezője és művészeti vezetője a pozsonyi Szlovák Rádió már hagyományos orgonahangversenyeinek. A pozsonyi Szlovák Filharmónia új orgonája hangképének tervezője (2009). A komáromi Harmonia Sacra Danubiana egyházzenei és egyházművészeti fesztivál évente hangszeres koncertek, énekkaros és zenekaros misék, előadások, kiállítások és konferenciák szervezésével mutatja be a szakrális művészetek legszebb alkotásait – az idén immáron huszonkettedik éve. Méltóbb fellépőt, mint a szombat esti orgonaművész, nem is választhattak volna az egyházzenei fesztivál szervezői.
DUNATÁJ HETILAP