November közepén egy héten át ismét minden a hagyományainkról szólt a szőnyi Petőfi Sándor Művelődési Házban. A népművészet hete rendhagyó citeratalálkozóval indult, emellett bepillantást nyerhettünk a népi mesterségek titkaiba is. A Klapka György Múzeumban a dunai halászok mindennapjait bemutató tárlat nyílt, az ötödik Értékmentő Konferenciára pedig olyan neves előadók érkeztek, mint Dr. Kunkovács László fotóművész, néprajzkutató vagy Dr. Liszka József néprajzkutató.
Míg korábban a Duna Népdalkör nyílt próbája jelentette az esemény kezdetét, addig idén hét citerazenekar mutatkozott be a szőnyi művelődési ház színpadán.
– Sokkal több embert sikerült így becsalogatnunk a rendezvényre. A citerazenekarok közül három csoport a felvidékről érkezett – mondta el Nyikus Anna, a Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület vezetője, aki egyben a rendezvénysorozat szervezője is. A Duna Népdalkör mellé csatlakozott a Napraforgók citera zenekar, amely korábban Almásfüzitőn tevékenykedett. A két csoport aztán tovább erősítette egymást, hiszen többen vannak olyanok, akik tagjai a Népdalkörnek és emellett citeráznak is. A zenekar magját főleg a felnőttek és az idősebbek jelentik, de vannak gyerekek is a csapatban. A fellépők nem csupán szórakoztatni akarták a közönséget, de meg is méretették magukat szakmai zsűri előtt. Miklós Józsefné mellett a citera nagy ismerője, Légrádi Tibor hallgatta szakértő fülekkel az előadást. Figyelték a dallamokat, a technikát és a hangolást egyaránt.
A népművészet hete állandó szereplői a Kisgarabonciások, akiknek nyílt próbájába kaphattak bepillantást az érdeklődők. A Bozsik József Általános Iskola kis diákjaiból álló tizenhárom fős csoport szeptember óta tanulja a néptánc alapjait. A lányok és a két fiú előszeretettel vesznek részt a próbákon, hiszen mint mondták, így a legjobb barátaik körében lehetnek. A 7-10 éves gyerekek játékos formában sajátítják el a lépéseket. Sokszor mondókákat és kiszámolókat skandálva tanulják meg az egyszerűbb formákat.
– Két koreográfiát sajátítanak el így kezdésképpen, a játékfűzést és a dunántúli ugróst – tudtuk meg Gábor Klárától, a Kisgarabonciások vezetőjétől.
A hét közepén a legkisebbeket, a Színes Óvoda apróságait várták kézműves foglalkozásra a szervezők. A középső csoportosok két részre osztva mélyedtek el a kukoricacsutka-baba készítésébe.
– A november és a kukoricamorzsolás ideje összekapcsolódik. Ezért elmeséltem a gyerekeknek, hogy én még morzsoltam kukoricát és a csutkájából készítettem is különféle játékokat – mondta Nyikus Anna. Az ovisok a babát kékfestőbe öltöztették, fejükre kendő került, így aztán egy kicsit a korabeli ruházkodással is megismerkedtek.
– Nem volt olyan nehéz megcsinálni a babát, mert Anna néni segített – tudtuk meg Gyöngyösi Mózestől. Egy másik apróság, Szabó Karcsi pedig azt is elárulta, hogy halacskákat is színeztek. – Nekem mind a kettő nagyon tetszett. Szeretek színezni, meg ragasztani és festeni is – mondta Karcsi. Az apróságoknak a szakavatott kezek mellett még dr. Molnár Attila polgármester is segített, aki egy asztalhoz ült az ovisokkal, és ha kellett, akkor a masnik megkötésében számíthattak rá a gyerkőcök.
Pénteken délután a Klapka György Múzeumban nyílt meg a „Mert nékünk tettek ki víg halásznapokat” címet viselő tárlat, ami egyben átvezetést is jelentett az V. Értékmentő Konferencia előadásinak témáihoz. A kiállítás anyagának nagy részét az észak-komáromi Duna Menti Múzeumtól, az esztergomi Duna Múzeumtól és a Néprajzi Múzeumtól kapták kölcsön a rendezők, de létrejöttét sok magángyűjtő is segítette.
Az Értékmentő Konferencia és a hozzá kapcsolódó tárlat 2005-ben azzal a szándékkal indult útjára, hogy bemutassa a komáromi mesterségeket. Szó volt már a pingáló asztalosokról, a molnárokról, az aranymosókról és a szekeres gazdákról, idén pedig a dunai halászat került előtérbe. A kiállítás létrejöttéhez az alapot most is, mint mindig Kecskés László Komáromi mesterségek című könyve adta. A háttérkép, amely köré a kiállítás anyaga készült, Herman Ottó a komáromi halászokról írott munkájában szerepelt. A megnyitón Dr. Liszka József néprajzkutató, az Etnológia Központ vezetője beszélt arról, hogy milyen fontos mesterségnek állítottak emléket.
– Ezen a néprajzi kiállításon arányosan találunk használati eszközöket, fényképeket, dokumentumokat és személyes emlékeket. A kiállított tárgyak nem csupán önmagukért beszélnek, de egymásról is sok információt árulnak el. Ez a tárlat tanulságos, oktató, elgondolkodtató és esztétikus is – hangzottak Dr. Liszka József szavai.
A néprajzkutató volt az egyik fő előadója az V. Értékmentő Konferenciának is, amelyet Turi Bálint alpolgármester nyitott meg. Beszédében elmondta: mindig öröm számára, ha ilyen és ehhez hasonló nívós eseményeket nyithat meg. Az alpolgármester hangsúlyozta napjainkban, mikor az értékek egyre inkább idézőjelbe kerülnek, fontos, hogy legyenek olyan fórumok, amelyek hagyományainkat, tradícióinkat a maguk helyiértékén mutatják be, amelyek rávilágítanak múltunkra, gyökereinkre, amelyek tanítanak, és amelyekből tapasztalatot szerezhetünk.
Dr. Liszka József a Csallóközi halászat fontosságáról beszélt. A hallgatóság megtudhatta, hogy ebben a térségben már a 16-17. században meghatározó szerepe volt a halászatnak. Több céh is alakult, amelyből három, a pozsonyi, a somorjai és a komáromi birtokolta a vizek többségét. A halászattal foglalkozó családok viszonylagos jómódban éltek. Persze már akkor is dívott az orvhalászat. A céhekkel szemben ezek a paraszthorgászok egyszerű, saját maguk által készített eszközöket használtak, amelyek közül sok megmaradt az utókor számára is.
A konferencia másik előadója Dr. Kunkovács László volt, akinek a napokban jelent meg Pásztoremberek című kötete. A neves szakember meghatározó műve a Kece, milling, marázsa, ami a halászat mesterségét mutatja be.
– Ez az egyik legősibb mesterség, mondhatni egyidős az emberiséggel. A használati eszközök is az őskorba visznek vissza, hiszen a hagyományos eszközök nagymértékben hasonlítanak a kezdetlegesekhez. A kutatásaimat soha nem úgy végzem, hogy kívülről tanulmányozom ezeket az embereket, hanem mindig köztük élek. Könnyen befogadnak, nem egyszer a barátjuknak tekintenek – tudtuk meg Dr. Kunkovács Lászlótól. A Balogh Rudolf-díjas fotográfus most megjelent Pásztoremberek című munkája hiánypótló műnek tekinthető. Annak megírását ugyanis Herman Ottó is tervezte, de sajnos már nem maradt rá ideje.
A konferencián a hallgatóság mellett népi iparművészek munkáit is megcsodálhatták az érdeklődők, sőt ki is próbálhatták a csipkeverés különféle módjait, ezalatt pedig az udvari kemencékben ínycsiklandó illatú foszlós kalácsok sültek.
Galéria: Értékeink és hagyományaink
KOMAROM.HU
