Ünnepi istentisztelettel és a gályarab prédikátor emlékére állított dombormű koszorúzásával elkezdődtek a VIII. Bátorkeszi István Napok október 20-án.
Az ünnepi istentiszteleten Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor köszöntő szavai után vendég igehirdetőként Molnár Árpád lelkipásztor, zsinati tanácsos, a Fiatal Reformátusok Szövetségének elnöke hirdette az igét a Prédikátor könyve 3,1-8 alapján. Ezt követően Wass Albert: Építők dala című verse hangzott el Noszkai Ágnes, a Kováts József Alapiskola tanulójának tolmácsolásában. Holop Célia és Czinke Csenge népviseletben köszöntötték a vendéget. A Nemzeti Fohász eléneklését követően került sor a község szülöttje, Bátorkeszi István gályarab prédikátor emlékére állított dombormű koszorúzására.
A 90. zsoltár eléneklését követően hagyományosan három koszorú került fel a templom falára. Gáspár Péter szobrászművész alkotása előtt az önkormányzat nevében Labancz Roland polgármester, az ALap Polgári Társulás képviseletében Dolník Tibor elnök, a Bátorkeszi Református Egyházközség részéről Szenczi Andor és Udvardy Tibor gondnokok helyezték el az emlékezés és tiszteletadás jelképét a lelkipásztorok és a több, mint hatvan fős emlékező gyülekezet jelenlétében. A megemlékezés a 394. dicséret 1. versének: „Térj magadhoz, drága Sion…” eléneklésével fejeződött be.
Az egyháztörténet gályarabperként tartja számon azt a peres eljárást, amelyet 1674 tavaszán Pozsonyban folytattak le protestáns prédikátorok ellen. A per következményei közismertek: igen sok lelkésznek el kellett hagynia gyülekezetét, sokan száműzetésbe kényszerültek, többeket pedig, megalázó börtön után, gályarabnak adtak el.
Bátorkeszi község szülöttje, Bátorkeszi István lelkipásztor is egyike volt azoknak a protestáns prédikátoroknak, akiket gályára hurcoltak. Feltehetően 1640-ben született, tanulmányait az ősi Sárospataki Református Kollégiumban végezte, ahonnan Pápára kerül tanítóként. 1669-től pedig Veszprém református prédikátora. Innen idézték be a pozsonyi vértörvényszék elé, majd az ítélet után Berencs várában tartották fogva. 1675. július 2-án Nápolyban öt társával együtt egy franciák ellen Szicíliába induló hadihajóra tették, ám 1676. február 11-én Isten kegyelméből, és de Ruyter holland tengernagynak köszönhetően kiszabadult. Angliába, majd Hollandiába kerül, míg végül hazaérkezik Magyarországra. Tihanyban lesz lelkész. A hagyomány szerint „Az szegén fogoly rabprédikátorok éneke” című korabeli vers az ő tollából származik.
Magyarországon a Debreceni Nagytemplom kertjében álló gályarab prédikátorok emlékoszlopa őrzi nevét. Emléktábla emlékeztet rá a Sárospataki Református Kollégium falán is, valamint a veszprémi református templom oldalán.
Szülőfalujában 2006-ig semmilyen jel nem utalt arra, hogy e község milyen nagy hitvallót adott a hazának, ezért a gályarab prédikátorok szabadulásának 330. évfordulója alkalmából a Bátorkeszi Református Egyházközség presbitériuma és a bátorkeszi ALap Polgári Társulás dombormű állításával és több napos ünnepi rendezvénysorozattal kívánt méltó emléket állítani személyének. Azóta minden esztendőben a reformációt megelőző héten különféle alkalmak sora várja minden korosztályt, ezzel is emlékeztetve a ma élőket hitvalló ősünkre – számolt be az eseményről a Reformata honlapnak Czinke Zsolt lelkipásztor.
A VIII. Bátorkeszi István Napokat a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósul meg.
Részletes program Eseménynaptárunkban ITT>>>.
Reformata, Felvidék.ma
