A burgonya fiziológiai, nem fertőző betegségeit a termőhelyre jellemző környezeti és élettani tényezők befolyásolják. Ezek a növények élettevékenységét meghatározóan érintik, de nem biztos, hogy a növények igényét kielégítik. Az utóbbi két év a sokéves átlagnál melegebb, aszályosabb időjárásával a termesztők, de a fogyasztók figyelmét is a burgonyagumó elváltozásaira, élettani betegségeire irányította. A rendellenességek közül azokat említem, amelyek a hazai termesztési viszonyok között gyakran előfordulnak, esetenként jelentős minőségi károkat is okoznak. A másodlagos növekedés – Kiváltó oka a rendszertelen vízellátás és a magas talajhőmérséklet. A gumónövekedés időszakában az időnkénti vízhiány és a magas talajhőmérséklet miatt leáll, majd az öntözés, illetve eső hatására újra megindul, s így az anyagumón több kisebb gumó képződik. Az ilyen gumó rosszul tárolható, nagyobb a hámozási vesztesége, a tárolás alatt gyakran rothad és vetésre sem ajánlható. Védekezésként a hatékony lombvédelem, a folyamatos vízellátottság mellett kerülni kell az arra hajlamos fajták termesztését. Üvegesedés – Ez a gumóelváltozás részben együtt jár a másodlagos növekedéssel. A jelenség magyarázata az, hogy aszályos időszakban a lombozat erőteljes lélegzése több asszimilátumot fogyaszt el, mint amennyit termelni képes, s emiatt megindul a gumókban a korábban tárolt keményítő lebomlása. Ennek a helyére víz tárolódik a sejtekben és ez hozza létre az üvegesség kórképét. Hajlamosság mutatkozik főként a hosszúkás fajtáknál, ahol a gumóvég puhává, áttetszővé válik, s amelyet cukorvégűségnek is neveznek. A védekezés itt is hasonló az előbb leírtakkal. Üregesedés – Főként a nagyméretű gumóknál észlelhető, a gumó belsejében képződő csillag vagy lencse alakban. Külső tünete nincs. Kiváltó oka a gumónövekedés hirtelen megindulása a száraz időszakot követően, amikor a növény rövid idő alatt nagy mennyiségű vizet és tápanyagot vesz fel. Az étkezési fajtáknál rontja a használati értéket, de a chips fajtáknál sem kivánatos jelenség. Védekezésként fontos a kiegyenlített víz– és tápanyagellátás, kerülni kell a nitrogéntúlsúlyt a tápanyag adagolásakor. A hajlamos fajtákat zárjuk ki a termesztésből. Gumórepedés – Kiváltó oka az üvegesedéssel azonos. Főként a tápanyaggal jól ellátott talajokon gyakori, amikor szárazság után az érés előtt levő növény átmenet nélkül sok nedvességhez jut, így a gumó hirtelen növekedik, s a héjban apró repedések keletkeznek. Vasfoltosság – Gyakorisága az évjárattól, talajtípustól és az agrotechnikától függően változik és külső tünetet okoz a gumó felületén. A felvágott gumóban az edénynyalábon szabálytalan alakú rozsdabarna foltokat találunk, melyek főzéskor megkeményednek. A foltok jelentősen csökkentik a burgonya étkezési és feldolgozási értékét. Főként a kedvezőtlen talaj– és időjárási tényezők következtében fellépő vízellátottság és légzési zavarok okozzák. A hosszan tartó szárazság, magas vagy ingadozó talajhőmérséklet mellett a savanyú talajon fordulnak elő. A nálunk termesztett egyes burgonyafajták a korai és középérésűek közül is hajlamosak a vasfoltosságra egyes években. Védekezésként a kiegyenlített tápanyag– és vízellátás, hatékony lombvédelem, a savanyú kémhatású talajok meszezése, valamint a mésztartalmú lombtrágyák alkalmazása és az idejében elvégzett betakarítás is fontos.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
