„Anyanyelv. Nem véletlen, hogy a világ népeinek nagy részénél a nyelv fogalmát és jelentését az anyához kötik. A születés csodájához, az emberi test melegéhez, a szeretet mélységeihez, a hűséghez, a féltéshez, a befogadáshoz, a teremtéshez. Az anyanyelv öröklött vagyonunk, sejtjeinkbe szövődő tulajdonunk, az anyanyelv egyenlő vállalt önmagunkkal.” – vallotta Dobos László, a felvidéki magyar irodalom kiemelkedő képviselője, és ez akár az anyanyelv nemzetközi napjának – amelyet február 21-én tartanak világszerte – mottója is lehetne.
1999-ben az UNESCO közgyűlése az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította február 21-ét, ezzel akarta felhívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára. Különösen fontos lehet ez nekünk is, akik kisebbségben élünk, és anyanyelvünk nem hivatalos államnyelv. Hétköznapi beszédben bizony nem figyelünk oda, hogy anyanyelvünk szépen csengő szavait használjuk, idegen kifejezésekkel tarkított mondatokkal fejezzük ki magunkat. A szlovák és angol szavak idegenek, nem illenek ékes anyanyelvünkbe.
Február 21-ét Banglades javaslatára nyilvánították az anyanyelv nemzetközi napjává, ugyanis Pakisztánban 1952-ben az urdu nyelvet nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. Banglades, mely akkor még Pakisztán része volt, tiltakozások kezdődtek, mivel a bangladesiek anyanyelve a bengáli volt, nem az urdu. A bengáli nyelvi mozgalom Dakkában, a fővárosban február 21-én tüntetést szervezett, ahol a rendőrség keményen lépett fel a tüntetőkkel szemben, és közülük ötöt megölt. Bangladesben ezt a napot azóta a bengáli nyelvi mozgalom napjaként ünneplik.
Az UNESCO becslése szerint 8324 beszélt vagy leírt nyelv létezik, igaz ezek közül csak több mint 6000 nyelv van még mindig használatban, és mindössze néhány száz nyelv kapott helyet az oktatási rendszerekben. Kéthetente eltűnik egy nyelv, és ezzel teljes kulturális és szellemi öröksége is – írja az UNESCO a honlapján. Ezt a gondolatot Gárdonyi Géza a következőképpen fogalmazta meg: „Minden nemzetnek fő kincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé.”
Nyelveiken keresztül léteznek többnyelvű és multikulturális társadalmak, amelyek fenntartható módon továbbítják és megőrzik a hagyományos ismereteket és kultúrákat.A többnyelvű oktatás nemcsak a befogadó társadalmakat segíti elő, hanem a nem domináns, kisebbségi és őslakos nyelvek megőrzését is segíti. De ne feledjük el Nelson Mandela mondását sem: „Ha olyan nyelven szólsz egy emberhez, amit megért, a szavak eljutnak a fejéig. Ha az anyanyelvén, az pedig utat talál a szívéhez.”
Végül pedig a 200 évvel ezelőtt született Jókai Mór szavait idézzük, ezzel foglaljuk össze az anyanyelv nemzetközi napjának lényegét: „Egy kincse van minden nemzetnek adva. Míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: az édes anyanyelv.”
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
