A Magyar Országgyűlés a Kulturális és Innovációs Minisztériummal együtt 2025-öt Jókai Mór-emlékévvé nyilvánította, ekképp tisztelegve a kétszáz évvel ezelőtt Komáromban született írófejedelem személye és gazdag életműve előtt. Az idei komáromi rendezvénysorozat a jeles napon, február 18-án a Jókai Közművelődési és Múzeumi Egyesület – JKME koordinálásával, Komárom város és a Komáromi Református Egyházközség közreműködésével vette kezdetét.
Portálunkon már korábban beszámoltunk a „születésnapi előzöngéről”: a Magyar Szövetség Nyitra megyei frakciójának sajtótájékoztatójáról, amit a felújított Kultúrpalota első hivatalos sajtóbejárása követett: https://dunataj.sk/unnepnapi-sajtotajekoztato-a-felujitott-kulturpalota-korbejarasaval/. A „Jókai Egyesület” ünnepi nyitányára azonban a Király püspök utcában levő emléktáblánál került sor, ami a szülőház egykori helyét jelöli. A Selye János Gimnáziummal szemközti emlékhelyen szép számban jelentek meg több nemzedék képviselői, köztük Vincze Máté, a kulturális és innovációs minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára, Csenger Tibor, Nyitra megye alispánja, továbbá kíséretével dr. Molnár Attila és Keszegh Béla, Dél – és Észak – Komárom polgármestere, valamint helyi és távolabb működő egyesületek, oktatási és kulturális intézmények képviselői.
Farkas Adrianna gimnáziumi tanár, a fő szervező egyesület nevében köszöntötte az egybegyűlteket, s azt is elmondta: az 1848-as nagy tűzvészben semmisült meg Jókai szülőháza, s még az ő életében, 1881. augusztus 20-án márványtáblát helyeztek el a helyén álló épületre. Panyi Zoltán, az ÉS?! Színház tagja pedig irodalmi betéttel emlékezett a kis Móricra.
Majd Keszegh Béla polgármester leszögezte: a Jókai- emlékév és az ünnepelt, aki kora igazi világsztárjának számított, „születésnapi partija“ kezdetén vagyunk. Ugyanis Komáromban ez évben sokféle rendezvénnyel esemény szól majd „Jókai felfedezéséről“. Sőt, Bott Frigyes borász a jeles tollforgató Kastélyos elnevezésű, kedvenc borát is elkészítette, amelyen kívül több kedvenc étele is megkóstolható a helyi belvárosi éttermekben. Mosolyogva jegyezte meg: a lebontott Jókai-ház helyén jelenleg egy étterem működik, amit a nagy ínyenc hírében állt Jókai Mór talán nem is bánna… A múltidéző gondolatok elhangzása után a tisztelet és hála koszorúi kerültek az emléktábla alá, végül a jelenlevők közösen elénekelték a Himnuszt.
A rendezvénysorozat a református templomban folytatódott, ahol a sokaságot Keszegh Margit, a JKME elnöke és Fazekas László református lelkész, emeritus püspök üdvözölte. Az előbbi hangsúlyozta: Jókai Mór mindig tisztelettel emlékezett szeretett szülővárosára, s a komáromiakat is büszkeséggel és örömmel töltheti el az, hogy magukénak mondhatják Jókai Mórt, aki „aki pótolhatatlan kincs minden magyar ember számára”. Hozzátette: a centenáriumi megemlékezést is ebben a templomban rendezték meg, amely az 1788-as évi felszentelésekor a korabeli Magyarország második legnagyobb református temploma volt. Jókai írásából is ismerhetjük a piros-fehér-zöld szalaggal feldíszített Jókay-pad történetét.
Fazekas László emeritus püspök hozzátette: Jókai Mór szülei a házasságkötésük után költöztek Ógyalláról Komáromba. Az édesapja, Jókay József előbb a presbiteri padot foglalta el a második sorban, később a feleségének, Pulay Máriának elkészítette a máig híres padot. Az ódon falak között Csepi Mihály lelkipásztor keresztelte meg az 1825. február 18-án született Móric fiukat. „Jókai Mór itt nevelkedett, itt járt iskolába. A család puritán református életmódja, hite elkísérte őt egész életében. Az élete nagy hányattatása közt is tartotta őt az az istenfélelem, amely gyakran előjön írásaiban, gondolkodásában” – hangzott el.
Majd dr. Szili Katalin, magyar miniszterelnöki főtanácsadó mondott ünnepi beszédet. Miközben értékelte Jókai munkásságát, az írói érdemein kívül a közéleti – politikai ténykedésére és a korabeli társadalmi problémákat bátran bíráló, társadalmi fejlődést előmozdító kritikáira is rámutatott.
„Művei és politikai szerepvállalása formálták a magyar társadalom átalakulását a feudális rendszerből a polgári demokráciába. A nyelv és a kultúra kiszélesítésével, a nemzeti eszme terjesztésével mindig erősítette ezt a nemzeti identitást és gondolatot, melynek megőrzése – és talán ez a legfontosabb üzenete ma Jókai emlékének ! – mindannyiunk feladata“ – hangzott el a beszédben. Azt is kiemelte, hogy Jókai Mór nemcsak az egyik legolvasottabb magyar regényíró volt, hanem a magyarságtudat formálásában is kulcsszerepet játszott, s művein keresztül nemzedékek lelkületét és erkölcsi világképét formálta. Írásai a hazaszeretet, az emberi tisztesség és a kitartás eszményét hirdetik, ekképp maradandó értékeket hagyva az utókorra.: „Jókai hősei a magyar nemzet hősei is, akik között megtaláljuk a forradalmárt, a hazafit, a küzdő embert…”.
A szónok rámutatott: a szülővárosából történ távozása után is mély szeretettel és nosztalgiával tekintett Komáromra, amely az itt megismert karakterekkel, emberi sorsokkal együtt műveiben is gyakran helyet kapott. Annak sajátos atmoszférája inspirálta az alkotómunkáját, s ezzel Komáromot felrajzolta az irodalom térképére.
„Ez a régió az elmúlt évszázadokban számos hírességet, remek elmét, a kultúra kiváló képviselőjét adott a nemzetnek, a hazának. Komárom városa pedig mindig is egy rendkívül tartásos polgárságot adott a magyar népnek. Isten áldja a nemzetet! Isten áldja a komáromiakat!” – idézte a nagy gondolkodó szavait Szili Katalin.
A templomi kultúrműsorban fellépett Lakatos Róbert brácsaművész, Majer Jázmin gimnazista, a Concordia Vegyeskar, valamint a Jókai Mór Alapiskola Kicsinyek Kórusa. Napközben pedig városszerte felbukkantak az „irodalmi kommandó“ tagjai, akik az íróról szóló novellákkal és anekdotákkal szórakoztatták a járókelőket, diákokat. „Ünnepi habként a tortán” négy órakor egyszerre zúgtak a komáromi templomharangok, jelezve, hogy két évszázaddal ezelőtt egy majdani híresség született.
Mielőtt egy további rövid műsorral és Jókai Mór ülőszobrának megkoszorúzásával véget ért volna a nyitónap eseménysorozata, a múzeum Zichy-palotabeli részlegén megnyílt Porpáczy Zoltán témábavágó plakátkiállítása, amiről részleteket a következő cikkünkben árulunk el olvasóinknak.
A koszorúzási ünnepségen Jókai azon üzenete is elhangzott, hogy a kultúra nemcsak szórakozás, hanem küldetés is, s mivel a múltunk nélkül nincs jövőnk, ezért a magyar nyelvet és gazdag kultúránkat a nehéz időkben is, bármi áron meg kell őriznünk. A márciusi ifjakkal együtt ezt tette Jókai is, aki rendületlenül szolgálta a haza ügyét. Komárom büszkeségét a mesterséges intelligencia segítségével „keltették életre”: ő egy videó-felvételen A lőcsei fehér asszony című regényéből idézett: „Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték”.
E jeles napon Jókaitól a budapesti Fiumei úti sírfeliratával búcsúztunk: „Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani”.
A házigazdákon, valamint a helyi kulturális és oktatási intézmények képviselőin kívül többek között Szili Katalin, miniszterelnöki főtanácsos, a Nemzetpolitikai Államtitkárságot képviselő Tóth Lászó, valamint Vincze Máté helyettes államtitkár, Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnöke, továbbá a Magyar Szövetség képviselői, s nem utolsó sorban a Jókai család leszármazottai is elhelyezték koszorúikat. Az MI segítségével megidézett Jókai Mór pedig A jövő század regénye című művéből olvasott fel egy részletet. Az egésznapos műsorfolyamhoz méltó záróakkordként közösen elénekeltük nemzeti imánkat.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
