Ki ne emlékezne a Selye János Gimnázium művészi vénával megáldott, volt diákjára, Habodász Istvánra, aki 2019-ben végzett a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész szakán, s egyetemistaként a szintén Komáromban diákoskodott, majd fiatalon elhunyt, tehetséges színművészről, Kaszás Attiláról írta szakdolgozatát? Bár a Nyitra Megyei Hivatal még ki sem írta a vonatkozó pályázatot, a napokban Komáromban szárnyra kapott a hír, hogy a családjával a Budapest melletti Gyálon élő “Habi” is harcba száll a Jókai Színház direktori tisztségéért. Miután a szóbeszéddel több helyi kulturális intézményben is szembesültem, utánajártam a valóságtartalmának…
Beszélgetésünk elején az időközben divatos szakállat növesztett interjúalanyomat arra kértem, hogy röviden foglalja össze a közel hat évvel ezelőtti diplomaszerzése óta eltelt időszak fő eseményeit.
“Az utolsó két egyetemi évem során a kassai Thália Színházban szereztem szakmai gyakorlatot, ahol nagyon jól éreztem magam, nagyszerű előadásokban játszhattam, hasznosítható tapasztalatokra tettem szert. Miután végeztem, Zalán Jánostól, a Pesti Magyar Színház igazgatójától kaptam szerződési ajánlatot, amit szívesen elfogadtam. Egy nagyon kellemes légkörű évadot töltöttem az intézményben, s ezt követően új utakat kerestem” – idézte fel pályája kezdetét István.
Majd leszerződött a 2020-ban indult Déryné Programba, illetve az annak égisze alatt alakult, tájoló színtársulathoz.
“E program célkitűzése az, hogy a színházi előadásokat az olyan elszigetelt településekre is elvigyük, amelyek nem tudnak megfizetni más színtársulatokat, és/vagy a helyi körülmények nem teszik lehetővé nagyszabású produkciók bemutatását. A mi előadásainkra csak jelképes árú, maximum 200 forintos belépőjegyeket árusíthatnak a helyi szervezők. Tudvalevő, hogy e programhoz már sokféle, így ifjúsági (KultUp alprogram), óvodás (Vitéz László alprogram, amelyben a hetényi Écsi Gyöngyi református lelkész – előadóművész is közreműködik), felzárkóztatási, valamint a Lázár Ervin Program tartozik. Eddig már több, mint száz színházi produkció közül tudnak választani a települések Magyarország-szerte, a legújabb Határtalanul alprogram pedig hamarosan a külhoni magyarsághoz való eljutásunkat is lehetővé teszi. A Déryné Program tulajdonosa a Nemzeti Színház, működését állami támogatásból biztosítja” – fejtette ki a továbbiakban.
Azt is elárulta, hogy bár vendégművészként még játszik a Déryné Társulat pár régebbi produkciójában (azok címe: Balkáni gerle, A falu rossza, Déryné ifiasszony, Szemet szemért, János vitéz), de három évad után úgy döntött, hogy a színészi pályát háttérbe szeretné szorítani és inkább operatív munkakörben dolgozna. Így lett a Déryné Program produkciós szervezője.
“Ugyanis 2023-ban megszereztem második diplomámat a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem művészeti igazgatás – és művészetmenedzsment szakán. A Déryné Program produkciós szervezőjeként a társulat új előadásaiban már nem vállalok szerepeket. Emellett elsős levelező szakos hallgatóként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán katekéta – lelkipásztori munkatársnak tanulok. Ugyanis az életemnek nagyon fontos szegmense a katolikus hit és a kereszténység, ezért ily´módon még közelebb szeretnék kerülni Istenhez, s a lehető legjobban elmélyíteni az ilyen jellegű tudásomat. Jóleső érzéssel tölt el az, hogy az egyetem valamennyi falán szembesülök a számomra fontos, lelki megnyugvást nyújtó kereszttel. Úgy érzem, hogy az eddigi háromféle egyetemi tanulmányaim közül ez a legnehezebb és legintenzívebb, de remélem, hogy azt majd 2027-ben sikeresen elvégzem” – beszélt az időszerű ismeretgyarapításáról.
Megemlítendő, hogy “Habi” a 2021-ben készült hiánypótló játékfilmben, a Magyar Passióban is játszott. Azzal és a további filmezéssel kapcsolatban elmondta: “A volt osztályfőnököm és mesterem, Eperjes Károly színművész, aki évek óta fontos szerepet tölt be az életemben, ebben az általa rendezett filmben felkínált nekem egy kis szerepet, amit nagy tisztelettel elfogadtam. Azért is, mert ez a hiánypótló, szívfacsaró alkotás a magyar szerzetesrendek II. világháború utáni szenvedéstörténetét mutatta be, s abban külhoni magyar színművészek is szerepelhettek. Annak ellenére nagyon élveztem a forgatást, hogy a színház mindig sokkal közelebb állt hozzám, mint a filmezés, és sosem álltam sorba filmszerepekért. Ha azokat éppen nekem kínálták fel, és hozzám közelálló témákról volt szó, elfogadtam, s igyekeztem megfelelő alakítást nyújtani”.
Kérdésemre, hogy manapság ki, mi a legfontosabb az életében, így válaszolt: “Miután 2021-ben megnősültem, tavaly szeptember végén megszületett Róza lányunk, ezért számomra a családom a legfontosabb. A Pest melletti Gyál városban van a kis házunk, de erről többet nem kívánok elárulni, mert féltve óvom a magánéletünket, a meghitt, családi harmóniánkat”.
Érthető, hogy a családfői teendőin és a munkavégzés melletti, szombati egyetemi tanulmányain kívül másra alig marad ideje, ezért mostanában a magyar színészválogatott tagjaként sem rúgja a labdát.
“Miután négy éve Pestről vidékre költöztünk, a focizás háttérbe szorult. Pedig Nemcsák Karcsi, Varga Miki, Puskás Peti invitáltak vissza a csapatba. Nagyon szerettem a színészválogatottba járni, s lehet, hogy ha majd kevesebb teendőm akad, visszatérek ebbe a nagyszerű társaságba. Mostanában inkább az írással kacérkodom: önkéntesként Magyarország legolvasottabb, keresztény közéleti és hírportáljának, a 777blog.hu – nak vagyok az egyik szerkesztője és tollforgatója, s az írást is nagyon élvezem, ez is egy nagyon fontos dolog az életemben” – tudatta a beszélgetésünk végéhez közeledve.
Utoljára maradt a sokakat foglalkoztató nagy kérdés: igaz-e a híresztelés, hogy ő is harcba száll a Komáromi Jókai Színház direktori tisztségéért.
“Tény, hogy manapság már megszokottá vált, hogy egy vezető beosztású személy, aki több intézményben, akár a lakhelyétől távolabb is, többféle munkakört tölt be. Én azonban nem tudnék azonosulni egy “távirányítású” munkakörrel, nekem fontosak a személyes kapcsolatok, a családom pedig már Magyarországhoz köt. Azt hiszem, hogy nekem nincs dolgom a Jókai Színházban, mert sosem voltam annak szerves tagja. A társulat idősebb tagjait mindig mélységesen tiszteltem, a fiatalabbak többsége pedig gimnáziumi diáktársam volt, miközben például Matusek Attilával műkedvelő színjátszóként együtt tervezgettük, hogy majd hivatásos színészként megváltjuk a világot. Életemben egyszer álltam a Jókai Színház deszkáin, amikor Kiss Péntek Jóska bá´ tiszteletére rendeztek emlékestet. Megtisztelőnek tartom, hogy az igazgatói pályázat kapcsán felmerült a nevem. Azért sem tervezem megpályázni a “Jókai” igazgatói posztját, mert nincsenek és nem is voltak efféle ambícióim, s most úgy érzem, hogy Isten más utat szánt nekem” – hangzott utolsó válasza.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
