A történelem ismétli önmagát- szoktuk volt mondani. S hiszünk abban, hogy jószándékú emberek ma is vannak mindenütt. A háború után eltelt negyven év egy- két generációt „eltérített, jobb létre ítélt”- vagy negyvenhárom évre. Az a „békésnek” hitt csaknem negyed évszázad „kitakarított” falvakat, templomokat, s emberi lelkeket is. S ezzel változott meg egy település élete, közösségek, emberek. Persze, hirdették: a „jólét javára”.
A legnagyobb lélekromboló – s mondhatom bátran embert formáló – cselekedete ama dicső szocializmusnak a hitélet korlátozása, tiltása volt. S ez érintette a szakrális jelek, szimbólumok eltüntetését, s az emberek hitéletének gyakorlása közönyhöz vezetett.
A katolikus hívők egykori legszentebb szimbólumait utcákról terekről – városokban az új fejlesztések miatt mindinkább eltüntették, „földbe tiporták”, jobb esetben az emberek elásták a köztéri ereklyéket.
Így került elő a föld alól pl. Bény községben a Szűz Mária szobor, s 1990 után kiásták, vissza helyezték az eredeti helyére, a műemlék templom tornyához, olvasni ilyen esetekről többfelé.
Mert még mindig akadnak (reméljük lesznek is), megszállott helytörténeti kutatók, hívő emberek, akik ma is elhagyatott földterületeken, vagy belterületen lelnek egykor emberek által állított, de már romos keresztekre, szobrokra, kegyképekre szakrális ereklyékre. Hitük vagy őseik tisztelete cselekvésre ösztönzi őket.
Egyre több példa van erre Párkány környékén is. Nánán egy évvel ezelőtt a romos, avatatlan kezektől javított temetői kereszt felújítását kezdeményezte a Csemadok alapszervezete. A harmincnégy éve önállósodott község gyorsjavítással ugyan próbálta menteni a földbe taposott keresztet, de az amatőr beavatkozással többet ártottak mint javítottak az emlékművön. Egy évvel ezelőtt indult a kereszt javítására gyűjtés, s ez év novemberében már áll az újra felszentelt szent keresztfa. S hogy mindig vannak jószívű adakozók, a pályázat és adakozók mellett a kiadásokhoz hozzájárult Janszó Orsolya párkányi (de nánai gyökerekkel) operaénekes, jótékonysági estet ajánlva. Szép példa az egykor kitelepített ősök leszármazottja is, aki Magyarországról egy szép összeggel járult hozzá ősei falujának szakrális emlékeinek javításához. Itt felújítások folytatódnak a templom védőszentjének és egy másik beltéri kereszt javításaival.
Párkányban Bréda Tivadar hadisírkutató egy elhanyagolt bozótos területen talált rá a romokban fekvő több mint kétszáz éves keresztre, melyet megmentésre már szintén elszállíttatott egy szobrászhoz, hogy összerakja, felújítsa s a párkányi plébániával megegyezve a plébánia elé kerül az egykor hálából állíttatott kereszt. Ennek költségeit is, adományozásból szedik össze. A városban működő három énekkar az egyházi Ad Dominum, a Stilla Pectus, és a Szivárvány énekkar ajánlott fel templomi jótékonysági koncertet a kereszt javítására. Zsúfolásig megtelt a templom ezen az esten.
Egykor még a múlt-, de a XX. század elején is katolikus hívó emberek annyira együtt éltek a természettel, falujukkal, hogy a mezőre, a földekre, út mentén hálából, könyörgési szándékkal stb. saját pénzükből, de jó szakemberekkel keresztet, szakrális szobrokat, emlékjeleket állítottak, ahol mindig megálltak egy fohászra, hálaadásra, s gondozták ezeket a jeleket, emlékműveket, szentek szobrait.
Háborúk és az időjárási viszontagságok kikezdték ezeket, a legtöbbször kőszobrokat. Sajnos a XX. sz. embere, aki már a természetet nem érzi magáénak figyelmen kívül hagyja az egykori értékeket- egy – két személy kivételével.
Ma mintha éreznénk ezek hiányát. S vannak jó emberek, jó szándékú adakozók, vállalkozók. Mert:
„Jónak lenni jó”.
Dániel Erzsébet, dunataj.sk
Fotók : internet
