A Mathias Corvinus Collegium szervezésében, november 28-án a komáromi Selye János Gimnázium aulájában összegyűlt elsősöknek tartott vetítéssel egybekötött élménybeszámolót Varga Csaba, a legtöbb megmászott nyolcezres csúccsal büszkélkedhető, élő magyar hegymászó. Miután a gyakran „gyilkos hegyként” emlegetett, 8126 méter magas Nanga Parbat meghódításáról mesélt, a diákok kérdéseire is szívesen válaszolt.
Andruskó Imre gimnáziumigazgató üdvözölte a veszélyes hobbit űző, középkorú nagyváradi építészt, majd átadta a szót Szabó Barnabásnak, a Mathias Corvinus Collegium középiskolás programja felvidéki régióvezetőjének, aki röviden bemutatta az általa képviselt MCC-t, annak projektjeit, tanulmányi útjait, táborait, nyelvkurzusait…
Kiemelte: azok révén, a közoktatást kiegészítve, ingyenes tudásgyarapítást kínálnak a diákoknak. A figyelmüket felhívta arra, hogy december 15-ig lehet jelentkezni az aktuális képzésekre, amelyekről és a felvételi eljárás lépéseiről az érdeklődőknek szívesen nyújt további információkat a szabo.barnabas@mcc.hu e-mail címén és a 0917/989 814-es telefonszámán.
Majd a ma élő legsikeresebb magyar hegymászónak jutott a fő szerep, aki eddig már összesen hat, 8000 méternél magasabb hegycsúcs tetején állt. Valamennyire kisegítő oxigén használata és serpák segítsége nélkül ért fel, s mindenütt felmutatta, kitűzte a magyar nemzeti és a székely zászlót. 2013 és 2023 között ezeket a nyolcezres csúcsokat sikerült meghódítania: 2013 – Gasherbrum II (8035 m), 2014 – Broad Peak (8051 m), 2017 – Manaszlu (8163 m), 2019 – Gasherbrum I (8068 m), 2021 – Dhaulagiri (8167 m), 2023 – Nanga Parbat (8126 m). Tudvalevő, hogy Csaba 2019-21-ben tagja volt a Kalifa Alpin csapatnak, amely célul tűzte ki a a magaslati hegymászás oly´ módon való népszerűsítését, hogy közben a Himalája eddig meg nem hódított összes magaslatára feljussanak.
A komáromi élménybeszámolója során a Nanga Parbat tavalyi megmászására fókuszált, amely a világ 9. legmagasabb hegye, s mivel ott az 1930-as években sok német és osztrák hegymászó vesztette életét, ezért „gyilkos hegyként” emlegetik. Majd többen a 2013-as évi, ottani terrortámadás áldozataivá váltak. „Akarattal és kellő felkészüléssel azonban bármi elérhető” – vallja az immár magyar-román kettős állampolgár, aki a nagyváradi magyar kisebbség képviselőjeként kezdett el hegyeket mászni. Az első expedícióiba egyedül vágott bele, s a hegymászásokat több évig szinte kizárólag az építész munkájából félretett pénzéből finanszírozta.
Azután szponzori segítséggel folytatta sikersorozatát (egy nyolcezres csúcs meghódítása állítólag 2-3 millió forintba kerül), majd Magyarország kormánya a Bethlen Gábor Alapon keresztül támogatta őt, aki mindig szenvedély és hazaszeretet által vezérelve indul az újabb és újabb csúcstámadásokra. Egyéni sikerei egyúttal az összmagyarság sikerei is, miközben fontosnak tartja megőrizni a magyarságát és tiszteletben tartani, szükség esetén segíteni a más nemzetiségű embertársait is.
Csabától a tavaly nyári csúcshódításáról megtudtuk: ott a legnagyobb kihívást a 4200 méter magasságban levő első alaptábor és a mintegy 4 ezer méterrel magasabban található hegycsúcs közti szintkülönbség jelentette. Mint mondta: azért nem használt oxigénpalackot és nem vette igénybe teherhordók segítségét, hogy ekképp a szervezete teljes mértékben érzékelje a valós magasságot és a terheket, s a kiutazását követő időszakban fokozatosan akklimatizálódott.
Ugyanakkor vállalkozott e nehéz feladatra, a mínusz 30-40 fokos éjszakai zimankótól sem megriadva egy német lány és két lengyel férfi is, de az utóbbiak egyike végkimerültségben életét vesztette. Bármelyikük végezhette volna így, de ez csak később tudatosult bennük, amikor már nem a saját biztonságukra, illetve a sikeres fel- és lejutásukra kellett fókuszálniuk…
Nos, Csabának 2023. július 2-án sikerült felérnie e csúcsra, ahol fotókat és videó-felvételeket készített, kitette a zászlókat, de sok ereje már nem maradt arra, hogy a csodálatos tájban gyönyörködjön. Ahelyett indulnia kellett visszafelé.
„Hát ezt a meredek hegyet a rettenetes hidegben és hatalmas szélben nagyon nehéz volt megmászni. A legnagyobb baj az volt, hogy végig árnyékban másztunk. Ha oda is sütött volna a Nap, jobb lett volna. Útközben tíz kilót lefogytam“ – jelentette ki a filmben. Ugyanis az izgalmas expedícióról készített, 28 perces videófilmjét levetítette a diákoknak. Annak köszönhetően betekintést nyertünk a pakisztáni emberek és a hegymászók különös életébe, valamint a veszélyesen fenséges tájat is szemrevételezhettük. Úgy véli, hogy június, július, akár augusztus a Nanga Parbat megmászásának szezonja, mert a nehézségek ellenére is olyankor legstabilabb az időjárás, legjobbak a körülmények…
A felettébb bátor férfi a diákok kérdéseire is készségesen válaszolt. Egyebek mellett elmondta: mászás közben az oxigénhiány abban nyilvánult meg, hogy egyre fáradtabbnak érezte magát. A 30 kilós csomagját is cipelnie kellett, amiben a gyakran sajátkezűleg kimosandó ruházaton, a bakancson és a műszaki eszközökön kívül az útközben szükséges instant élelem is volt, amit fogyasztás előtt felolvasztott jégből nyert meleg vízzel kevert össze. Az alaptáborokban azonban szakácsok főztek rájuk, így ott ízletesebb koszthoz is jutottak.
Arra a kérdésre, hogy útközben a hegymászók szoktak-e segíteni egymásnak, így felelt: „Életveszélyben, amennyire lehet, segítenek egymásnak a hegymászók, de mindenkinek legfontosabb a saját élete és biztonsága. Ez mindig egyéni hozzáállás kérdése, de olyan helyzet is előfordul, amikor hiába akarunk, mégsem tudunk segíteni egymásnak…“. Egy további kérdés kapcsán hangsúlyozta: a hegymászás nem mindenkinek való, de a hegyekben, jó levegőn való túrázást bárkinek ajánlja azért is, mert annak során ki lehet lépni a saját komfortzónánkból.
Végül azt is elárulta, hogy még nem döntött a következő expedíciója pontos helyszínéről: „A szabadidőmtől, a motiváltságomtól és a rendelkezésemre álló anyagiaktól függően minden évben egy-két expedíción veszek részt, amelyek általában egyenként másfél hónapot vesznek igénybe, a leghosszabb pedig két hónapig tartott. Évközben hegy- és sziklamászással, terepfutással… folyamatosan karban tartom magam, s a tervezett expedícióm előtt még jobban odafigyelek arra, hogy a lehető legjobb formában legyek. Jövő év tavaszán vagy nyarán ismét útnak indulok, de még nem véglegesítettem az úticélomat. Remélem, hogy amit eltervezek, ismét sikerülni fog véghez vinni, ha a cél érdekében mindent megteszek. Nektek is ugyanezt kívánom!”.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
