Aki nem harcol, már vesztett is

Mert pereskedünk. Többek között a Szlovák Köztársaság ellen éltünk panasszal az Emberi Jogok Európai Bíróságán.

Hogyan jutottuk el idáig? Hiszen az Emberi Jogok Európai Bírósága csak akkor fogadja be a panaszt, ha kimerítettük a perelt országban létező összes jogorvoslati lehetőséget.

1947-ben a Gútai Közlegelők Társulatának összes vagyonát ami – 59 házból és 1730,08 ha földből állt – elvette a csehszlovák állam, mert annak tagjai magyar nemzetiségűek voltak. Aztán kioszotta a szövetkezetnek.

1989 után fordult a kocka. Kárpótlási törvényeket fogadtak el. 1992-ben az újonnan megalakult Helyi Úrbéri Társaság kérte vissza a Gútai Közlegelők Társulatának vagyonát a 229/1991 T.t. számú törvény alapján. Ekkor még visszaigényelhető volt az egész vagyon. Ezt a beadványt elutasították azzal, hogy az Helyi Úrbéri Társaság nem jogosult személy. A hatályos kárpótlási törvény alapján a vagyont jogi személyeknek vissza nem adták. A gútaiak kitartása elismerésre méltó, mert 2004-ben már 175 természetes személy kérte vissza a földeket az 503/2003 T.t. sz. törvény alapján – e szerint a kárpótlási törvény szerint már csak a földek voltak visszaigényelhetők – amit szintén elutasítottak. Ők sem voltak jogosult személyek, mert a a telekkönyvi kivonat szerint a földek a Gútai Közlegelők Társulata, és nem a magánszemélyek a nevén voltak vezetve. Jogi személy földjei nem adhatók vissza. Meg a hivatal szerint „nem stimmelt a dátum” sem, mert a törvény az 1948. 2. 25 és 1990. 1. 1. között elvett földekre vonatkozott. Jogi személy vagyonát egyik kárpótlási törvény szerint sem adták vissza, és jogosult személy sem lehetett jogi személy.

A gond az, hogy amire a hivatal döntött, többen meghaltak a jogosult személyek közül, de ezzel a az eljáró szerv nem foglalkozott. A másik gond az, hogy a bíróság sem. A Legfelső Bíróság megállapította, hogy az eljárásban nem voltak a törvénymódosításnak megfelelően képviselve a résztvevők, ezért visszaadta az ügyet a kerületi bíróságnak. Ezt követően levélhullás volt a kerületi bíróságon. A határozatot nem tudták kikézbesíteni, sorra mentek vissza a levelek, ugyanis a résztvevők közül időközben 33-an elhunytak. Ekkor már 2013-at írtunk. Ebben a szakaszában vettem át az ügyet.

Tudtam, hogy ez egy vesztes ügy, a földeket vissza nem adják. A kárpótlási törvény nem vonatkozott jogi személyek vagyonának visszaadására. A Gútai Közlegelők Társulata pedig jogi személy volt.

Azt is tudtam, hogy a hivatal is, meg a bíróság is hibázott, amikor elhunyt személyek jogairól és kötelességeiről döntött. A Legfelső Bíróság szerint nem volt a törvénnyel összhangban a résztvevők jogi képviselete sem. Ezen az úton indultam el, és meghatalmazást küldtem az összes résztvevőnek, akinek az adatait a bírósági irat tartalmazta. Közülük 52-en küldték vissza az aláírt meghatalmazást az ügyben való jogi képviseletre és az alkotmánybírósági panasz benyújtására. A Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága 2015-ben elutasította a panaszunkat. Ezután fordultunk az az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amely 2019-ben jóvátételt hagyott jóvá az 52 panaszos mindegyikének.

Újabb panaszok benyújtása következett. Az alkotmánybíróság is elismerte a jogsértést, és megítélt 300 eurós jóvátételt minden panaszosnak. Mivel a panaszosok ezt kevésnek találták, újra az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk, amely ítéletében 7500 eurós jóvátételt hagyott jóvá az eredetileg jogosult személy leszármazottainak úgy, hogy az összeg osztódott az örökösei között. Igy történt meg, hogy a panaszosok különböző összegű jóvátételben részesültek.

Időközben azonban Szlovákiában elfogadásra került egy törvénymódosítás, miszerint perelni lehet a hivatalt, ha a döntéssel késik. Tehát mielőtt panasszal fordulnánk az alkotmánybírósághoz, be kell perelni az ügyben eljáró hivatalt, hogy mielőbb adja ki az elutasító döntést. Amennyiben ez nem történik meg, az alkotmánybíróság elutasítja a panaszt.

Az utóbbi időben erre való hivatkozással zsinórban utasítja vissza panaszainkat az alkotmánybíróság. Nem veszi figyelembe még azt sem, ha a panaszos csak 2023-ban a hivatal döntéséből tudta meg, hogy jogosult személy, a nagymamája – aki eredetileg visszakérte a földeket – pedig 17 évvel ezelőtt halt meg.

Jelenleg 3 panaszunk van az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ott a panaszok átfutási ideje 3-4 év. Gyorsabb lenne, ha sikerülne egyezséget kötnünk a szlovák állammal, a bíróság szorgalmazta is, de Szlovákia eddig minden esetben visszautasította azt, így bírósági ítéletre várunk. Várunk, közben meghalhatnak a panaszosok, és az infláció miatt a pénz is elértéktelenedhet. Az idő nem nekünk dolgozik.

De a hivatalnak sem. 2019-ben a Kerületi Bíróság megszüntette a hivatal döntését a földek vissza nem adásáról, mert abban elhunyt személyek jogairól és kötelességeiről döntöttek. A hivatal feladatul kapta, hogy állapítsa meg a résztvevők személyét és döntsön. Eredetileg engem – mint jogi képviselőt – szólított fel a bíróság a jogutódok személyi adatainak közlésére, de időközben felülvizsgálhatta az álláspontját. Annál is inkább, mert a megbízó halálával megszűnik a meghatalmazása is. Az örökösöknek pedig az esetek többségében a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy a halálesetről tájékoztassanak és elküldjék a szükséges dokumentumokat. Hálás vagyok Gúta Város volt és jelenlegi polgármesterének, akik támogatták igyekezetemet, és a hivatal dolgozóinak, akik kérésemre pontosították az adatokat.

A Komáromi Járási Hivatal Erdészeti és Földügyi Szakosztálya 2022-ben és 2023-ban állapította meg a jogosult személyek kilétét. Nem volt egyszerű dolga, mert az állami lakosság nyilvántartás hagy némi kívánnivalót maga után. Gyors egymásutánban megszülettek a döntések arról, hogy sem a földet nem adják vissza, sem anyagi kárpótlást nem nyújtanak. A résztvevők nevében mindegyiket megfellebbeztem. Az történt ugyanis, hogy 2004-től 2023-ig a hivatalok is, és a bíróságok is a jogosult személyekre szétválaszthatatlan eljárási közösségként tekintettek, és az összes érintett személy jogairól és kötelességeiről ugyanabban az egy döntésben, ítéletben határoztak. A Nyitrai Kerületi Bíróság jogerős ítélete szerint ez az eljárási közösség szétválaszthatatlan. 2023 májusától azonban a Komáromi Járási Hivatal Erdészeti és Földügyi Szakosztálya 10 döntést adott ki, arra való hivatkozással, hogy így kisebb az esetleges hiba elkövetésének kockázata. Tetszőleges csoportokra osztotta a résztvevőket akiknek a száma az elmúlt közel húsz év során megközelítőleg megduplázódott. Ennek ellenére megtörtént, hogy a nyilvántartás pontatlansága miatt elhunyt résztvevő jogairól ill. kötelességeiről döntött, vagy az örökösök körét helytelenül állapította meg. Az is előfordult, hogy résztvevői jogokat adott olyan személyeknek, akiket ez nem illetett meg.

A Nyitrai Járási Hivatal Jogorvoslati Osztálya mit fellebbviteli szerv az első 5 döntést kijavította és jóváhagyta, a következő 5 döntés esetében megszakította a fellebbviteli eljárást, amíg a Közigazgatási Bíróság nem dönt a résztvevők képviseletében általam benyújtott beadványokról. Indítványoztam ugyanis, hogy vizsgálja felül a járási hivatal által elfogadott döntések jogszerűségét, mert azok nincsenek összhangban a Nyitrai Kerületi Bíróság ítéletével és a SZK Alkotmánybíróságának megállapításával.

Jelenleg 4 felülvizsgálati per van folyamatban a Közigazgatási Bíróságon, 3 döntéssel kapcsolatban dolgozom a beadványon, és 3 döntés még nem jogerős, mert nem tudták kikézbesíteni. Az alkotmánybíróság hű maradt önmagához, elutasította legutóbbi a panaszunkat is. Rövidesen panasszal fordulunk az Emberi Jogok Európai Bíróságához.

Amíg az ügy tart, addig lehet panasszal élni az alkotmánybíróságon és az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ezért akarták a szlovák hivatalok mielőbb lezárni az ügyet még azon az áron is, hogy csoportokra osztották a résztvevőket. Szétszedték a szétválaszthatatlan eljárási közösséget. Attól tartanak, hogy az új résztvevők élnek a lehetőséggel, és sérelmezik az igazságos eljáráshoz való joguk megsértését a magyarok kollektív bűnössége alapján elvett földek visszaadásáról szóló kárpótlási eljárásban. Bevallom, magam is meglepődtem azon, hogy nem így történt. Sokan közülük nem küldték vissza a meghatalmazásokat. Az idő pedig szalad, és megtörténhet, hogy a hivatalok tartalmilag és formailag helyes döntést adnak ki, vagy ne adj Isten, rábólint a bíróság az eddigiekre és jogerőre emelkednek. Akkor pedig már nem lehet tenni semmit.

Elhiszem, hogy gond, fáradtság és költség visszaküldeni a meghatalmazásokat, de nekem is gond, fáradság és költség azok megírása és elküldése. Ha nem látnék esélyt arra, hogy ha máshol nem, de az Emberi Jogok Európai Bíróságán még sikeresek lehetünk, nem dolgoznék az üggyel annyit. Volt olyan kedves résztvevő, aki kioktatott, hogy én az ő pénzén nem fogok flangálni Strasbourgban. Tette ezt akkor, amikor hátgerinc műtéteim után francia mankó segítségével tudtam csak járni. A megbízóimat sikerdíjért képviselem, ami – mint a fentiek mutatják – országon belül hiú álom csupán. Ahhoz, azonban, hogy eljusson ez az ügy az Emberi Jogok Európai Bíróságára, ki kell meríteni az országon belül létező összes jogorvoslati lehetőséget.

A sors úgy hozta, hogy vélhetően ez lesz az utolsó munkám. Szeretném azzal a tudattal befejezni, hogy mindent megtettem azért, hogy az érintettek jóvátételhez jussanak. Az más lapra tartozik, hogy csak azon lehet segíteni, aki hagyja.

Ezt az ügyet becsületből vállaltam, mert vesztes ügyet nem szívesen vesz át egy ügyvéd sem. Közösségemért – a benesi dekrétumok, és a szellemükben elfogadott törvények alapján kollektív bűnös felvidéki magyarságért – annyit tehetek, hogy tisztességgel végig is viszem.

Köszönöm a bizalmat és a segítséget.