A 150 fős alapiskolában Ölveczky Árpád igazgató több mint öt éven áll az iskola élén. Mint egykori néptáncos, és oktató, természetes volt, hogy iskolájában ő is megismertesse, megszerettesse a népi kultúra értékeit.
Mint beszélgetésünk alkalmával elmondta, adott volt a történelmi emeletes iskolaépület, tetejére visszakerült a magyar királyi szent korona másolata, s több kihasználatlan terem a pincesorban, de az emeleten is. Az első átalakítások között a tükrös táncterem létrehozása valósult meg, melyet maximálisan kihasználnak az azóta létrehozott két néptáncsoport próbáira, és egyéb programokra is. Vagyis néptánccal kezdték. A PILINKE, és a FARICKA (mindkettő dűlőnév a muzslai határban), néptánccsoport állandó szereplője a község igen gyakori kulturális életének.
Öt évvel ezelőtt indították el az I. Hagyományőrző Napot. Ekkor ismerkedtek népi mesterségekkel, életmódi szokásokkkal. Nem volt ez teljesen idegen sem pedagógusnak,sem gyerekeknek, hisz valamennyien falun éltek, faluról jöttek. Alkotni, valamit régi szokás szerint létrehozni, a mai gyereknek viszont már nem tartozott a mindennapi életükhöz.
Minden év őszén megrendezik a hagyományőrző napot.
Ez évi az iskola zászlóavatásával kezdődött. Egy csodaszép fehér, kézzel hímzett piros-fehér zöld népi motívummal készült zászló került a hivatalos magyar zászló mellé. A tükörteremben került sor az ünnepélyes felavatásra, melyen az iskola vezetése, a polgármester, a helyi plébános és a diákok vettek részt, akik kultúrműsorral tették ünnepélyesebbé az avatást. A zászlószalagot a polgármester Farkas Iván kötötte fel, Borka Iván plébános pedig imával és áldással szentelte meg a hivatalosan is használatba kerülő iskolazászlót. Ezen a napon már reggeltől az osztályok kézműves műhelyekké alakultak át. Reggel beindultak a foglalkozások: a bőrözés, (helyi vezetővel), Tinnyéről (MO) a tűzzománc ékszerek készítését ismerhették meg a gyerekek, a helyi JELEN-LÉT polgári társulás csapata, – mely öt éve alakult – az agyagozás rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. Másodikos apróságok eredeti, tintába mártogatott lúdtoll írással ismerkedtek. A legkisebbek a meseszobában hallgatták, követték a helyi könyvtáros mesejátékát. A kosárfonás is ügyeskezű lányokat, fiúkat kötött le. A Kisgombos Játszóház kézművesei, kreatív foglalkozással gyermek játékokat, dekorációkat készítettek a kisebbekkel. A muzslai nyugdíjas asszonyok a horgolás, kötés, hímzés varázsát mutatták meg, főleg a kamaszodó lányoknak. A gyöngyékszer, a nemezelés, is kedves foglalkozás volt minden korosztálynak. Szorgos asszonyoktól a lányok a kézi dagasztást is megismerték, kipróbálták, s persze ott sült meg a finom kakaós fonottkalács is, amit mindenki megkóstolhatott. A régi életmódból nem hiányzott a régi téli esték foglalkozása sem: a kézi kukorica morzsolás. Megismerhették a bútorfestés gyönyörű népi motívumait is.
S a meseteremben (amely állandó jelleggel a két néptánccsoport próbaterme) az alsó -, és felső tagozatos diákok váltakozva hallgathatták, élvezték Agócs Gergely érdemes művész, népzene -kutató, mesemondó, ízes nyelvezetű Heves-megyei népmeséit.
Mind a vendégek, mind az alkotók betérhettek egy frissítőre, hagymás zsíros kenyér szeletre a faloda terembe, mely kedves, régi és magyar kifejezéssel, az általunk már megszokott „büfé” szót jelenti.
A korszerűen felújított, berendezett régi épület falai között délután egy óráig a vidám hangulattól zsongott az iskola minden terme. Pedagógusok, és diákok elégedettsége sugárzott az arcokon. A napot az Ifjú Szívek Táncszínház Kakukktojás II. c. műsorának megtekintésével zárták a kultúrházban, ahol ott volt az iskola csaknem 150 diákja. Szűnni nem akaró tapssal jutalmazták a táncszínház előadását.
Mind az igazgató Ölveczky Árpád,mind a polgármester örömteli elégedettséggel zárták a napot, s a diákok pedig a záróprogramon nyilvánították örömüket, tetszésüket a napi programjuk iránt, s valamennyien egy saját készítésű emléktárggyal és felejthetetlen élménnyel tértek haza.
A rendezvény támogatói a KULT MINOR, a BGA Zrt, s természetesen a helyi önkormányzat, és további helyi támogatók, segítők.
Dániel Erzsébet, dunataj.sk
