HAZA HÍR-MIX Mementóként szolgáló kiállítás nyílt a komáromi Menházban

Mementóként szolgáló kiállítás nyílt a komáromi Menházban

533
hirdetés

A II. világháború alatt közel kétezer komáromi zsidó vesztette életét, ami a helyi közösség mintegy 90 százalékát jelentette. Közülük a holokausztot mindössze 248-an élték túl, s annak 80. évfordulója alkalmából, június 13-án Töredékek – komáromi sorsok és történetek a vészkorszak idejéből címmel autentikus helyszínen, a Menházban nyílt meg a Duna Menti Múzeum, a Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltára és a Komáromi Zsidó Hitközség közös kamarakiállítása. Annak fő célja az, hogy a látogatókkal konkrét élettörténeteken át ismerhesse meg a gyalázatos népirtás történéseit, melyekhez hasonlóknak sosem szabadna megismétlődniük… 

hirdetés

A kétnyelvű megnyitó résztvevőit Pasternák Antal, a Komáromi Zsidó Hitközség elnöke, Lukáš Paluga, a Komáromi Fióklevéltár vezetője és Paterka Pál, a DMM igazgatója köszöntötte. Tudvalevő, hogy a komáromi zsidóság 1791-ben alapította meg helyi hitközségét, amely tagjainak száma 1845-ben meghaladta a 700-at, az I. világháborút követően Csehszlovákiához került városrészben pedig már több mint kétezren voltak. Közülük több mint kétszázan kereskedőként, mintegy százan iparosként, többen pedig szellemi, művészi pályákon bizonyultak sikeresnek. 1896-ban épült fel a szegény zsidókat segítő Menházuk, amelynek az éppen felújítás előtt álló, kis ortodox zsinagóga is részét képezi. A jubileumi rendezvény után ez utóbbiban is lehetett nézelődni.

Ismeretes, hogy 1938. november 2-án a bal parti Komárom újra Magyarország részévé vált, s a városban 1938 őszétől olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyek a zsidóságot fokozatosan kiszorították a gazdasági életből. Az igazi pokol 1944 áprilisában, Magyarország német megszállása idején vette kezdetét. A zsidóság teljes kiirtásának koordinálására Komáromban is megjelent az ún. Judenkommando. A helyi zsidóságot megfosztották jogaitól és vagyonától. Június 1-re kialakították a komáromi gettót, ahonnan az összegyűjtött zsidókat a Monostori erődbe, onnan pedig az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba szállították.

A II. világháború után fokozatosan visszatértek Komáromba a koncentrációs táborok túlélői, majd 1945 második felében újraindították a helyi zsidóság közösségi életét. Hivatala a Menház épületében kezdett el működni, ahol 1954-ben kultúrhelyiséget is kialakítottak. Az Izraelbe és Nyugatra való kivándorlás következtében a hitközség hanyatlásnak indult, ami egészen a múlt század 80-as éveinek végéig tartott. A ´89-es rendszerváltást követően azonban a város zsidóságának kulturális élete fokozatosan felélénkült. Vallási ünnepeiket, kulturális rendezvényeiket gyakran neves bel- és külföldi előadók fellépései színesítik. Közösségi alkalmaik felekezeti szempontból nyitottak.

„A DMM gyűjteményéből származó műtárgyak és a komáromi levéltárban letétbe helyezett levéltári dokumentumok értékes információkat nyújtanak a történelem hányatott korszakainak tanulmányozásához, melyek közé a komáromi zsidóság deportálásának 80. évfordulója is tartozik. Azok segítségével a látogatók betekintést nyerhetnek a büntetőpolitika kiterjedt intézkedéseibe és azok tragikus következményeibe, melyeket a komáromi és környékbeli zsidósággal szemben alkalmaztak. A történelem bemutatott értékei így egyfajta mementóként szolgálnak a jövő generációi számára azért, hogy egy ehhez hasonló eseményre már soha ne kerüljön sor. Ebből az okból is kifolyólag kívánunk a kiállításhoz sok, e témára fogékony látogatót!” – mondta el köszöntőjében Paterka Pál múzeumigazgató.

A tárlatanyagot magyar nyelven annak kurátora, Szabó Csekei Tímea, a múzeum művészettörténésze, szlovák nyelven pedig Katarína Répásová levéltáros, társkurátor mutatta be. Ahogy elhangzott, Tímea a levéltár idei nyílt napján figyelt fel a komáromi zsidóságról szóló dokumentumokra, melyek hatására megfogalmazódott benne e kamarakiállítás ötlete. Úgy gondolta, hogy azokat a Komáromhoz kötődő, zsidó származású művészek alkotásaival együtt kéne bemutatni az autentikus helyszínként kínálkozó Menház két kisebb termében.

„Nagyon örültem, hogy az érintett intézmények és a hitközség vezetői is egyöntetűen támogatták az emlékkiállítás megvalósulását…A megnyitó időpontja sem véletlen, hiszen 80 évvel ezelőtt, június 12-én és 15-én deportálták a komáromi zsidóságot a Monostori erődből Auschwitzba” – fejtette ki.

Azt is elmondta: az elsők között hurcolták el lakhelyéről dr. Waldmann Ernő és Lefkovics Józsua rabbit, továbbá Fried Jenő nagykereskedőt – a Jókai Egyesület alelnökét, valamint Kincs Izidor porcelánkereskedőt és Rohonyi Oszkár fogorvost, a JESZO és e hitközség további vezetőségi tagjait. Akkor veszítette el feleségét Harmos Károly képzőművész, szüleit és testvéreit az ugyancsak tehetséges Rauscher György (egy testvére élte túl a holokausztot), minden családtagját az 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált Reichentál Ferenc és a francia állampolgárként elhunyt Szóbel Géza. Az alkotásaik mellett egy Kincs Mór – porcelánt is kiállítottak. A műtárgyak nagy része a DMM gyűjteményéből származik, melyeket a dél-komáromi Komáromi Klapka György Múzeumból és magángyűjteményekből kölcsönzött művek, valamint fényképek és dokumentumok egészítenek ki.

A megnyitó kultúrműsorában Szebellai Dániel, a Komáromi Jókai Színház színművésze Radnóti Miklós Töredékét tolmácsolta: „Oly korban éltem én e földön,/ mikor az ember úgy elaljasult,/ hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…”. A Komáromi Művészeti Alapiskola két tanára: Pálinkás Zsuzsanna és Pasternák Ferdinánd pedig a Schindler listája című életrajzi filmdráma egyik betétdalával teremtette meg az eseményhez méltó hangulatot. A termet zsúfolásig megtöltő résztvevők között több helyi kulturális és oktatási intézmény, valamint egyesület vezetői is jelen voltak. E kamarakiállítás október 25-ig tekinthető meg, amihez előzetes egyeztetésre van szükség a kile@menhaz.sk e-mail címen vagy a 035/7731-224-es telefonszámon.

Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk

hirdetés