Karva az egykori Esztergom vármegyei „kastély-falu”, majd a párkányi járáshoz tartozó település nemcsak földrajzilag, de gazdag történelmi múltja, s ma a turizmus egyik kedvelt települése a komáromi járásnak.
A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1232-ben épült késő román stílusban.
A templomot eredetileg Szent Lőrinc tiszteletére szentelték fel, és csak a barokk felújítás után ajánlották mai védőszentjének. A templomnak tornya is volt, amelyet az 1712-es javításkor eltávolítottak.
A templom régi fa haranglába a 18. században épült, majd 1926-ban újat építettek helyette. Az utolsó újítás 1992-ben történt, amikor a Lourdes-i barlangot helyezték el Szűz Mária szobrával. A templom nagy méretű felújítása még várat magára.
A katolikus egyház „sajátságos” helyzete miatt, itt is, mint egyre több helyen magyar paphiányt szenved a hívők gyülekezete Felvidék szerte.
Jelenleg külföldről érkezett missziós papok is szolgálnak térségünkben, közülük a Karván is szolgáló atyát kérdeztem az egyházi ünnepekről, s a legutóbbi faluban történt Krisztus menybemenetele alkalmából szervezett körmenetről.
Názáreti Atya a következőket mondta el:
Én akartam ezt a körmenetet, és ezt javasoltam a híveknek. A hívek segítettek megszervezni a részleteket: az útvonalat, a napot, az időpontot, a meghívókat, a video-felvételeket. Mindannyiuknak köszönetet mondok, mert nélkülük nem sikerült volna ilyen jól a körmenet. Két másik pap is részt vett a körmenetben.
A hagyományos liturgikus normák szerint a körmenet végén misének kellett volna lennie, de miután két órán át tartott a körmenet, amelyet legalább 50-60 éve nem végeztek- a mise elmaradt. Remélem, hogy a jövőben a szentmisét is integrálni tudom, ahogyan azt a plébániám másik két falujában is.
A kétórás körmenet alatt a magyar szentek litániáit énekeltük, majd a lorettóit, végül a ferences litániákat. Valamennyi szent litániáján belül külön könyörgések voltak, hogy segítséget, kegyelmet és oltalmat kérjenek Istentől, és elhárítsák tőlünk a büntetéseket és csapásokat (pestis, árvíz stb.).
Ez a rítus az ötödik század végétől Viennéből (Franciaországból) származik, és a kilencedik században az egész Egyházban bevezették. Még Szent Erzsébet Magyarország királynéja is mindig részt vett a keresztjáró – napokon. Ezt a szertartást hagyományosan Jézus mennybevételét megelőző három napon tartották meg, egészen 1970-ig minden évben.
Ez a rítus arra szolgál, hogy égi áldást kérjünk a földekre, gyümölcsfákra, kertekre, stb. és Isten bocsánatát és megóvását kérjük a természeti csapásoktól és egyéb büntetésekkel szemben. Végül a bűnösök megtérését is szolgálja.
Ezeken az általános szándékokon túl azért akartam újra bevezetni ezt a körmenetet, hogy felhívjam a figyelmet azokra a hívőre, akik már nem teljesítik megkereszteltként vállalt kötelességeiket, azaz már nem járnak vasárnapi misére, és gyakorlatilag ateistaként élnek, akiket nem érdekel Isten és az örök üdvösségük. Ezért is jártuk körbe Karvát. Azt akartam utánozni, amit Józsué és a héber nép tett Jerikóval (vö. Józs 6,1-20): ezzel a körmenettel, énekeinkkel és könyörgéseinkkel nem Karva falait, hanem sok keresztény hitetlenségének falait akartam ledönteni.
Végezetül tanúságot akartam tenni arról, hogy a hit nem csupán magánügy, vagy legfeljebb olyasmi, amit vasárnaponként a templomban gyakorolunk, hanem van egy nyilvános aspektusa is: nyilvánosan kell élnünk a hitünket, nem szabad szégyelnünk, hogy nyilvánosan imádkozzunk vagy más, a hitünknek megfelelő gesztusokat tegyünk. Az Egyház ellenségei a hitünket valami rejtett és magánjellegű dologra akarják korlátozni, de nem szabad engednünk ennek a nyomásnak. Különösen ma, amikor az elnyugatiasodott társadalmakban elszabadult a botrányos megengedő magatartás, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy nyilvánosan és büntetlenül gyalázatos, súlyosan erkölcstelen és botrányos cselekedeteket hajtsanak végre, amelyek megrontják a társadalom többi tagjának elméjét és szívét, miért kellene nekünk, keresztényeknek kerülnünk a nyilvános imádkozást és a jó példamutatást? Valóban, emiatt a mi nyilvános tanúságtételünkre ma különösen nagy szükség van. Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy van egy sokkal jobb élet, mint a világ által kínált romlott és megrontó élet.
Mióta van Szlovákiában, hol teljesít szolgálatot, milyen nehézséget okozott a magyar nyelv tanulása. Nehéz volt-e megszokni a teljes más mentalitású népet, hívő embereket?
Názáreti atya vagyok, olasz nemzetiségű. 2019 februárjában érkeztem Szlovákiába. Tavaly július óta vagyok adminisztrátor a dunamocsi plébánián. A magyar nyelv tanulása kezdetben nagyon nehéz volt, majd elkezdődött a Covid-korszak, így több mint egy évig nem gyakorolhattuk a magyar beszédet. Közben újra felvettem a megszakított teológiai tanulmányokat, így ezek is akadályoztak a magyar nyelvtanulásban. Miután befejeztem a tanulmányaimat, egyházközségi adminisztrátor lettem, így a kötelezettségeim megnövekedtek, és nem sok időm maradt arra, hogy ezt a nehéz nyelvet elmélyülten tanuljam. Úgy tanulok, hogy magyarul írom a prédikációkat és beszélek a hívekkel, de még mindig sokat kell fejlődnöm.
Nem volt nehéz beilleszkedni és megszokni ezt az új mentalitást. Az egyetlen kezdeti nehézséget a nyelv jelentette, az, hogy nem tudtam szóban kommunikálni a helyiekkel.
A Szűz Mária Lovagja újságot Ön is szerkeszti. Ha röviden bemutatná a lapot.
Igen, én is írok a Szűz Mária Lovagja újságnak. Nem én szerkesztem az újságot, de felajánlom a segítségemet azzal, hogy havonta legalább egy cikket írok. Szent Maximilian Mária Kolbe példáját követve 2021-ben akartunk létrehozni egy havonta megjelenő katolikus máriás magazint. A folyóirat célja nem gazdasági (valójában ingyenes, mi adományozzuk), hanem lelki, természetfeletti: katolikus és máriás apostolkodásról szól. Szent Maximilián az újságon keresztül minden otthonba, családba és szívbe be akarta vinni az Immakulatát.(szeplőtelen Szűz Mária). Mi is ugyanezt akarjuk tenni, hogy a Szűzanya megadja az üdvösséget ezeknek az embereknek. Ezen kívül tanításokat akarunk nyújtani a katolikus tanításról, vagyis a hitünkről, mert ahhoz, hogy keresztény, szent módon éljünk, ismernünk kell a hitünket és a katolikus erkölcsöt”.
A körmenet – mint megtudtam Maricsek Ilona templom gondnoktól, azért is volt sikeres, mert bevonták az iskolák (középiskolát is), óvoda pedagógusait, diákokat szülőket, mely a helyi összefogás szép példája volt.
Köszönöm a beszélgetést !
Dániel Erzsébet, dunataj.sk
