Gúta ma is élő néphagyományához és kultúrájához szorosan kapcsolódik a pünkösdi sortáncjárás és vámkerékállítás, a már 19. századtól járt sortáncot a Csemadok helyi szervezete tartja fent. A sortáncra való felkészülés január 22-én, a Magyar Kultúra Napján megkezdődött, a Corvin Mátyás Alapiskola tornatermében, ahova hétfőnként fél 5-tőlvárja az érdeklődőket: Gyurgyík Anna és Markovics Dávid.
Pünkösdhöz rengeteg néphagyomány kapcsolódik, ezek a tavaszról, az újjáéledésről, a párválasztásról szólnak. A sortáncjárásnak évszázados hagyománya van Gútán, hiszen a Csallóközi Hírlap 1927. június 12-én megjelent lapszámában is találtunk róla egy beszámolót, Sortáncjárás Gútán címmel, amely szerint: „Gúta község régi szokása Pünkösdkor a vámkerék állítás.
Úgy ez évben is a gútai ifjúság több helyen állított fel vámkereket. (…) Pünkösd hétfőn s délutáni órákban a fiatalság a megállapított órarendben elkezdi a táncot több ezer nézőközönség jelenlétében. Azután elindul a táncossereg a nézőkkel együtt folytonos keringő sortáncot járva a plébániára és más érdemesebb helyre. Ott már a nézőközönség több ezer. Ellepik az udvart, utcát. A legények bírája a háziurat felköszönti. Ezután a tánc elkezdődik s több darabot táncolnak. A táncmester felkéri/táncmesterek felkérik a háziurat és űrnőjét a táncra, mit ők többnyire elfogadnak. Tánc után a táncmesterek a megtisztelttől jutalomba részesülnek. (…)”
A néphagyományt a II. világháború és a hontalanság évei alatt nem tudták megtartani, de a Csemadok 1950-es fennállása óta élteti ezt a hagyományt, az elmúlt években a Kikelet néptáncegyüttes tagjaival és a Bellő zenekarral táncolták körbe a várost, pünkösd vasárnap. A helyi Csemadok és annak elnöke Langschadl Dávid javaslatára a gútai sortáncjárás és vámkerék állítás felkerült a Felvidéki magyar értéktár listájára is. A listára kerülés értékelése szerint: „Gúta a XIX. és a XX. század fordulóján területe alapján városi rangra lett volna érdemes, de ipar nélkül nem volt elég ereje a polgári fejlődéshez. A se nem város, se nem falu jelleg miatt a település népszokásokban szegénynek mondható. Egyedüli jelentős hagyománya a pünkösdi sortáncjárás, mely a vámkerék állítással szerves egységben valósult meg.
A vámkerék állítás Csallóköz más területein is ismeretes volt, de Gútán maradt fenn a legtovább. Gútai szempontból a hagyomány egyediségét a sortáncjárás jelentette. A sortáncjárás a XIX. század második felére vezethető vissza. A századfordulón még négy-öt helyen is állítottak vámkereket, a két világháború között már csak a község Alvég és Puruk részein. A háborút követő szégyenteljes jogfosztottság idején a hagyomány kiveszett, de a Csemadok helyi szervezetének köszönhetően az utóbbi évtizedekben hagyományőrzésként (folklorizmusként) újra lett élesztve. A rendszerváltást követően a hagyomány visszakapta az őt megillető egyházi jellegét is. A kétezres évek elején a sortáncjárás keltette életre a Kikelet Tánccsoportot, mely a Csallóköz mellett más tájegységek néptáncát is ápolja.
A pünkösdi sortáncjárás tehát azon túl, hogy a község egyik legfontosabb társadalmi eseménye, a feltámadásba vetett hit ünnepe és a magyar identitás megőrzésének fontos eszköze.”
Vadkerti Neszméri Csilla
