Aki olvasta, látta Csehov Három nővérét, vagy annak legendássá lett paródiáját, bizonyára fülébe cseng a címben szereplő, ott többször ismételt mondat, mely nagyon sok ember számára sajnos nem elhatározás, hanem lehetőség kérdése. Jobban mondva a lehetőség hiányáé…
Az új foglalkoztatottsági törvény életbe léptetése után a szociális, munka- és családügyi minisztérium a szociális rendszert is át kívánja alakítani. A kiszivárgott információk szerint az egyik változás feltehetően az lesz, hogy a munkanélküli segélyt csak annak fogják folyósítani, aki azt közhasznú munkával ledolgozza. A véleményezésre bocsátott anyag szerint továbbá januártól az anyagi szükséghelyzetben levőknek járó 60,50 euró alapsegélyt az állam csak azoknak a felnőtt személyeknek fogja kifizetni, akik havonta legalább 32 órát ledolgoznak önkéntes, illetve közhasznú munka keretében. Az indoklás szerint így akarják az embereket munkára ösztönözni, ami azért is felháborító, mert bár akadnak szép számmal olyanok, akik visszaélnek a segélyezéssel, viszont az emberek döntő többsége igenis szeretne dolgozni, csak éppen sajnos esélye sincs munkát találni. Így aztán joggal adódik a kérdés, vajon lesz mindenütt elegendő munka a segélyezetteknek, képesek lesznek a községek munkát adni a rászorulóknak, a másik oldalon pedig, hogyan fogják elérni a visszaélések elkerülését, amire eddig is volt példa olyan többségben romák lakta településeken, ahol szinte az egész falu „közmunkát” végez jelentős állami pénzen, viszont dolgozni senkit sem lehet látni és mindenütt hegyekben áll a szemét…
Visszatérve a támogatási rendszerre, jelenleg egy négytagú család különböző szociális támogatásokból havi 156 euróra számíthat. Ha januártól egyik szülő sem fogja ledolgozni a juttatást, nem kapják meg az aktivációs hozzájárulást, sem az anyagi szükséghelyzetben levőknek járó szociális segélyt, mindössze a lakhatási és a gyerekek után járó támogatás maradna, azaz mindössze 36 euró. A gyermekenként 17,20 eurós támogatás januártól csak akkor jár majd, ha a kiskorú rendesen jár iskolába, azaz nem hiányzik igazolatlanul havi 15 óránál többet, illetve nem szegi meg az iskola házirendjét. A tárca javaslata szerint ugyancsak megváltozik az egy háztartásban élő, közös elbírálás alá eső személyek köre, mégpedig olyan módon, hogy a háztartás tagjának számít a 25 évesnél idősebb gyermek is, aki a szüleivel él és nappali tagozaton tanul. Viszont nem számít majd a háztartás tagjának a doktoranduszi képzésben részesülő diák, aki nappali tagozaton tanul és jogosult szociális ösztöndíjra. Ami az anyagi szükséghelyzet fogalmának meghatározását illeti, a tervezet értelmében az a család, illetve háztartás számít anyagi szükséghelyzetben lévőnek, ahol a tagok bevétele nem éri el az aktuális létminimum összegét. Nem számít viszont anyagi szükséghelyzetben lévőnek az a személy, akinek a jövedelme ugyan kevesebb a létminimumnál, viszont rendelkezik olyan vagyonnal, amit értékesíteni tud, vagy jogosult valamilyen támogatásra, amelyből meg tud élni. Hogy mindebből végül mit hagynak jóvá, még kérdéses, mindenesetre az lenne az ideális, ha a szociális juttatások megnyirbálása és módosítgatása helyett munkahelyeket és emberhez méltó életet biztosítanának végre. Hogy ez egyesek véleménye szerint utópiának, netán populizmusnak minősül, az bizony szomorú.
DUNATÁJ HETILAP
