HAZA VÁLASZTÁSOK „Önmagunkon csak a Szövetségre leadott voksokkal segíthetünk…”

„Önmagunkon csak a Szövetségre leadott voksokkal segíthetünk…”

1041
hirdetés

Szeptember 30-án közösen döntünk arról, hogy a legfelső törvényhozásba bejut-e az egyetlen esélyes hazai magyar pártnak tartott Szövetség vagy sem. A sorsdöntő parlamenti választás kapcsán indított sorozatunkban ez alkalommal a Selye János Gimnázium igazgatója, Andruskó Imre, jelenlegi Nyitra megyei és komáromi városi, illetve volt parlamenti képviselő nyilatkozott portálunknak.

hirdetés

Ön korábban a Magyar Közösség Pártjában, azután a Most-Híd vegyespártban, majd a Szövetség párt Híd-platformjában tevékenykedett. Amikor májusban e platform több tagja kilépett a Szövetségből, ön nem távozott velük. Miért nem?

Fél évvel ezelőtt a megyei választásokon közösen indultunk, s az akkori kampány során azt tapasztaltam: az embereknek tetszik, hogy megpróbálunk együtt, értelmes célokért dolgozni. Függetlenül attól, hogy ki melyik pártból érkezett, melyik platform tagja. A kampánybeli szlogenünk is az volt, hogy „egységben az erő“. Emiatt elfogadhatatlannak tartottam, hogy pár hónappal később valaki szét akarta verni a Szövetséget. Gyümölcsözőnek bizonyult az egységünk: újabban 12-ről 18-ra nőtt a magyar megyei képviselők száma, s például a Lévai járásban a korábbi 1 helyett 5 megyei képviselőnk lett, ami mások szerint is annak köszönhető, hogy nem egymás ellen, hanem egymást segítve kampányoltunk. Ahogy akkoriban, úgy ma is azt gondolom, hogy hibáztak azok, akik távoztak ebből a sikeres, jó projektből. Egy őszi felmérés 5,5 százalékra mérte a Szövetséget, s ha nehéz is lesz a parlamenti bejutás, annak megvan az esélye. Ha több kollégánk nem a távozást választotta volna, akkor tán´még nagyobb lehetne az esélyünk.

Nemzeti liberálisnak tartja magát. Kifejtené ezt bővebben? A magyarországi politikusok közül kinek a politizálása a legszimpatikusabb önnek?

Számomra fontosak a nemzeti értékek és a magyar identitáshoz kötődő dolgok. Például már a 90-es évektől Imreként használom a keresztnevemet, és az 1998-ban született gyermekeim is ugyanezt teszik, a lányom vezetékneve pedig sosem végződött -ovára. Amikor iskolaigazgató lettem, megfogalmaztam, hogy melyek azok a pillérek, amelyekre épülnie kell egy jó iskolának. A magas szintű szellemi tudás biztosítása mellett nagyon fontosnak tartottam-tartom az egészséges magyarságtudatra való nevelést is. A liberális eszmék pedig számomra azt jelentik, hogy fontos a liberális demokrácia léte, amelyben bárki bármikor elmondhatja a véleményét úgy, hogy azzal másokat ne sértsen meg, és szabadon bárhová utazgathatunk. Én ugyanis még a kommunizmus éveiben nőttem fel, s átéltem azt az időszakot, amikor évente csak egyszer-kétszer mehettünk át a Duna túlpartján fekvő Magyarországra. Ezért tartom sokra a liberális demokrácia értékeit.

Már a 90-es években Orbán Viktort tartottam az egyik legtehetségesebb politikusnak. Bár manapság nem minden lépése nyeri el teljes mértékben a tetszésemet, de szimpatizálok vele, mert például a családtámogatási rendszer bevezetése vitathatatlan érdeme. Továbbá 2015-ben az első politikus volt, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a migrációt másként kéne kezelni, mint ahogy azt az Európai Unió vezetői azóta is teszik. Voltak és vannak olyan észrevételei, amelyek a világ politikusai számára is evidensek. Eközben az ellenzéki oldalon nem látok olyan politikust, aki felvehetné vele a versenyt. Gyurcsány Ferencet a viselkedése miatt bohócnak tartom. Ha a magyarországi ellenzék sikeres akar lenni, akkor a jelenlegi vezérének, Gyurcsánynak politikai nyugdíjba kell vonulnia. Amíg ő ezt nem teszi meg, Orbánék a jövőben is megnyerik a választásokat.

A tavalyi megyei választásokon járási viszonylatban a legtöbb szavazatot kapta, s a 13 843 voksával az 54 megyei képviselő között is a legsikeresebb volt. Sőt, 2006 -ban, az MKP színeiben a parlamentbe is bejutott. Milyen eredményre számít a közelgő parlamenti választásokon?

A parlamenti választás a megyeinél jóval keményebb megmérettetés. Az utóbbi során jóval könnyebb volt a dolgunk a Komáromi járásban, mint például az Érsekújváriban, amely a Párkányi és az Érsekújvári körzetre osztódik. Sajnos, az utóbbiból a Szövetség egyetlen jelöltje sem jutott be a megyei testületbe, mert az ottani magyar és szlovák lakosság aránya nagyon kis esélyt jelentett a jól kampányoló és dolgozó jelölteknek is. Ellenben a Komáromi járásban 7 magyar jelölt a Szövetség színeiben, egy pedig függetlenként került be a megyei önkormányzatba. A parlamenti szavazáson az esélyünket az csökkenti, hogy a Szövetségen kívül a szintén magyar választópolgárok voksaira vadászó, Simon Zsolt-féle Magyar Fórum és a Kékek – Híd is vadászik. Megjegyzem: az előbbi 5 párt közül csak 1 magyar, a másikról pedig elmondanám: a szlovák barátaim sem várták vissza Dzurindát a nagypolitikába. Az övéké egy halva született projekt, amit a vonatkozó számok is bizonyítanak. A fogadóirodák által kínált szorzók mindkét kis tömörülést 5 százalék alá árazták be, s már nem is lehet fogadni a be nem jutásukra, mert az nyilvánvaló. Sajnos, ennek ellenére az egyetlen színmagyar pártunktól elvehetnek több ezer magyar szavazatot, ezért a Megyei Tanácsunk nemrég mindkét csapatot arra szólította fel, hogy lépjenek vissza, de ezt nem tették meg. Úgy gondolom, hogy a Szövetség jelenleg 4 és 6 százalék között ingadozik, ezért hatékony kampányhajrával meglehet a várva várt 5 százalékunk…

Amikor 2006-ban az MKP színeiben bejutottam a parlamentbe, akkor az még egy nagy, egységes magyar pártként működött olyan időszak végén, amikor 1998-2006 között kormányban volt az MKP. A kabinetben jól együttműködött a szlovák politikusokkal, Szlovákia beléphetett az EU-ba, a NATO-ba, gazdasági fellendülést élhettünk át, s az euró bevezetése is elő volt készítve, emelkedtek a bérek…, vagyis ez egy sikeres időszak volt, amit a voksaikkal jutalmaztak az akkori magyar szavazók. Én akkor 37 évesen a magyar lista 37. helyéről indultam, s a válaszók felkarikáztak engem a 14. helyre. Négyen voltunk jelöltek a Komáromi járásból, mindenki más-más területet képviselt, és nagyon erős kampányt folytattunk. Most az akkorinál jóval nehezebb helyzetben vagyunk.

Ha „szövetséges“ képviselőként majd ismét dolgozhatna a parlamentben, esetleg a magyar párt kormánytényezővé is válna, gimnázium-igazgatóként is mely´ középiskolai oktatást érintő problémák orvoslását szorgalmazná?

Mindenképp támogatnám az oktatás tartalmát és szerkezetét is érintő kurrikuláris reform megvalósítását, aminek alapiskolákban kezdődő bevezetését öt-hat évre tervezi az oktatási tárca. 2026-ban pedig már kötelező érvényűen valamennyi hazai alapiskolában megtörténne. Majd egy-két évnyi kifutási idő következne, amely alatt ki kéne dolgozni a középiskolák 2030-as években induló tartalmi reformját. Mivel gyorsuló világunkban a tudásanyag is gyorsan változik, talán középiskolai szinten fel kéne gyorsítani a reform bevezetését…A demográfiai adatokból kiderül, hogy a korábbi 60 ezerről az idén 50 ezer alá csökken a születendő gyermekek száma. Emiatt azt is el kéne érnünk, hogy országszerte több iskolaközpont jöjjön létre, ám az 1-4. évfolyamnak mindenütt meg kéne maradnia, mert annak megszűnésével az érintett községek magyarsága nagy bajba kerülne, fokozatosan asszimilálódna.

A Selye János Egyetem Igazgatótanácsának elnökeként alapos áttekintése lehet a felsőfokú oktatással kapcsolatos gondokról is. Melyek a legégetőbbek, amelyek megoldásáért a magyar képviselőknek is érdemes lenne harcolniuk?

Az oktatás legmagasabb szintjén legégetőbb gondnak a finanszírozás számít. Juhász Györggyel, az SJE rektorával sokat beszélgettünk arról, hogy az elmúlt években csökkent az egyetemeknek juttatott fejpénz, az illetékesek nem vették figyelembe a infláció két év alatt elért 30 százalékos szintjét. Nos, a fejpénzt mielőbb emelni kéne! A jelenlegi Ódor-kormány szorgalmazza az érintett intézmények teljesítmény alapú támogatását, amely részleteit még pontosítani kell, de járható út lehetne…

Ne hagyjuk ki az alapiskolák helyzetének javítását se! Például ön egyetért azzal, hogy az EU illetékesei a speciális alapiskolák megszüntetését javasolja? Módosításra szorul az iskolai étkeztetés jelenlegi rendszere is?

Nem tartom jó iránynak a speciális alapiskolák megszüntetésének tervét, ahogy azt a helyi Eötvös Utcai AI-ben dolgozó nejem sem pártolja. Manapság már az alapiskolákban segítő csoportokban működnek szakdolgozók, speciális pedagógusok, akik segítik a tanárok munkáját. De ez a folyamat valószínűleg majd abba az irányba mozdul el, ami Az Amerikai Egyesült Államokban már valóság: a gazdag szülők inkább magas tandíjat fizetnek az elitképző magániskolákban ahelyett, hogy a csemetéik speciális képzésre szoruló gyerekekkel közös iskolába járjanak…Az étkeztetés az alapiskolákban már ingyenes, ami a szülőknek tetszik, de felmerül a kérdés, hogy meddig biztosítható? Ahogy már a törvénybe is bekerült, nagyobb hangsúlyt kéne azonban a különféle ételérzékenységekkel küzdő diákok étkeztetésére, de az iskolák erre nincsenek kellőképpen felkészülve. Ugyanis ehhez külön konyharészre, speciális konyhai eszközökre és jóval drágább alapanyagokra is szükségük lenne, amire azonban nem kaptak külön pénzt az intézményeket fenntartó önkormányzatok. Ezt a hiányt és az iskolai büfék helyzetét is orvosolni kéne. Ugyanis főleg sok gyerek túlsúlya miatt az utóbbiak árukészletére is szigorú szabály vonatkozik, de előfordulhat, hogy ha a gyerek reggel a boltban megveszi az iskolai büféből már kivont chipset és egyebeket, akkor a büfék forgalma nagy mértékben csökken, s azokat majd a bezárás rémképe fenyegeti.

Mivel sarkallná a szeptember 30-i szavazáson való részvételre és a Szövetség jelöltjenek karikázására a hazai magyar választópolgárokat?

A különböző közvéleménykutató ügynökségek által mért adatok is azt mutatják, hogy egyetlen magyar pártként csak a Szövetségnek van esélye bejutni a parlamentbe. Ezért ha a polgárok nem akarják, hogy elvesszen a szavazatuk, akkor erre a pártra szavazzanak, amely majd az ő érdekeiket képviselheti! Sajnos, a magyarlakta déli és keleti régiók nagyon elhanyagolt állapotban vannak, s a voksainkkal az e térségekben élők helyzetén csak mi segíthetünk.

Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk

hirdetés