Ahogy azt már a korábbi cikkünkben jeleztük: Ódor Lajossal a volt alma matere aulájában az egykori évfolyamtársa, Keszegh Béla, Komárom polgármestere beszélgetett, majd a kormányfő válaszolt a média képviselőinek szlovák és magyar nyelven feltett kérdéseire is.
Az aulabeli beszélgetés elején kiderült, hogy az interjúalany és az alkalmi riporter 1994-ben érettségizett a komáromi magyar gimnázium IV.A, illetve IV.C osztályában. A vendég elárulta: „Világéletemben elég kockafejű voltam, minden tantárgy és a sport területén is próbáltam jó eredményeket felmutatni, sok terület érdekelt. Persze, ahogy más diákoktól, úgy tőlem sem álltak távol a csínytevések…
Azt is fájlalja, hogy „a mai iskolaügy el van maradva a XXI. századtól, jelenkorunk igényeitől. Ezért szorgalmazzuk az oktatásügyi reformot, amely kapcsán a tananyagon és a tanítás formáján is változtatni kellene“. Hiszi és vallja, hogy már az alapiskolákban sem csak kötelezően memorizáltatni kell az előírt tananyagot, mert ekképp a gyerekekből kiölik az iskola szeretetét, ami a többségükből az alsó évfolyamon még nem hiányzik. Továbbá azon is ügyködik, hogy az egyetemek a teljesítményük alapján a jelenleginél jóval több állami támogatást kapjanak: az eredményeiktől függően összesen 200 millió euró többletpénzhez juthatnak majd a következő három évben.
A mai diákoknak pedig azt ajánlja, hogy tanári és szülői segítséggel abba az irányba induljanak el, amely területen a legtehetségesebbek, ám eközben vegyék figyelembe a mindenkori globális megatrendeket is. Elárulta, hogy a humán beállítottságú lánya a nemzetközi kapcsolatok és a nyelvek területén kezdte el az egyetemi tanulmányait.
Az a kérdés is elhangzott, hogy mit kéne tenni a külföldön továbbtanuló, majd más országban elhelyezkedő fiatalok hazavonzása érdekében. „Ezeknek a tehetséges fiataloknak idehaza sokkal jobb feltételeket kell teremteni a szülőföldjükön való boldogulásukhoz: jobban meg kell fizetni a kívánatos hazai munkahelyi teljesítményüket és attraktív juttatásokat – például adókedvezményeket, lakáslehetőségeket – kellene felkínálni nekik. Persze, annak érdekében, hogy a hazatéréshez kedvet kapjanak, a külföldre távozókkal az egyetemi éveik alatt is tartani kellene a kapcsolatot“ – véli a kormányfő.
Vajon hátrányként éli — élte-e meg azt, hogy magyar nemzetiségű? Nos, e kérdésre így válaszolt: „Harminc évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna az, hogy akár rövid ideig is magyar miniszterelnöke legyen Szlovákiának. Manapság e téren kissé jobb a helyzet, bár tény, hogy egy magyar kormányfőnek ma sem minden párt örül…“. Hangsúlyozta: sosem érezte a magyar nemzetisége miatti hátrányt, de ő nem politikai, hanem szakmai úton-módon, lépcsőről lépcsőre haladva, jutott fel idáig. „A pozícióm is azt mutatja, hogy ezt meg lehet csinálni, tehát magyar iskolából is be lehet kerülni a miniszterelnöki székbe, még ha ideiglenesen is.“ Végül egyetértett azzal a diákkal, aki megjegyezte: az iskolákban többet kéne foglalkozni a konkrét problémák megoldásával, mint az elmélet bifláztatásával.
A kurrikuláris reformmal kapcsolatban kiemelte: érdekes gondolatokat és összefüggéseket kell tanítani, s erősíteni kell a kritikus és a stratégiai gondolkodás szerepét. Szerinte az is kívánatos, hogy az oktatásügy nemzeti prioritás legyen, egyes diákok pedig ne csak azért választanák a tanári pályát, mert más felsőoktatási intézménybe nem vették fel őket…
A hazai magyar oktatásügy helyzetének javításával kapcsolatban elárulta, hogy előkészítenek egy olyan oktatási tervezetet, amely a régiók igényeit venné figyelembe. „Annak részét képezhetné az oktatási kerületek felállítása is, amelyek akár az közigazgatási beosztásoktól is eltérhetnének. Azok lényege az lenne, hogy helyi szinten születhessenek döntések az oktatásügyről, s ne minden Pozsonyból legyen előírva az intézményeknek. Ez kihatással lehet a mindenkori megfelelő tanerő megtalálására és az iskolák fenntartására is” — fogalmazott.
Végül arra az újságírói kérdésre, hogy mit üzen az első szavazóknak, akik szeptember 30-án voksolhatnak először, ekképp válaszolt: „Azt üzenem, amit mindenkinek, hogy menjenek el voksolni, mivel nagyon fontos választás lesz, amely az elkövetkező 10-15 évre meghatározza az ország jövőjét! És jól gondolják meg, hogy kire fognak szavazni…!”
Mindez Komáromban hangzott el, ahol az első gimnáziumot 1649-ben a jezsuita atyák alapították. Az elmúlt 370 évben még sosem volt arra példa, hogy az iskola volt diákja miniszterelnökként nyitotta volna meg a tanévet, ezért ez történelmi pillanatnak nevezhető.
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
