Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója és Juhász György, a Selye János Egyetem rektora volt a meghívott vendége a MartFeszten június 6-án megtartott oktatási fórumnak, amelyet Rákóczi Krisztián vezetett. A hazai magyar nyelvű oktatásról általuk felvázolt és számadatokkal alátámasztott helyzetkép dióhéjban így jellemezhető: nem túl rózsás, de nem reménytelen…
Fodor Attila bevezetőjében a 2021-es népszámlálási adatokat ismertette azért is, mert azokat talán a magyarországi jelenlevők kevésbé ismerik. Mint mondta: Szlovákia lakosságának 8,4 százalékát teszi ki a magyar nemzeti kisebbség, amely nagyon széthúzódva, mintegy 500 kilométer hosszú sávban él. Úgy látja, hogy a magyarlakta térség a fejlesztések tekintetében még mindig a sor végén kullog, északabbra több pénzből valósulhatnak meg jelentős beruházások. Miközben az asszimiláció és a gyermekvállalási kedv csökkenése következtében egyre fogyunk (két népszámlálás között 11,5-ről 8,4 százalékra), még mindig 50-szer többen vagyunk, mint az összes többi itteni kisebbség…
Megjegyzem: a többi kisebbségnek mindösssze 20 anyanyelvi iskolája van. Gazdag az intézményrendszerünk, ám annak a megfelelő működtetéséhez a normatív, azaz fejpénz alapú finanszírozás miatt is elég gyermek kell! Sajnos, a kisebb intézmények fejlesztéséhez sok esetben nincs anyagi forrás, mert a fejpénzt teljes egészében elköltik a működtetésre…” – fogalmazott.
Hozzátette: az jó, hogy magyar óvodákból 360 van a családokhoz elérhető közelségben. Nagyobb problémák a középiskoláink kapcsán mutatkoznak, amelyek többsége kevés diákkal működő, kis intézmény. Ez az állítás felettébb érvényes a 20 gimnáziumunk esetében. Továbbá 38 olyan szakoktatást biztosító intézmény van, ahol magyarul lehet valamilyen szakmát tanulni, s ez a szám kevésnek bizonyul.
– hangzott el
Sajnálatosnak nevezte, hogy nincs felvidéki oktatási stratégia, s az a kérdés is felmerül, hogy azt ki fogadhatná el. „A magyar intézményeink a szlovák országos rendszer részét képezik, s a minket is érintő lényeges döntéseket szlovákok hozzák” – hangsúlyozta.
Utána Juhász György idézte fel a hazai magyar egyetem megalakításának időszakát, amely 2004 őszén nyitotta meg kapuit, vagyis az idén szeptemberben kezdik a 20. akadémiai évet. Hozzátette: a jubileumi ünnepséget majd 2024 őszén tartják meg. Elárulta: a kezdeti nagy fellendülést stagnálás követte, időközben ugyanis csökkent a levelező tagozatos hallgatók érdeklődése az SJE iránt, s a demográfiai mutatók is romlottak.
– fejtette ki. Mint mondta: augusztus végéig meg kell kapniuk az egyetemen lefolytatott akkreditáció végeredményét, amellyel kapcsolatban bizakodó.
Arra is rámutatott, hogy az idén 1660 fiatal érettségizett magyar tannyelvű középiskolákban (közülük 700-an gimnáziumban, 960-an pedig szakközépiskolában), ez a szám nincs összhangban a hazai magyarság szükségleteivel. Hozzátette: a magyar alapiskolákban mintegy 3600 körüli kiselsősre számítanak, akik közül talán sokan a jövőben sem akarnak majd magyar nyelven továbbtanulni, s ez elkeserítő jövőkép. Például a szlovákiai középiskolásoknak csupán 4,4 százaléka jár magyar tannyelvű intézménybe, s az oktatási szinteken felfelé haladva egyre rosszabbak a vonatkozó arányok…
Arról is szó esett: ugyancsak sajnálatos, hogy ha valamelyik magyarlakta járásban nincs a családok számára megfelelő magyar középiskola, akkor ahelyett, hogy a végzős alapiskolás más járás bennlakásos intézményét választaná, inkább valamelyik közeli szlovák középiskolába jelentkezik, s ekképp önként asszimilálódik.
Emiatt is tehát először fontos lenne a magyar középiskolákban érettségizők számát valamiképp növelni, akik közül később talán az SJE-t is többen választanák.
A meghívott vendégek elismerték: ők sem tudják, hogy ezzel kapcsolatban kiktől várható a megoldás, de az biztos, hogy mindenképp több utódot kéne vállalniuk az ifjú pároknak, ekképp javítva a demográfiai mutatókon. Hathatós családpolitikával, az ifjúházasok anyagi támogatásával talán a külföldi munkahely utáni kivándorlásuk is megfékezhető lenne…
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
