A Merkantil Bank Liga 30. utolsó fordulója emlékezetes marad Priskin Tamás számára. A Csákvár elleni hazai mérkőzésen csereként beállva utolsó alkalommal rohanhatott fel a pályára hivatásos labdarúgóként. A komáromi születésű, pati származású támadó 2001-ben, nem egész tizenöt évesen került a Rába partjára. Tizenhét évesen bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, és ugyanabban a szezonban megszerezte első zöld-fehér gólját is. 2005-ben, tizenkilenc évesen az első magyar válogatott mérkőzésén is pályára léphetett, 2006-ban, húsz évesen pedig 1.5 millió euró fejében az angol Premier League-ben szereplő Watfordhoz igazolt. Tíz évnyi légiósélet alatt megfordult Angliában, Oroszországban, Ausztriában, Izraelben és Szlovákiában. Leggólgazdagabb éveit a Győrnél, Watfordnál, Slovannál, Ipswichnél és a Vlagyikavkaznál töltötte. Neve mellett kereken 500 meccs, 155 gól és 50 gólpassz szerepel klubszinten. A magyar válogatottban 63 mérkőzésen 17 gólt ért el, az utolsót és egyben a legemlékezetesebbet a norvégok elleni EB-pótselejtezőn tekerte a felsősarokba, ami a mai napig könnyeket csal a magyar szurkolók szemeibe. Priskin Tamással a visszavonulás körülményeiről, húsz évnyi profi karrierről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Pár hét távlatából milyen érzés az, hogy ezen a nyáron már nem kell a felkészülés kezdetével foglalkoznod?
Megmondom őszintén, még nemnagyon tudatosult bennem. Egyelőre olyan, mintha szüneten lennék. Nyilván fura lesz, ha a többiek elkezdték a felkészülést, én még nem leszek velük.
Miért döntöttél úgy, hogy most jött el az idő a visszavonulásra?
Az elmúlt szezonban sok sérülés hátráltatott, amelyekre később visszasérültem. Elkezdtem gondolkodni befejezésen, a szervezetem már jelezte, hogy elég. Bennem volt az is, hogy mivel az ETO-ban kezdtem, akkor itt is fejezzem be a profi focit. Lettek volna még lehetőségeim, de szerettem volna itt befejezni.
Mit tartasz karriered legfontosabb döntésének?
Azt, hogy elkezdtem futballozni, és hogy kitartottam. Nagyon örülök a pályafutásnak, amit kaptam. Nekem így volt szép, ahogy volt. A legnagyobb döntés az volt, hogy gyerekkoromban elkezdtem komolyabban foglalkozni a focival. Nyilván volt több jó és rossz döntésem a karrieremben, de ez a futballhoz tartozik.
Mit tekintesz karriered legszebb pillanatának?
Nyilván a válogatottal való EB-szereplést és a norvégoknak lőtt gólt. Patról, felvidéki srácként a magyar válogatottba eljutni és annak 10 évig tagja lenni, az valami felbecsülhetetlen. Főleg, hogy tagja lehettem annak a válogatottnak, amely 30 év után világversenyen szerepelhetett, ez életem csúcspontja.
Voltak-e olyan pillanatok az életben, fiatalon, vagy akár már felnőttként, amikor abba akartad hagyni a labdarúgást?
Igazán soha az életben nem volt. Talán csak pár gyerekkori verekedés után, mikor rossz szájízzel értem haza és azt mondtam, hogy holnap már nem megyek focizni, de kialudtam magam és reggel már máshogy láttam a dolgokat. Mindig is olyan voltam, hogy mikor nem volt edzés, akkor is fociztam, az egész gyerekkoromat ez tette ki, ezt szerettem csinálni.
Melyik esemény fájt esetleg a legjobban?
Nyilván a pályafutáshoz tartozik, hogy egyszer fent, egyszer lent van az ember. Nekem is voltak ilyen pillanatok, de csak erősebbé tettek. Az elmúlt három év azzal telt Győrben, hogy velem sikerüljön feljutni az NB I-be, de sajnos ez nem sikerült. Volt, hogy kupadöntőt vesztettünk el, amelyen sérülés miatt nem tudtam játszani, de ezek a sporthoz tartoznak. Az az alapelvem, hogy ami nem öl meg, az megerősít.
Mi az, amit fiatalabb önmagadnak tanácsolnál?
Ez egy jó kérdés. Más szemszögből látom most a világot, mint húsz évesen. Jó lett volna akkor úgy gondolkodni, mint most, más döntéseket hoznék. Minden kornak megvannak a szépségei, a korral a személyiség is változik. Most már máshogy kezelnék néhány szituációt a pályán, máshogy közelíteném meg a dolgokat. Fiatalon az ember nem rendelkezik elég tapasztalattal, de a sok kudarc és siker megtanítja a játékost. Én is sokmindent megtanultam, aminek ha a birtokában lettem volna húsz évesen, akkor más szintre is eljuthattam volna.
Mit tanácsolnál a fiataloknak, ha a Tiédhez hasonló karriert szeretnének befutni?
A tehetség egy dolog, de fontos, hogy alázattal legyenek a sport iránt. Ha minden tőled telhetőt megteszel, akkor annak meglesz a gyümölcse. A befejezetlen munka nem szokott sikeres lenni, be kell fejezni, amit elkezdtél. A szerencse mindig amellé áll, aki tesz is érte. Én mindig a befektetett munkában hittem, soha nem szabad feladni az álmokat.
A Győré volt a legfiatalabb keret az NB II-ben az idén. Kiben látsz potenciált arra, hogy a magyar labdarúgás meghatározó játékosa legyen, vagy akár neves külföldi bajnokságba szerződjön?
Az ETO akadémiája az egyik legjobb Magyarországon, ez a felnőtteknél is megmutatkozott. Voltak, akik teljes mértékben megoldották a feladatukat, némelyeknek még korai volt a felnőtteknél játszani. Nagy a merítési lehetőség. Örülök, hogy a részese lehettem a fiatalok fejlődésének, és hogy láthattam az előrelépésüket és a játékukat. Kerkez Milos nagyon jó példa tud lenni a fiatalok számára. Ha azt az utat járják, amit Milos csinált, akkor bárhova el tudnak jutni. Mindenki előtt ott a lehetőség.
Hogyan jellemeznéd Lacza Alex játékát?
Nagyon tetszik, ahogy Urblík Norbert is tehetséges, teljes mértékben éltek a megkapott lehetőségekkel. Mindkét játékosban megvan a potenciál, nyilván rajtuk fog múlni, hogy mennyire tudnak majd érvényesülni.
Olvashattuk Rólad, hogy le akarod futni a maratont, illetve hogy a játékosok orvosi kivizsgálásával szeretnél foglalkozni. Mit tudnál erről bővebben elmondani?
Ez inkább egy vállalkozás, ami a sportolóknak készült. Segítséget nyújtunk, ha bármilyen sérülés történt. Feladatunk A-tól Z-ig lefedni a teljes egészségi ellátási részt, hogy egy megsérült játékos 48 órán belül megtudja, mi a baja és hogyan kezeljék, ne kelljen hetekre, hónapokra kidőlnie anélkül, hogy tudná, mi a probléma. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez mekkora segítség tud lenni. A biztosítási oldalt is fedezzük, levesszük a terhet a klubokról. Sportkórházakkal is együttműködünk. A futballon kívül is az életem része a sport, imádok konditeremben lenni, imádok futni, most ennek élek.
Többet láthatunk Téged itt Felvidéken is, Komáromban, esetleg Paton?
Ritkán, de szoktam Patra járni, mivel nagymamám ott lakik, a legtöbbször ő látogatott meg minket Győrben. Nyáron akár egy meccs erejéig vissza tudok térni Patra, szervezés alatt van egy barátságos meccs, ahol én is ott lehetek.
Konczer András
fotók: ETO FC hivatalos facebook oldala
