„Ha jó operát akarok hallgatni, Eszterházára megyek.” (Mondta nem egyszer Mária Terézia.)
Tisztelt olvasóm, ha nagyon jó kamarazenét szeretne hallgatni, Révkomáromba jöjjön! A 2006 óta Pro Urbe (Rév)Komárom-díjas Komáromi Kamarazenekar újfent hangversenyére invitálta a „nemesebb” élőzenére is igényt tartó közönséget. Október 22-én, a patinás Tiszti-pavilon dísztermében teltház várta és tapssal üdvözölte a színre vonuló zenészeket. Aztán Ervin Romano Fulmek, a zenekar jelenlegi művészeti vezetője, egyben karmestere intésére – a Boris Borsányi koncertmester vezette zenekar – a J. S. Bach kortárs, Tomaso Albinoni legismertebb és legnépszerűbb művével, az Adagio-val nyitotta műsorát; teremtett örömöt, szeretetet árasztó atmoszférát.
Ezt követően egy tehetséges ifjú, Sebastian Kotek – a helyi művészeti alapiskola és az Egressy Béni Vmk rendezésében megvalósított 13. Beliczay Gyula Zenei Verseny hegedűszólisták kategóriájának a Komáromi Kamarazenekarral való fellépési lehetőséggel jutalmazott – győztese lépett a színre. J. S. Bach legjátszottabb művei egyikével, az E-dúr hegedűverseny (BWV 1042) – I. Allegro tételének magabiztos előadásával aratott nagy sikert. A hegedűszólót fuvolaszóló követte: Eva Sýkorová, a helyi művészeti alapiskola fuvolatanára (a zenekar állandó szólistája) a tőle megszokott magas nívón szólaltatta meg az olasz barokk szerző, Alessandro Marcello: Adagio c. szerzeményét. Ezután ismét zenekari muzsika következett, a zenekar professzionális előadásában csendültek fel a művek, többek között a cseh mester, Antonín Dvořák E-dúr szerenádjának – amely (a műfajra jellemzően) vágyakozást és vidámságot áraszt – I. Moderato tétele.
A kiválóan összeállított, az elejétől a végéig gradáló műsor következő szereplője egy ízig-vérig hivatásos énekművész, a Harmónia-díjas Becse Szabó Ilona volt. Csodálatos előadásában egy musical slágert, majd Giacomo Puccini két operájának egy-egy részletét: a Turandotból a Nessun Dorma c. áriát, a Gianni Schicciből pedig, az O mio babbino caro című szoprán áriát hallhattuk. Becse Szabó Ilona, a komáromi születésű kiváló szoprán énekművész pályáján szabadúszóként halad, eleddig egyetlen társulatnak sem tagja. Ennek ellenére mind a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház, mind a Kassai Állami Színház, s csakúgy a Besztercebányi Állami Opera vendégművészeként is hallhatja őt a közönség; de szerepelt már Brünnben és Prágában is. Boldog, mert azt csinálhatja, amit szeret: énekelhet és taníthat – örömöt és szeretetet adhat; vallotta egy vele készült interjúban. Mi, itt Komáromban meg a kedves művésznő és a zenekar művészeti vezetője, Ervin Romano Fulmek szerencsés találkozásának örülhetünk. Hiszen a (komáromi gyökerekkel is rendelkező – a nagyszülők voltak komáromiak) pozsonyi születésű Ervin Romano Fulmek, végzettségét tekintve nemcsak karmester, hanem zeneszerző is. A művész hangversenyt záró – virtuóz énektechnikát igénylő – két művét: I know és Late summer érezhetően Becse Szabó Ilona felkészültsége ihlette. Az újszerű (szöveg nélküli) mégis érzelemgazdag dalok a művésznő bravúros előadásában hatalmas sikert arattak. Ervin Romano Fulmek zenész családban nőtt fel. Mint vallja: „Nem volt kérdéses, hogy én is zenész leszek. De én mindent az Úrtól kaptam ajándékba. Kötelességemnek érzem abból alázattal és szeretettel másoknak is juttatni – örömöt szerezni.” Jelenleg a helyi művészeti alapiskola tanára; vallja: „Komárom lett az otthonom.”
A most látottak és hallottak – a megfiatalodott zenekar fegyelmezett játéka, a zenészek örömtől sugárzó arca – ékes bizonyítéka annak, hogy a művészeti vezető és a zenekar egymásra találása is szerencsés találkozás. Ugyancsak nagy öröm volt látni és hallgatni egy szintén szerencsés találkozás eredményét – (a ma már tanártársak) Harmat Rudolf tanár úr és legsikeresebb tanítvány Boris Borsányi duettjét – színvonalas muzsikálását. Harmat tanár úr – egyedüli olyan tagja a jelenlegi zenekarnak, aki már 1966-ban az alapító tagok egyike volt – évtizedeken át végzett szervező munkája felbecsülhetetlen komáromi érték. Az, hogy a Komáromi Kamarazenekar ma is létezik, nagy mértékben Harmat kollégának köszönhető. Azt is örömmel nyugtázhatjuk, hogy a jelenlegi városvezetés mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatja a helyi, zenei rendezvényeket; mi szintén örvendtes: ezt a hangversenyt jelenlétükkel is megtisztelték: Keszegh Béla, a város polgármestere, alpolgármestere Ondrej Gajdáč, a Šulek Gimnázium igazgatója, Andruskó Imre, képviselő, a Selye János Gimnázium igazgatója és Lakatos Róbert is, az Egressy Béni Vmk igazgatója. A hálás közönségnek pedig percekig tartó állótapsával két ráadásszámot – Johannes és Josef Strauss Pizzicato polka; Egressy Béni Klapka-induló – sikerült kitapsolnia. Így talán nem túlzás feltételezni, hogy a gazdag műsorban mindenki talált olyan művét, amely a lélektől lélekig hatott. Megszívlelésre néhány Kodály üzenet: „… többsége annak, amit naponta szerte a világon hallunk: a mindennapok, hétköznapok, emberi gyarlóságok zenéje – nem is érdemli a zene nevet.” „…újabb veszedelmet rejt, ha valaki soha másképp zenét nem hall, mint rádión. Abban a hiszemben nő fel, hogy minden zene olyan kényszeredetten, csikorgóan, fülfacsaróan hangzik, mint gyakran a legjobb készüléken is. A rádió csak zenepótlékot nyújt, aki valóságnak veszi, sohasem tudja meg, mi az igazi zene.”
A Komáromi Kamarazenekarral való szerencsés találkozások – az élő zene által bárki megtudhatja mi az „igazi zene”! Várjuk, a következő „szerencsés találkozásokat”! Addig is: Vivat Komáromi Kamarazenekar! Vivat Révkomárom!
Stirber Lajos
a zenekaralapítók egyike
