Kiskamaszként a Kulesa Katalin és Répás Máté által a Komáromi Szabadidőközpontban vezetett táncoktatáson csiszolta nyiladozó tánctehetségét, majd a híres érsekújvári Keller Tánciskolában készült versenytáncosnak. A 24 éves Zakar Ágnes ma már kétszeres szlovákiai bajnok, számos nemzetközi verseny döntőse a latin-amerikai táncok kategóriájában táncpartnerével, Shon Burshteyn-nel együtt. Bár közel két éve Olaszországban él, de később idehaza alapítana saját tánciskolát.
Egy olaszországi edzőtáborozáson, telefonon értem utol a kétszeres szlovákiai bajnokot, aki így emlékezett vissza a felfelé ívelő táncos karrierje kezdeteire:
– Mivel a versenytáncosnak szánt gyerekeket már 5-6 évesen tanítják táncolni, én hozzájuk képest viszonylag későn, 9-10 évesen kezdtem el behozni a lemaradásomat. Sajnos, Répás Máté 2010-ben elhunyt egy autóbalesetben, Kulesa Kati azonban közel három évig tanított engem. Legjobban a latin-amerikai táncok vonzottak, ahogy a hozzájuk tartozó, vérpezsdítő, ritmusos zene, a profi táncosok mutatós öltözéke, sminkje és a hajköltemények is.
Később beiratkozott a nagyon jó hírű, érsekújvári Keller Tánciskolába, ahol az akkoriban már szlovákiai bajnok Tomáš Tanka és Dominika Feketová útmutatásával csiszolódott versenytáncossá.
Miután a felnőttkor küszöbén bejutottam az általam is hőn vágyott, legmagasabb A-kategóriába, bel- és külföldi táncversenyeken is szerepeltem az akkori partneremmel, Poništ Krisztiánnal – magyarázta. Hozzátette, miután sikeresen érettségizett a Selye János Gimnáziumban, a pozsonyi Comenius Egyetem menedzsment szakán szerzett alapképzésben diplomát, majd mesterszintű tanulmányait a Selye János Egyetemen folytatta. Elképzelése szerint az egyetemen és a szakmai gyakorlatok során szerzett ismereteit a későbbi munkája során majd jól hasznosítja.
Olaszországban élő, kétszeres szlovákiai bajnok
Az életében 2020 szeptemberében, Olaszországban kezdődött új fejezet.
– Miután Krisztiánnal befejeztük a közös táncos pályafutásunkat, átmeneti időre kimaradt az életemből a tánc, aminek egyre jobban éreztem a hiányát. Az egyik táncpartnerkereső netes oldalon tájékozódtam, ahová a versenytáncosok más információkkal együtt közzétehetik saját eredményeiket. A jelenlegi partnerem, az Olaszországban élő, izraeli származású Shon Burshteyn edzője hívta fel a figyelmemet nagyon tehetséges tanítványára, akivel később Bécsben személyesen is megismerkedtem. A közös bécsi táncpróba során úgy döntöttünk, hogy ezentúl együtt versenyzünk. 2020 őszén tehát Olaszországba költöztem. Jelenleg egy francia és egy olasz lánnyal közösen bérelünk lakást Torino mellett.
Ágnes azt is elmondta: a táncpartnerével a közös karrierjük elején megegyeztek, hogy nem Olaszországot, hanem Szlovákiát, illetve az említett érsekújvári táncklubot (a jelenlegi elnevezése: Talent Factory Dance Team) akarják képviselni a nemzetközi versenyeken.
Nagyon örültünk ennek a váratlan sikerünknek, ami folytatásra sarkallt minket, s annak köszönhetően az Európa-bajnokságra is eljutottunk. Sajnos, a világbajnokságon koronavírusos megbetegedés miatt nem tudtunk részt venni. Idén tavasszal sikerült fölényes győzelmet aratnunk a szlovákiai országos bajnokságon, Poprádon, ahol mind az öt táncban a legjobbnak bizonyultunk. Most pedig már az újabb Európa- és világbajnokságra készülünk, amelyek időpontját még nem írták ki. A Nemzetközi Táncvilágszövetség által szervezett világversenyek rendszeres résztvevői vagyunk, ahol rendszerint döntős helyeken végzünk. Jelenleg a világranglista 31. helyét foglaljuk el, tehát szépen ível felfelé a páros karrierünk. Reméljük, hogy siker lesz a folytatás is…
Nemzetközi segítség, szülőföldön elképzelt jövő
A tánc nagyon költséges sportágnak számít, amelyhez kezdetben a szülők nyújtottak támogatást. – Az egyetemtől megkapok minden lehetséges támogatást, hogy az élsport mellett a tanulmányaimat is sikeresen folytatni tudjam. A kimagasló eredményeinknek, valamint az olasz és orosz edzőink közbenjárásának köszönhetően már szponzori segítséget is sikerült találnunk: speciális cipőink megvásárlását olasz, a táncversenyeken viselt öltözékeinket pedig bolgár szponzor támogatja. Nagyszerűen együttműködő, nemzetközi kis csapat a miénk! – árulta el Ágnes, aki a partnerével együtt az Itáliában közkedvelt táncos estéken és tánciskolában is oktatja a különböző korú érdeklődőket.
Kérdésemre, hogy a versenytáncosok hány évesen „öregednek ki”, s azután is maradna-e Olaszországban, elmondta, a jövőjét máshol látja.
– Bár nagyon megszerettem Itáliát és a déli temperamentumot, de az évek során szerzett tánctudásom és tapasztalatom birtokában később haza szeretnék térni, hogy odahaza nyissam meg tánciskolámat. A profi táncosok legkésőbb 35 évesen szokták befejezni a pályafutásukat, de a senior kategóriában akár tovább is versenyezhetnek. Sokan azt követően, hogy gyermekeik kirepülnek a családi fészekből, a több szabadidő birtokában hobbiként hódolnak a versenytáncnak. Nekem a tánc nemcsak a megméretést és a győzni akarást jelenti, hanem a szenvedélyemmé vált, amivel a legjobban ki tudom fejezni önmagamat. Nagyon megszerettem, tánc nélkül a későbbiekben sem tudnám elképzelni az életemet. Kamaszkoromban gyakran mondogatták nekem: mivel későn kezdtem el táncolni, ezért nem fogok elérni komolyabb eredményeket. Nos, sikerült megcáfolnom ezeket a kijelentéseket, s másokat is arra biztatok: higgyék el, hogy sosincs késő elkezdeni! Az álmaink megvalósításához sosincs túl késő, ismerjük fel, mi a fontos az életünkben, és harcoljunk érte!
Megjelent a Magyar7 hetilap 32. számában.
Nagy-Miskó Ildikó
