Magyar, ukrán, orosz és fehérorosz cirkuszművészek sajátos módon imádkoznak a mindnyáju(n)k által hőn óhajtott békéért, megbocsátásért és a világ megtisztulásáért a Fővárosi Nagycirkusz Esőcirkusz című, lélegzetelállító műsorában. A családok aprajának-nagyjának érdemes Budapestre utaznia az egyedi látványért és a lélekmelengető üzenetért: az emberek szívéből úgy párologjon el a harag, ahogy a zápor vízcseppjei tűnnek el a fényt és meleget ontó napsugarak hatására.
A kétórás produkció jelenkorunkat idézi, amikor az emberek között szaporodó ellentétek, a testvéri-baráti viszonyokat megmérgező gyűlölködés, zavarodottság vészjósló felhői beborították az eget. Félelem költözött a szívekbe, lövéssorozatok és robbanások kergették el otthonaikból, szülőföldjükről a vétlen családokat. Mindezek láttán elszörnyülködött az Úristen, aki összehívta az angyalokat, hogy repüljenek szét a négy égtáj felé, trombitáikkal keltsenek vihart. Idézzenek sűrű fellegeket, s azokból a Földre zúduljon olyan eső, amely kristálycseppjeivel elmossa a kibékíthetetlennek hitt ellentéteket, feloldja a keserű könnyeket, begyógyítja a tragédiák okozta sebeket. Elűzi a gyilkos indulatokat az emberi lélekből, s újra békét hoz a teremtett világba. Az eső évezredek óta a megtisztulás és az újjászületés jelképe, az Esőcirkusz című „ima” pedig a békéről és a békéért szól.
Közép-Európa legrégebbi kőcirkuszában ismét bebizonyosodott: a magas szintű cirkuszművészet csöppet sem kevesebb, mint bármely művészeti ág. A fényárban úszó, óriási szökőkutak között több nemzet lányai, fiai minden helyzetben egymásnak segítő kezet nyújtva, egymásban megbízva egyensúlyoznak, mert nem csak a saját életüket tartják drága kincsnek, hanem a társaikéra is vigyáznak. Mintegy Stinggel együtt vallva: „Erőszakból nem ered, semmi sem eredhet, szól mindannak, ki rossz csillag alatt született. Törékenyek vagyunk – ne feledd!” A közönség pedig egyformán zúgó vastapssal köszöni meg a lengő- és magasdrót, perzs rúd, lánc, görkkorcsolya, a test húrjait is zengető zongora… segítségével nagyot alakító magyar, ukrán, orosz és fehérorosz művészek produkcióit. Az azok végén több nyelven felhangzó üdvrivalgásokkal is hirdetve: „Az igaz szavak olyanok is, mint az eső: tisztára mosnak mindent“.
A cirkuszban nincsen lehetetlen, a művészek megcáfolják a fizika törvényeit, és elrepítenek egy varázslatos világba. Ez az elkápráztató artista- és illúziószámokra hatványozottan igaz, ám azok mellett említést érdemelnek a műsorban szereplő női (!) bohócok is, akik „unikumnak“ számítnak a cirkusz világában. Az ötletes gegjeik helyzetkomikumokra épülnek, amelyeket szintén a való életből merítenek, s a móka fokozásába a játékos kutyusaik is besegítenek. Kihagyhatatlanok a varieté világát idéző elegáns revütáncosok és az adott számhoz illő irodalmi idézetek is. „S ki viszi át fogában tartva a szerelmet a túlsó partra…“ – hangzott fel Nagy László közismert verssora a nagy érzés hatalmát sugalló jelenet előtt. Végül valamennyi szereplő végigvonult a színpompás fényárban és vízben úszó porondon, s egy régi magyar áldásban is részesültünk: „Legyen előtted mindig út, /Fújjon mindig hátad mögül a szél,/ Az eső puhán essen földjeidre,/ A Nap melegen süsse arcodat, /S amíg újra találkozunk, /Hordjon tenyerén az Isten”.
Aki szeretné átélni ezt a szívünk mélyéig hatoló élményt, szeptember 18-ig ruccanjon át a hangulatfokozó élőzenével párosuló Esőcirkuszba, s annak szünetében, az előcsarnokban tekintse meg a Bohócok című időszaki kiállítást is! Az sem mellékes, hogy a Fővárosi Nagycirkusz tavasz óota sokrétű segítséget, többféle munkalehetőséget is nyújt több mint száz ukrán cirkuszművésznek. Bizonyítva, hogy a más nemzethez tartozó kollégák nem csak a reflektorfényben úszó manézsban, nyugodt körülmények között, hanem e nehéz időszakban is számíthatnak a szakmai berkekben elismert, nagymúltú intézményre.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
