A korábban érkezők ülve, a később betoppanók állva, de mindnyájan nagy érdeklődéssel vettek részt Németh István Múltra nyíló kapu – Válogatott írások a régi Komáromról című könyvének április 5-én tartott bemutatóján, a Duna Menti Múzeum részlegének helyet adó Zichy-palota Alapy Gyula-termében. Végül hosszú sor kígyózott a szerző előtt, aki meghatottan dedikálta a tartalmas művét.
Novák Tamás, a Komáromi Múzeumbarátok Körének elnöke előszavában megjegyezte: felettébb meglepő és örvendetes, hogy bár egyidőben két könyvbemutatóra és egy tárlatnyitóra került sor Komáromban, a hallgatóság zsúfolásig megtöltötte az Alapy Gyula-termet. Egyúttal mindenki tudatába bevéste, hogy az idén 50 éves kör már régóta minden hónap első keddjén tartja az összejöveteleit, olyankor nem érdemes más programokat szervezni… Majd átadta a szót Galo Vilmos történésznek, aki még egy jubileumot megemlített: idén 10 éves a Pro Museum Társulás, amely keretében Csuthy András régésszel együtt sok helytörténeti tanácskozást, kutatást, múzeumpedagógiai foglalkozást valósítottak meg. Legbüszkébb azonban a kiadott 9 helytörténeti kiadványukra, amelyből 6 komáromi vonatkozású.
Azután az általa szerkesztett Múltra nyíló kapu… születését ecsetelte, amely az általa korábban indított Pro Museum könyvek – sorozat 5. darabjaként jelent meg. Mint mondta: „tartalmában és küllemében is igényes, nívós könyv született, amely Németh István, a volt Dunaj és Dunatáj újságírójának 88 témábavágó, élvezetes cikkét tartalmazza. Az új kötet előzményének Mácza Mihály Komáromi anziksz című könyve tekinthető, amelyben hozzávetőleg 100 rövidebb, értékes, ám könnyen emészthető írás szerepel, amelyek korábban a helyi sajtóban jelentek meg. Úgy gondolta, hogy hasonlóképpen Németh István írásait is össze kell gyűjtenie. Miután ez ügyben felkereste a szerzőt, bő egy évvel ezelőtt elkezdte a gyűjtőmunkát, amely során a régi Komáromról szóló, 1971 és 2019 között a hajdani Népművelés című országos lapban, továbbá a Dunaj és Dunatáj című regionális hetilapban és az internetes portálokon megjelent 88 cikk gyűlt össze. Azokat vaskos kötetbe szerkesztette, ellátta képanyaggal, s a társulásuk kiadta a Múltra nyíló kaput.
Bár a jelenleg 78 éves Németh István a cikkeken kívül a régi Komáromról sok fotót is készített, de sajnálatos módon azok nagy része elkallódott. A megmaradtakból több bekerült az új kötetbe, s a szerkesztő azokat további képekkel egészítette ki. Kiemelte a szerző „elbűvölő, olvasmányos stílusát”, amit „áthat a genius loci, vagyis a hely szelleme”. Élvezetes, múltidéző városi barangolásra hív a hajdani zegzugos, macskaköves utcákon, ahol éppen meggyújtják a hangulatos gázlámpákat, miközben a matrózok a kocsmáknál gyülekeznek, az előkelő, cigányzenétől hangos vendéglőkbe pedig konflisokon szállítják a vendégeket… Hozzátette: az elpusztult vagy pusztulóban levő, komáromi értékek miatt, helyenként némi keserűség árad a soraiból.
Galo Vilmos elárulta: a 6 fejezet közül azért is nagy kedvence az Elmesélt történelem, mert a szerző abban csillogtatta meg leginkább a szépírói vénáját, amit a fia, Z. Németh István irodalmár-pedagógus örökölt. Kedvcsinálóként részletezte, hogy a könyvben a jelenlegi Zichy-palota, vagyis a volt Klein-ház történetéről is olvashatunk, amelyben a kis Pista cseperedett, s a II. világháború alatt a nyilasok székhelyéül szolgált. A szüleitől, nagyszüleitől hallott komáromi történeteket, legendákat kissé kiszínezve örökítette át az utókorra, s bár ő nem történész, mégis nagyon szakszerűen vázolta a fontos eseményeket. A műben helyenként fiktív párbeszédek is találhatók. Például az I. Valentinianus császár Brigetioban, vagyis a mai Dél-Komáromhoz tartozó Ószőny helyén bekövetkezett halálát és az országszerte híres Komáromi Kalendárium történetét is ily´módon, színes dialógusokon át, a novella, illetve az elbeszélés műfajhoz nyúlva jegyezte le. Különösen élményszerű annak a leírása is, hogy a komáromi szabók hogyan mentették meg városukat a török veszedelemtől – e részben a nagymamájától hallott, komáromi legendát dolgozta fel. A jóvoltából megismerhetjük a hajdani helyi fakereskedők és lámpagyújtogatók ténykedését, az első komáromi omnibusz indításának körülményeit, az egykori kísértethajók létét, s a Csallóközi Köztársaság tervezett kikiáltásáról is értesülünk. Aki elolvassa a könyvet, azt is megtudja, hogy melyik későbbi pápa szolgált ifjúként a dunaparti városban…
A könyvbemutató 2. részében a Galo Vilmos által feltett kérdések segítségével bepillantást nyerhettünk Németh István eddigi életútjába. Egyebek mellett megtudtuk, hogy ő 5. generációs, komáromi iparos családból származik, s élvezettel szívta magába a nagyszülők történeteit. Beszélt a családjuk 3 évig tartott, csehországi életéről is, ahonnak a honvágy hazahívta őket. Büszke arra, hogy a felvidéki magyar iskolák újranyitása után, 1950-ben az „első fecskék“ között az anyanyelvén kezdhette meg az alapiskolai tanulmányait. Miután a Gépipari Szakközépiskolában érettségizett, műszaki ellenőrként dolgozott a helyi Agrostroj üzemben. A 60-as években azonban sorsdöntő fordulat állt be az életében: kulturális szakreferens lett a Szakszervezetek Házában, valamint részmunkaidőben múzeumi fotós. Később pedig a Dunaj és a Dunatáj című járási lapba írta a cikkeit, ám a Járási Nemzeti Bizottság által kiadott lap megszűnt. A rendszerváltás után magánkezdeményezésként adták ki az új Dunatájat, a későbbiekben pedig a Felvidékma portálra is küldött érdekes írásokat.
Elmondta: napjainkban is szívesen olvasgatja a tekintélyes könyvtára köteteit, a fotózás pedig esetében egész életre szóló szerelemnek bizonyult, Ugyancsak szívesen járja a sokszínű természetet, s időzik az unokái körében, „mert a család sok öröm forrása“. Azt viszont fájlalja, hogy a régi Komárom belvárosának csak a torzója maradt meg. Az esztelen épületbontások nem a komáromi lokálpatriótáknak, hanem a betelepült döntéshozóknak „köszönhető“… Végül hálálkodott mindazoknak, akik e könyve megjelenését bármolyen módon támogatták, s rendkívül megtisztelőnek tartotta, hogy ilyen sokan részt vettek a könyvbemutatóján. Az eseményhez méltó záróakkordként kedves szavak kíséretében, meghatottan dedikálta a hiánypótló művét.
A Kisebbségi Kulturális Alap és Komárom Városa által támogatott könyv eddig 400 darabos példányszámban jelent meg. Legyen bár közhely, de az egyetlen helyi lokálpatrióta és további olyan olvasók könyvespolcáról sem hiányozhat, akik érdeklődnek a híres város érdekes, gazdag múltja iránt.
Nagy Miskó Ildikó, dunataj.sk
