Megújítják hagyományaikat
A régi világ paraszti életének kicsúcsosodása Péter-Pál napjával kezdődött, amikor eljött az aratás ideje, s augusztus 20-a körül fejeződött be, amikor Szent István államalapításának ünneplése mellett megszentelték az új kenyeret is. Az ünnepséget aratóbál zárta. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy a „szociban” is megtartották az ünnepet, igaz, ez akkoriban az új kenyér ünnepe volt, szándékosan megfeledkezve Szent István tevékenységének jelentőségéről.
Gúta parasztjai korán felismerték azt, hogy az osztrák-magyar monarchiában viszonylag korán kezdődik meg határukban az aratás, míg az Alpokvidékén, vagy a csehországi vidékeken legalább két-három héttel később. Így azután a huszadik század első két évtizedében még mindennapos volt a látvány ahogy a gútai aratóbál másnapján csoportokba vetődve mentek a vasútállomásra, hogy részesaratóként egy kis mellékessel segítsék a családot. Ilyenkor az egész család útnak indult, hiszen a kaszások mellé kellettek a marokszedők, a kötélterítők. A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben népünnepély volt az aratás befejezésének végén. Az utcákon felvonultak a szövetkezet dolgozói, mögöttük az SK-4-es kombájnok, a Hoffer-traktorok és az első Zetor 25-ösök. Elöl hatalmas aratási koszorúkat vittek, s a felvonulás végén – többnyire a labdarúgópályán – került sor az aratóbálra, a legjobb kombájnosok kiértékelésére. Igaz, a hét folyamán minden nap a helyi hangszóróban küldték az aznapi legeredményesebbek számára a kedvenc, akkori slágereket. Hosszú ideig a lekaszált táblák mennyisége számított, s nem törődtek azzal, hogy a gépek mögött sárgult a tarló az elhullajtott szemektől.
A múlt század nyolcvanas éveinek közepéig megtartották Gútán is az aratóünnepélyeket, azután feledésbe merült a hagyomány.
De térjünk vissza napjainkhoz. Az idei sortáncjárás előkészítése során elhangzott, hogy a táncosok ne csupán a belvárosban jelenjenek meg, hanem nagy szeretettel várják őket a város északi végében, Purukban is. Az elképzelésből tett lett, s olyan hatalmas sikert aratott, hogy a fő szervező, a Szeretlek Gúta P. T. máris a következő rendezvényének előkészítésére összpontosított. Szervezésükben hosszú évek óta először tartanak majd aratóünnepet. A szervezők nagy örömére a gútai gazdák is lelkesen csatlakoztak a kezdeményezéshez, nekik köszönhetően szalmabálák idézik majd vissza az aratás illatát. A régi idők hangulatát augusztus tizedikén, 17 órától a Fehér ökör (Monaco) vendéglő előtti téren előbb a Kikelet néptáncosai idézik fel, majd az ógyallai Bellő zenekar – Deme László vezetésével – húzza a talpalávalót, s őket követi Vörös Zoltán (Partner zenekar) egyszemélyes „bandája”, amely este 10-ig gondoskodik a batyubál hangulatáról.
DUNATÁJ HETILAP 31/2019
